Ian Kuijt antropológus, a Notre Dame egyetem docense még diákként, az 1980-as évek végén kapcsolódott be a Jordániában, a Holt-tenger közelében folyó feltárásokba, ahol a világ első falusi közösségeit kutatták. A tudós azóta számtalan ásatást irányított, és 2009 nyarán a csapatával megtalálta a világ legelső hombárjait.

A korábbi nézetek szerint a magtárak a földművelés velejárójaként jelentek meg, a most felfedezett hombárok viszont legalább egy évezreddel megelőzték a szántó-vető közösségek kialakulását.

Ezekkel az építményekkel jelentek meg új kockázatcsökkentő módszerek. A kerámia előtti neolitikus kultúra népe időszámításunk előtt 11 500 és i.e. 10 550 között még nem jutott új élelmezési forrásokhoz. Ugyanakkor az új tárolási módszerek megváltoztatták e közösségek viszonyát a hagyományosan gyűjtögetett élelemhez, és megteremtették a később megjelenő növénytermesztés technológiai hátterét, magyarázta Ian Kuijt.

A termények tárolására szolgáló magtárak megemelt padlózata légáramlatot biztosított, és megvédte a felhalmozott élelmet a rágcsálóktól. A hombárokat a lakóházak között építették.

"Ezek a hombárok jelentették az első kritikus lépést, de lehet, hogy az evolúciós és technológiai alapot biztosították a nagy mezőgazdasági települések megjelenéséhez, amelyek 9500-9000 ezer évvel ezelőtt alakultak ki és terjedtek el a Közel-Keleten. Sok szempontból az élelemraktározás a hiányzó láncszem, amely segít nekünk megérteni, hogyan volt képes sok ember együtt élni. Ami a legmeglepőbb, hogy ezt a technológiát legalább egy évezreddel korábban fejlesztették ki, mint eddig hittük" - mondta Ian Kuijt.