Szokatlanul szigorú alapelvekkel próbálja elejét venni a Reuters annak, hogy az interneten terjedő álhírek beszivárogjanak a hírügynökség hivatalos anyagaiba, illetve hogy munkatársai közösségi szájtokon vagy blogokon keveredjenek kompromittáló, vagy hitelességüket megkérdőjelező helyzetbe. Az új szabályok pontról pontra meghatározzák, milyen néven, milyen minőségükben, milyen engedélyek birtokában facebookozhatnak vagy twitterezhetnek a Reuters munkatársai.
A Reuters újságírói ezentúl nem használhatják a Twittert friss hírek közlésére, nem szerepelhetnek nicknéven a cseten, és nem használhatják forrásként a Wikipediát, áll a hírügynökség napokban kiadott, az internet szerepét meghatározó irányelveiben. A Reuters etikai kérdésekért, innovációért és újságírói normákért felelős szerkesztője, Dean Wright a hét közepén tette közzé az új szabályokat, amelyek a hírügynökség kézikönyve, a Handbook of Journalism eddig is létező, az internetes újságírásról szóló részét egészítik ki.
Az új, a közösségi médiára vonatkozó irányelvek meglepően szigorúak és konzervatívak ahhoz képest, hogy a Reuters kézikönyve hitet tesz az „agresszív újságírás” minden formája mellett, és bátorítja a közösségi szájtok, a mikro- és makroblogok forrásként való használatát. „Tisztában kell lennünk a kockázatokkal, különösen azokkal, amelyek veszélyeztetik nehezen kivívott hírnevünket, függetlenségünket, elfogulatlanságunkat vagy a márkanevünket” – írja a kézikönyvben Wright, aki szerint az irányelvek célja inkább az újságírók segítése, mintsem gátlások kialakítása.
Igaz, már a korábbi általános szabályok is meglehetősen szigorúak voltak. A Reuters újságíróinak eddig is screenshotot kellett készíteniük minden gyanúsnak tűnő weboldalról, ahonnan információt merítettek, nehogy később a nem létező hírek közlésének vádja érhesse a hírügynökséget, ráadásul a képernyőképeket ki is kellett nyomtatniuk. Óvakodniuk kellett a „szokatlan” hírektől, és jelenteniük kellett vezetőiknek minden olyan esetet, amikor egy webszájton talált, de az érintettek által nem megerősített hírt szerettek volna közölni. A hoax, az álhír közlésének elkerülésére a Reuters a „reality checket” javasolja, és bár egyértelmű receptet nem közöl, a kézikönyv szerint „a valóságtól való bármely nagymértékű eltérés jele lehet annak, hogy az újságíró nem a megfelelő kontextusban szemléli az információt”.
A most közölt új szabályokból kihámozható legfontosabb tanulság, hogy a klasszikus hírügynökségi munkában alkalmazott alapelvek, a korrektség, az elfogulatlanság vagy a jó ízlés az internetes alapú (a kézikönyv szerint „computer assisted”, számítógép által támogatott) újságírásban is érvényesek. „Gondolkozz, mielőtt posztolsz – szól az egyik javaslat. – Gondolj arra, hogyan éreznéd magad, ha szavaidat egy vezető napilap címoldalán vagy a Reuters kommentárjaként látnád viszont”.
A kézikönyv azt tanácsolja a Reuters újságíróinak, hogy fontolják meg, felfedik-e politikai elkötelezettségüket a Twitteren vagy Facebook-profiljukban; hogy csatlakoznak-e egy-egy ügyet támogató vagy ellenző csoporthoz a közösségi szájtokon; és arra ösztönzi őket, hogy a lehető legkevesebbet árulják el magukról, illetve rendszeresen ürítsék a böngésző gyorsítótárát.
A kézikönyv előírja a munkatársaknak, hogy ha közösségi szájtokon újságíróként, szakmai mivoltukban kívánnak megjelenni, akkor erre kérjenek engedélyt közvetlen felettesüktől, és ha az engedélyt megkapják, hozzanak létre két külön accountot, egyet személyes ügyek bonyolítására, és egyet a Reuters színeiben való megnyilvánulásokhoz. „Egyszerűen szólva azt várjuk a munkatársaktól, hogy amikor szakmai célokra használják a közösségi médiát, olyan normákat kövessenek, amelyek valószínűleg eltérnek azoktól, amelyeket a személyes használat során követnek” – írja a szabályzat.
A Twitter-használati útmutató hasonlóan szigorú előírásokat tartalmaz. A legérdekesebb közülük a „Don't scoop the wire” alapelv, vagyis hogy a friss hírek kiposztolása tilos; a Reutersnak elsőbbsége van a hírközlésben még akkor is, ha a munkatársak a szabályokat betartva, nicknevükben a Reuterst feltüntetve posztolnak a mikroblogon.
A Wikipediát, a közösségi online enciklopédiát a Reuters kézikönyve jó kiindulópontnak tartja, de kijelenti, hogy nem méltó arra, hogy idézzenek belőle, egyúttal megtiltja, hogy munkatársai másoljanak a szócikkekből, vagy akár csak hivatkozzanak rájuk.
Az új előírások létjogosultságát számos olyan közelmúltbeli eset igazolja, amikor a nagy múltú médiaorgánumok az interneten talált adatok alapján téves információt közöltek, és helyreigazításra vagy cikkek visszavonására kényszerültek. Craig Silverman kanadai újságíró, a Regret the Error sajtóhiba-figyelő szájt és az azonos című könyv szerzője rengeteg ilyen esetet tart számon: csak az elmúlt egy évben a nagy nevű lapok, rádiók és televíziók, (a Washington Posttól az NPR-on át az MSNBC-ig) több mint húsz ember halálhírét keltették alaptalanul, nem egyszer megbízhatatlan netes forrásokra hivatkozva.
Ennek ellenére nem minden sajtóorgánum követ olyan szigorú alapelveket, mint amilyeneket a Reuters most életbe léptetett. Az alapos és részletes etikai kódexéről ismert BBC 2009 végén vitaalapként közzétett szerkesztőségi alapelvei (pdf) között például összesen egy bekezdés foglalkozik az internetes forrásokkal. A szöveg 3.4.4. pontja szerint „Az internetes adatgyűjtés és a webszájtokon talált anyagok felhasználásakor különös óvatossággal kell eljárni.” A BBC szerint a weben még az amúgy megbízható források sem mindig pontosak, gyakori az átverés, a hoax, ezért érdemes ellenőrizni, ki üzemelteti az adott szájtot, és meggyőződni az ott közölt információ hitelességéről.