Nincs elég érdekes cikk az újságban? Írasson magának pénzért! A Spot.Us az olvasók adományaiból szedi össze az újságírók honorját: egy gyors cikk 150, egy hosszú oknyomozás 1000 dollárba kerül.
Bár sok nyomát nem látni, Magyarországon aztán főleg nem, igenis létezik olyan, hogy közösségi újságírás. Annak idején az Index is végzett egy kísérletet, amelyben sokan írtak egy cikket, el is készült, meg is jelent, meg lehet tekinteni.
De mi legyen azokkal, akik nem szeretnek írni, csak olvasni, viszont pontosan tudják, miről olvasnának szívesen? Ők látogassanak el a Spot.Us-ra, mondják meg, mi érdekli őket, aztán várják ki, hogy egy újságíró ráharapjon a témára, és kitalálja, mennyiért hajlandó megírni a cikket. Ha az olvasók adományaiból összejön a pénz, nekiáll, és meg is írja.
A közösség által szponzorált újságírás (community funded reporting) ötlete David Cohn szabadúszó újságírótól származik, aki amellett, hogy írogatott a Wirednek és a New York Timesnak, jó néhány új médiás, újságírásközeli projektben részt vett már a NewAssignment.net-től a BeatBlogging.org-ig. A cikkmegrendelő szájt, a Spot.Us olvasói bármilyen tippet beküldhetnek, persze érdemes olyat kitalálniuk, amelyek megírásáért aztán fizetni is hajlandók. Ha az újságírók, akik javarészt profi, a Spot.Us által ellenőrzött szabadúszók, ráharapnak egy-egy ötletre, megírják a pitchet, vagyis azt a reklámszöveget-beharangozót, amellyel megpróbálják a cikket eladni a közönségnek.
A teljes folyamatot az alábbi videó szemlélteti:
Spot.Us - Community Funded Reporting Intro from Digidave on Vimeo.
A Spot.Us újságíróknak szóló díjszabástáblázatából az is kiderül, mennyi pénzért mire számíthatnak a megrendelők. A legdrágábbak természetesen az oknyomozó írások, amelyeknek díjszabása 600 és 1400 dollár között alakul – egy átlagos oknyomozó cikkért 1000 dollárra, 10-25 dolláros órabérre számíthat az újságíró, akinek honorja elsősorban szakmai tapasztalatától függ. Ezért az 1000 dollárért a megrendelők, akik általában 10-20 dolláros adománnyal támogatják a projektet, arra számíthatnak hogy a három hónapos adománygyűjtő szakasz után két hónapot, összesen 60 órát töltenek a munkával. Az oknyomozó cikkek szerzői azt is vállalják, hogy a munka fázisairól külön blogon tájékoztatják a megrendelőket, multimédiás elemekkel gazdagítják a cikkeket, és olyan új információkat szállítanak, amelyek nemcsak tájékoztatják, de nevelik is az olvasókat.
A klasszikus nagyriportok átlagára 550 dollár, az egy szakterülethez kapcsolódó beat riportoké 350, de egy gyors, 15 órányi munkát igénylő cikkecskét már akár 150 dollárból kihoznak a Spot.Us szabadúszói. Az elkészült cikkek Creative Commons licensszel jelennek meg a szájton, és bárki olvashatja őket. Aztán ha egy lapnak vagy hírügynökségnek megtetszik egy írás, és úgy dönt, hogy megveszi, a Spot.Us visszaszolgáltatja az adományokat a szponzoroknak.
A szájton eddig úgy harminc cikk olvasható, tipikusan helyi témákról, mint az öböl környéki cementgyárak környezetszennyezése, az oaklandi kátyúhelyzet, az iskolai étkeztetés vagy a recesszió hatása a San Franciscó-i prostituáltak életkörülményeire.
Az ötletadó Cohn, aki az amerikai Knight Foundationtől szerzett pénzt a Spot.Us létrehozására, nemrég egy ljubljanai konferenciához Skype-on csatlakozva elmondta, hogy szerinte a modell nem fogja kiváltani a hagyományos újságírást, de azt gondolja, hogy a cikkek – akár a hagyományos hírügynökségek, lapok és hírszájtok alkalmazottai által készített anyagok – 5-30 százaléka is készülhetne az általa kitalált, megrendeléses formában. Arra a kérdésre, hogy nem veszélyezteti-e vajon ez a módszer az újságírói függetlenséget, objektivitást – hiszen erős a kísértés, hogy a szerző a megrendelő szája íze szerint alakítson egy cikket –, Cohen azt válaszolta, hogy mivel egy írást többen, sok kis adománnyal szponzorálnak, a befolyásolás veszélye elhanyagolható. Különösen, hogy a rendszer teljesen transzparens, hiszen a résztvevők, szponzorok és újságírók kiléte nyilvános.
A Spot.Us egyelőre csak a San Franciscó-i öböl környékén működik, és kizárólag helyi eseményekre koncentrál. Cohn azt tervezi, hogy nemsokára megjelenik Dél-Kaliforniában, Los Angelesben és környékén, de azt is elképzelhetőnek tartja, hogy ha lokális szinten működőképesnek bizonyul az ötlet, más országokban is elterjeszti, és nemzetközi vállalkozást csinál belőle.