Két fiatal britet citromfejű ufó akart elragadni, két nő a Glastonbury Fesztivál jazz-színpada fölött látott repülő csészealjat (józanul!), a belga légierő pedig háromszor is F-16-os vadászképekkel eredt az azonosítatlan repülő tárgyak nyomába. A brit hadügyminisztérium nyilvánosságra hozta az 1981-1996-os ufómegfigyelések titkos aktáit.
Tizennégy évvel ezelőtt, 1995. május 4-én éjfélkor két izgatott fiatalember jelent meg az angliai Chasetown rendőrőrsén. Elmondták, hogy egy órával korábban a helyi iskola melletti úton sétáltak, amikor forróságot éreztek, miközben bőrük fénylő vörösre változott.
Ebben a pillanatban észrevettek egy sötétszürke, feje tetejére állított csészealj formájú, négy épület magas tárgyat, amely a közeli mezőn állt. A szerkezet alatt a vörös izzásból egyszer csak feltűnt egy citromfejű lény, és azt mondta: „Szükségünk van rátok, gyertek velünk”.
Az eseményről rendőrségi jelentés készült, mindkét fiatallal írásos beszámolót készíttettek, sőt le is rajzoltatták velük, amit láttak, íme:
A nyomozás másnap folytatódott. A helyszínre érkező rendőrök kihallgattak egy helyi lakost, aki nem látott ugyan semmit, de elmondta, hogy egy gazda a kérdéses időpontban éppen permetezett a mezőn. A szóban forgó helyi gazda, akit szintén kihallgattak, elmondta, hogy valóban a helyszínen permetezett a kérdéses időpontban, de nem látott senkit, nem beszélt senkivel és nem észlelt semmi szokatlant.
Az esetről a mellékletekkel együtt 16 oldalas jelentés készült (pdf, 191-207. o.), amelyet a rendőrség továbbított a brit légiforgalmi szolgálatnak, és, mintegy utánlövésként a hadügyminisztérium repülésügyi osztályának is.
Az akták azóta raktárakban porosodtak, de most a brit hadügyminisztérium elhatározta, hogy vet egy kis koncot az ufóhívőknek és az összeesküvéselmélet-szakértőknek, és az esetről készült jelentést 4000 oldalnyi más ufóügyi dokumentummal együtt közzétette a brit Nemzeti Archívumban. A hétfőtől a neten nyilvánosan elérhető dokumentumok 1981 és 1996 között keletkeztek, és legfontosabb tanulságuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ufók nemcsak az USA-ban, hanem Nagy-Britanniában is meg szoktak jelenni, illetve hogy az észleléseket, bármilyen hihetetlenül hangozzanak is, a hadügy legalább annyira komolyan veszi, hogy aktákba gyűjtse őket.
A most közölt dokumentumok fontos erénye, hogy további fényt derítenek a brit ufótörténelem legismertebb esetére (pdf), amely az angliai Rendlesham erdőben zajlott le 1980-ban, és azóta is a brit Roswellként emlegetik (utalva a titokzatos 1947-es amerikai incidensre, amikor a légierőnek az új-mexikói városkában állomásozó egységei állítólag négy földönkívüli testét találták meg egy ufó becsapódásának helyén.)
A 15 négyzetkilométeres erdő egyik, az amerikai légierő által használt légi bázisán állomásozó katonák 1980 karácsonyának táján több egymást követő éjszaka is különös fényjelenségeket észleltek a fák között, sőt volt, aki fémből készült ufót is látni vélt a fák között. Az esetet leíró híres Halt-jelentés, amely a bázis parancsnokhelyettesétől, Charles I. Halt alezredestől származik, már 1983 óta publikus; a brit hadügy ugyanakkor mindig is tagadta, hogy nemzetbiztonsági ügyként kezelte volna az esetet. A most közzétett aktákból azonban kiderül, hogy a kormányt igenis foglalkoztatták a RAF Bentwaters és a RAF Woodbridge környékén feltűnő ufók. Erre bizonyíték Lord Hill-Norton volt hadügyminisztériumi alkalmazott, mellesleg a Lordok Háza ufóügyi csoportjának 1985-ös magánlevele (pdf, 366-367. o.), amelyet egyenesen az akkori hadügyminiszternek, Michael Heseltine-nak címzett.
„Ha az USAF hatóságainak 1981 januárjában kelt jelentése helytálló, akkor bizonyítékunk van arra, hogy a brit légtér és Nagy-Britannia területe nyugtalanító mértékben sebezhető illetéktelen behatolók által. Ha viszont a parancsnokhelyettes jelentése (...) érdektelen, akkor arra van – felvetésem szerint nem kevésbé nyugtalanító – bizonyítékunk, hogy az USAF egy fontos brit bázison állomásozó személyi állománya komoly hallucinációkra képes, aminek katonai szempontból súlyos következményei lehetnek” – írta levelében Hill-Norton, aki azt jósolta, hogy az ügy könnyen olyan „banánhéjjá” válhat, amin a elcsúszhat a hadügyminisztérium.
A belga hatóságok olyan komolyan vették az ufófenyegetést, hogy 1989-ben és 1990-ben három ízben is F-16-os vadászgépeket vetettek be azonosítatlan repülő tárgyak azonosítására vagy elfogására. A belga légtérbe tévedő ufókat szavahihető szemtanúk, köztük rendőrtisztek is látták, de az üldözés egyik esetben sem járt eredménnyel. A belga légierő 1993-ben hivatalos jelentésben (pdf, 86-87. o.) számolt be a brit hadügyminisztériumnak a történtekről: 1989-ben két F-16-ost küldtek Liege térségébe egy radaron is észlelt objektum felderítésére, de a vadászgépek pilótái nem találtak semmit. Másodszor Hasselt fölött kerestek ufót az F16-osok, eredménytelenül, harmadszor 1990 márciusában kaptak riasztást, és bár „bizonyos adatokat” sikerült rögzíteniük, ufót akkor sem fogtak.
A brit hadügyminisztériumnál kötött ki az ufómegfigyelések történetének egyik legviccesebb darabja is (pdf, 295-305. o.): 1994 augusztus 24-én, a híres Glastonbury Fesztivál nyitónapján két nő ufót látott a jazz-színpad fölött.
„Jómagam és X.Y. józanul álltunk a jazzmezőn, északnyugati irányban, Glastonburyben (Somerset megye), amikor 11:30 körül felnéztünk, és egy pörgő, mozgó fényeket láttunk, amelyek egy kereknek tűnő tárgyhoz voltak erősítve” – fogalmazott kézírásos beszámolójában az egyik fesztiválozó. „Nem hasonlított semmilyen általunk ismert tárgyhoz, így azonnal mondtam, hogy ez ufó vagy űrhajó lesz. Azért gondoltam így, mert a fények a kerek tárgy alatt voltak, és úgy villogtak, mintha üzenni akarnának nekünk, nem pedig úgy, ahogy egy helikopteren, ahol a propellerek (sic) mellett lennének.”
A jegyzőkönyv megjegyzi, hogy az ufót kettőjükön kívül senki más nem látta. A fesztiválon fellépett még a Rage Against the Machine, a Chumbawamba és Elvis Costello.
A máig felderítetlen esetekből persze jóval kevesebb van, mint azokból, amelyekben sikerült rájönni, milyen jelenséget gondoltak ufónak a megfigyelők – ez történt az ügyek 90 százalékában. Egy a kilencvenes évek elején London felett többször megfigyelt ufóról például kiderült, hogy csak egy Ford Mondeót reklámozó repülőgép, míg egy 1993-as, legalább 30 szemtanú által észlelt fényjelenséget később sikerült az orosz hordozórakéta légkörbe visszatérő darabjaival azonosítani.
A megfigyelések gyakorisága egyébként számos, a nemzetbiztonság és a hadügy kompetenciáján kívül eső tényezőtől is függ. David Clarke, egy CNN által megkérdezett ufószakértő szerint például az ufós tévésorozatok és filmek hatására mindig növekszik a megfigyelt ufók száma – valószínűleg ennek tudható be, hogy míg 1995-ben csupán 117 alkalommal észleltek ufót a britek, 1996-ban, A függetlenség napja bemutatásának és az X-akták népszerűvé válásának évében már 608-at.