Kipróbáltuk a világ egyik első projektoros mobiltelefonját. A Lanye képes akár kétméteres képet is kivetíteni, de a videólejátszás többnyire szaggatott, amit azonban ellensúlyoz a rock-koncerteket megszégyenítő hangerő.
Jelenleg szerintem aligha van menőbb dolog az univerzumban a Lanye N70-nél, beleértve Christopher Walkent és az 50 ezer trillió kilométeres átmérőjű Lokális Galaxiscsoportot. A kínaiak megint odatették magukat, és amit a nyugati mobilgyártók csak téves koncepciók mentén tudnak megvalósítani, azt Ázsiában kirázták a kisujjukból.
Az alapprobléma ismert: a mobilok kijelzője apró, élvezhetetlen a filmnézés rajtuk, érdemes tehát kivetíteni a képet. Ám amíg a fejlett világ mérnökei a telefonba próbálták bezsúfolni a projektort, addig Kínában macsó módon a projektor köré építették a mobilt.
A Lanye M70 ugyanis nagy. A szó ormótlan értelmében, a fejrésznél, a kivetítő mellett például háromszor olyan vastag, mint egy iPhone, éppen ezért ha gatyánkba tömködjük és elmegyünk a diszkóba, pillanatokon belül szert teszünk az Elefántember becenévre.
Az óriási hardvert egyébként igazán mutáns csomagolásba pakolták. A gép például kívülről kiköpött Nokia: a forma, a gombok kialakítása, elhelyezkedése egy olyan Nokia-típust idéz, amire már senki sem emlékszik, mert senki sem jegyezte meg. Sok néznivaló nincs is az eszközön, leszámítva a hátul található futurisztikus lézerágyú-generátort, amit formája és mérete alapján valószínűleg a Halálcsillagból operáltak ki. Ezzel együtt a kínai-finn-tengely egyértelműen tetten érhető a külső kialakításnál.
Szoftverfronton viszont az Apple dominál, gondolom a Lanye előrehaladott tárgyalásokat folytat Cupertinóval, ezért merték belerakni az iPhone grafikus felületét az N70-esbe. Mindenesetre az érintésérzékeny képernyő lezárását deaktiváló csúszkától kezdve a menügombokon át mindent az Apple mobiljából loptak, méghozzá szerencsére gátlástalanul. Egyetlen része van a szoftvernek, aminek nincs köze a kaliforniai céghez: a hangeffektek. Ezek ugyanis tényleg fokozhatatlanul menők. Indításkor például egy tíz másodperces kínai dallamba kezd a mobil, majd kikapcsoláskor egy másikba, amik olyan kellemesek, hogy egy komolyabb ópiumkúra után órákig elhallgatnánk őket.
Bekapcsolás után az ikonok tehát ismerősök, a feliratok azonban nem: a Lanye megtette azt, amire az Apple képtelen volt, magyar nyelvű a menü, amibe ugyan itt-ott befurakodik egy-egy angol kifejezés, alapvetően azonban remek munkát végzett a fordító. Pedig számos akadály állta útját: a 2,4 colos kijelzőn a naptár-alkalmazásban például csak láthatatlanul apró betűmérettel kiírva férnének el egymás mellett a napok, amit a rizsföldeken dolgozó szakember azzal védett ki, hogy egyszerűen egymásra írta őket. Vas HÉT és Kedd még oké, a Szerd déje azonban már rácsúszik a Csüt cséjére, és innentől kezdve Szombatig tart a napok mindent elsöprő erotikus karakterölelkezése.
A részleges olvashatatlanságnak persze nemcsak praktikus okai vannak, filozofikus síkon tekintve arra céloztak a programozók ezzel az ügyes ornamentikával, hogy a modern, túlhajszolt ember hétköznapjai egyszerűen egybefolynak.
A menürendszer felderítése közben egyébként meglepő felfedezéseket teszünk. A naptár például nem szerkeszthető, csak azt tudjuk megnézni, hogy követi másodikát a harmadika, ami után már szinte átmenet nélkül ott is van a negyedike. Kiderül az is, hogy az időjárás-ikon mögött a hangrögzítés, a youtube-mögött a videórögzítés, az internet mögött meg a wap-bújik meg, a Lanye ugyanis nem 3G-, csak GPRS-kompatibilis, mint egyébként minden, aminek akárcsak kicsit is köze van a menőséghez.
Pár szót még a kijelzőről: teljesen jó. Jók a színek, a kontrasztok és az érintésérzékeny felülettel sincs baj, semmivel sem hülyébb, mint a Samsung vagy az LG hasonló modelljei, talán csak a menü kialakítása akadályozza néha a nyomogatásos navigációt, de ilyenkor vissza lehet térni a hagyományos gombokhoz, amik egyébként szintén egész jól működnek.
Ami viszont a lényeg, és amiről eddig csak egy félmondatban emlékeztünk meg, az a projektor. Ez a készülék ugyanis képes kivetíteni a rajta található képet, ami elképesztő lehetőségeket ad a mobil tulajdonosának.
A fejbe épített vetítő körülbelül 30 colos méretet tud lefedni, megy ennél nagyobba is, akkor viszont már eltűnnek a színek, nehezebb beállítani a fókuszt. Egy nagyobb monitornyit azonban simán kivetít a Lanye, nem is nagyon rossz minőségben. Vagyis pontosítsunk: tök sötétben, légüres térben képes úgy megvilágítani egy hibátlanul fehér, atomi szinten sima felületet, hogy kivehető legyen, amit nézünk. A mobil jóval kevesebbre képes tehát, mint egy igazi projektor, de sokkal-sokkal többre, mint a legtöbb telefon.
A kivetített képet elforgathatjuk, ilyenkor eltűnnek a menügombok, és csak az aktuális fotó, videó marad, bár a kettő a Lanye esetében lényegében ugyanaz. A videók ugyanis a kínai mobilon csak gyorsan egymás után pakolt fényképek. Így van ez persze a moziban is, ott azonban többnyire sikerül elérni a bűvös 24 kockát másodpercenként, amitől folyamatosnak tűnik a felvétel, a Lanye azonban meg sem próbálkozik az ilyesmivel, egyszerűen minden második-másfeledik képkockát elsunnyogja. Mindettől diavetítés-hangulata lesz a videózásnak, főleg, ha képesek vagyunk eltekinteni attól a hihetetlen hangerőtől, ami a Halálcsillag-lézerágyúból szakad ki.
A hangszóró ugyanis brutális, ajtókon át is hallani a hangját. Annak szinte már jelzésértéke volt, amikor a kollégákkal elindultunk a vécébe, a többi rovat tagjai csak annyit láttak, hogy a bejárat mellett lekapcsoltuk a lámpát, magunkra zártuk az ajtót, majd pillanatok múlva megszólalt teljes hangerőn a videóra pakolt Freddie Mercury. Kár, hogy Boy George vagy Elton John nem volt. A készülék mindenesetre kiválóan alkalmas ad hoc módon rendezett lakótelepi fesztiválok lebonyolítására, ahol négy-öt tizenéves állja körül a Lanye-t, és ritmikus mozgások közepette különféle arcokat vágva buliznak, miközben a fátyolos égen át ontja szűrt sugarát a téli Nap.
A barátnőm és a barátnői kifogástalanul öltöznek, néha azonban felvesznek egy-egy eszeveszett ruhadarabot, kiegészítőt a móka kedvéért. Piros haj szilveszterre, óriási, szőrös hajpánt, rikító gumicsizma, ilyesmi. Ez jut eszembe a Lanye 70-ről is. Túl azon, hogy egyébként közepes mobiltelefonnak meglepő módon elmegy, megdöbbentő mérete, itt-ott humorforrásnak is kiváló menürendszere és a szaggatott videókat kivetítő projektora miatt általános iskolában tényleg menő cucc lehet, felnőttek közt meg azért arathat sikert, mert képes feltűnést kelteni.
Magyarország 2009-ben már nem az, mint tíz éve volt, egy márkás készülék nem presztízstermék többé, kitűnni csak az olyan sokkoló kütyükkel lehet, mint amilyen ez is. És ha mégsem figyelnek fel ránk, kiégethetjük a társaság szemét a projektorral, vagy megsüketíthetjük őket a hátlapba integrált Halálcsillaggal.
A Lanye 70-et a Neodigitől kaptuk tesztelésre.