A mozgásérzékelős mérleg segítségével nemcsak a kézmunkánkat, de az egész testünket belehelyezhetjük a Nintendo Wii virtuális világába. A Fit Plus főleg új játékokat kínál elődjéhez képest, meg tovább csiszolja a 2006-os koncepciót.
Szilveszterre készülődünk. Azt kizártuk, hogy elmenjünk valami szórakozóhelyre: izzadság csöpög a plafonról, nem lehet megmozdulni a tömegtől, rosszul érezzük magunkat, ráadásul még sokat is költünk a szar estére. A Budapest TV nálunk nem fogható, úgyhogy a fő humorforrás sem adott, az viszont szintén nem opció, hogy átszkrebblizzük magunkat az újévbe. Szerencsére itt a Wii Fit Plus, úgyhogy erre nem is lesz szükség.
A Nintendo hadonászós játékgépét 2006-ban próbáltam ki először, és rögtön tudtam, hogy remek eszközt hozott létre a japán cég. Persze nem a hardcore gamereknek, de a magamfajta Mortal Kombaton és Doomokon megfáradt veteránoknak ideális: igazi közösségi konzol, ami nem rabol el napokat, inkább csak perceket az ember életéből, és a játék végén nem egy üres világban, hanem röhögő barátok körében találjuk magunkat.
A Nintendo 2008-ban megemelte a tétet, amikor világszerte megkezdte a Wii Fit terjesztését. A mozgásérzékelős mérlegből azóta 22,5 millió darabot adtak el, tízből négy konzol mellett tehát már ott van a kiegészítő, amivel snowboardozni, kötéltáncolni, jógázni és edzeni lehet. Most meg itt a kiegészítő kiegészítője: a Wii Fit Plus, ami nem egy akkora előrelépés, mint a jóval pontosabb mozgásérzékelést lehetővé tevő MotioPlus, csak egy programcsomag, viszont a jobbak közül való.
Akárcsak elődje, a Fit Plus is a mérlegszerű kiegészítőt használja, a gyakorlatok, játékok azonban izgalmasabbak, pontosabbak, hasznosabbak lettek. Nem alapvetően mások, inkább csak polírozottabbak.
A legnagyobb újítás talán a kalóriaszámláló, ami kiérdemelne egy alapos verést: a kis szerkezet minden gyakorlat után közli, hogy mennyit sikerült elégetnünk, és az eredmény többnyire kiábrándító. Egy komolyabb hasizomgyakorlat után például megszabadulunk négy kalóriától. Egy hibátlanul kivitelezett snowboardozás után háromtól. A félórás edzés végére olyan 25-30-tól, a program ilyenkor diadalittasan közli, hogy körülbelül egy kávéskanál vízben található kalóriamennyiséget sikerült kiizzadnunk magunkról a fárasztó gyakorlatok során.
A mérések egyébként meglehetősen pontosak, hiszen a mérlegnek tűnő mozgásérzékelős hardver valójában mérlegként is funkcionál: a súlyunkat magától állapítja meg, majd a magasságunk bepötyögése után kiszámolja BMI-indexünket, aztán javaslatot tesz a pozitív irányú elmozdulásra: ha kövérek vagyunk, megpróbál lefogyasztani, ha soványak, izmot épít, ha meg az ideális sávba esünk, meghatározhatjuk, hogy mik a terveink a testünkkel.
A program ezek után elvileg a megfelelő edzéstervet állítja össze, bár én nem nagyon láttam tervszerűséget a gyakorlatokban: azon kívül, hogy időnként lecseszett, amiért napok óta felé sem néztem, nem különösebben erőltette meg magát a tömegnöveléses projektben.
Mert kaptam ugyan én fekvőtámaszokat, karlendítést, jógát, hullahoppot, amik a testmozgás mellett remek szórakozást nyújtottak, nem tűnt úgy, hogy az általános állóképesség-, és hangulatjavításon túl szólnának is valamiről ezek a gyakorlatok. Persze az nem feltétlenül tragédia, ha remekül szórakozom és közben még a fizikumom is erősödik.
A kalóriaszámláló mellett további újítás, hogy meg tudjuk mérni a háziállatunk testsúlyát is. Igen, ezt írtam: a háziállatunk testsúlyát. Talán mert nincs se kutyám, se macskám, még egy pókom sem, azért nem tudok lelkesedni a funkcióért, mindenesetre engem tényleg nem kápráztatott el az a lehetőség, hogy ha az ölembe vett állattal felállok a padra, az kivonja a súlyomat, és megmondja, mennyit nyom Morzsi. Morzsi őrizze a házat és ne foglalkozzon a súlyával.
Valamivel érdekesebbek az új feladatok. Eleve kapunk néhány új jógagyakorlatot és tréninget, amik nemcsak a belső nyugalom és a fizikai kondíció erősítésében segítenek, de nagyban javítják az egyensúlyunkat is. Ezen dolgozik egyébként a Fit a leglelkesebben, minden gyakorlat után bemutatja, hogy miként helyeztük a testsúlyunkat az egyik, majd a másik lábunkra, hol mozgott a súlypont, és melyik lábunkon kell dolgoznunk ahhoz, hogy az középre kerüljön.
Mert ha középen a súlypont, tovább bírjuk, egészségesebben járunk, hosszabban élünk, így több időnk lesz arra, hogy Nintendo-termékeket vegyünk: lássuk be, mindenki jól jár. Akárhogy is, a Fit igazi egyensúly-terrorista, aki nem száll le rólunk addig, amíg nincs középen a súlypont. Olyan komolyan veszi ezt a program, olyan gyakran kerül elő ennek a változónak a mérése, hogy pár nap után már én is örültem, amikor a Fit váratlanul megdicsért az ötven-ötven százalékos súlyeloszlásom miatt. Úgy éreztem magam, mint egy középmotoros, alacsony építésű sportautó, pedig korábban nem is tudtam arról, hogy nekem van súlypontom.
A gyakorlatok mellé kapunk 15 játékot is. Van például ritmikus kungfu, ami már leírva is röhögésre ingerel, hát még amikor az ember a szoba közepén kezd el egyszerre hadonászni is rugdosni, a képernyőn látható rajzolt karakterek mozgását követve.
Máskor kevésbé mozgalmas a feladat, amihez képest viszont túl sokat dumál a program. Például ott a golf, ami ugyanaz, mint amit már a Wii Sportsban is megismerhettünk, az ütésben megint csak a távirányító vesz részt, a pad szerepe arra szűkül, hogy lekövesse a súlypontunk változását. Ehhez képest körülbelül 15 szövegdobozt kell végignéznünk az első ütésig, ami egyébként általános probléma a Fit Plus-szal, szerencsére ez csak első próbálkozáskor jelentkezik, utána már szabadon hagy játszani a program.
Az olyan alkalmazásokban, mint a Skateboard Arena, alig mond valamit a Fit, a szórakozás viszont már-már fokozhatatlan. Ebben a játékban egy gördeszkával kell pontokat gyűjtenünk, ami egyszerre izgalmas, vicces és izzasztó. A deszka a pad, amit úgy hajtunk, mint a valódi életben: lelépünk róla a hátsó lábunkkal. Irányítani a súlypontunk mozgatásával tudjuk, cifrázni meg úgy lehet, hogy akkorát ugrunk, hogy a lábujjunk azért még a rajta maradjon a padon. Itt aztán trükkök százait vethetjük be: szlalomozni kell jobbra-balra, mehet a félköríves emelkedő tetején a szaltó, az ugratás, igazán fárasztó módja ez a röhögésnek.
És még van bőven: az eredeti Fitben megismert mellé 15 további játék jött, amik ugyan változó minőségűek, de együttesen bőven elegendők ahhoz, hogy hónapok múlva is érdemes legyen elővenni a szoftvert. A piac mindenesetre szereti a Plust, az első hónapban 2,16 milliót adtak el belőle, és a legtöbb tesztújság 80 százalék fölötti osztályzatot adott neki. Tényleg remek szórakozás, amiből ugyan hiányzik a Fit eredetisége, a Nintendótól megszokott zseniális plusz, viszont ügyesen javítja ki a tavalyi játék hiányosságait, teszi azt közel hibátlan programmá. És ha a forgalmazó valamiért csak újévben kérné vissza a tesztterméket, nem lesz kérdés az sem, hogy mit csinálunk szilveszterkor.