Az internet terjedése egyre nagyobb veszélyt jelent azokra a rezsimekre, amelyek szeretik kordában tartani alattvalóikat, és megszabni nekik, mit láthatnak, mit olvashatnak, és mit mondhatnak. A Riporterek Határok Nélkül (Reporters sans frontières, RSF) párizsi székhelyű sajtójogi szervezet évente kiadja azoknak az országoknak a listáját, amelyek a legellenségesebben viselkednek az új média iránt – a 2009-ben kiadott, a 2008-as viszonyokat tükröző jelentés még csak 30, az idei, március 15-én nyilvánosságra hozott anyag már 60 olyan országot sorol fel, ahol a hatalom cenzúrázza, korlátozza, vagy egyenesen bünteti a világhálóhoz való hozzáférést.

„Azokban az autoritárius országokban, ahol a hagyományos média állami ellenőrzés alatt áll, az internet egyedülálló teret ad a párbeszédnek és az információmegosztásnak, és a tiltakozás, a mobilizáció fontos motorjává vált” – írja a szervezet Az internet ellenségei című kiadványában. Nem csoda, hogy az ilyen rendszerek az összes tőlük telhető eszközzel próbálják korlátozni a nethasználatot, vagy a számukra kellemetlen szájtok blokkolásával, vagy úgy, hogy gyakorlatilag az egész internetet elérhetetlenné teszik az ország határain belül.

Web 2.0 vs. Control 2.0

Az RSF szerint Burma, Egyiptom, Észak-Korea, Irán, Kína, Kuba, Szaúd-Arábia, Szíria, Tunézia, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Vietnám lép fel legkeményebben az összevissza internetezgetők ellen, és ezek között négyben – Burmában, Észak-Koreában, Kubában és Türkmenisztánban –a hatalom mindenre elszántan, nemcsak adminisztratív, hanem technikai és pénzügyi eszközökkel is igyekszik korlátozni az internetezést. Ez utóbbi országokban a világháló gyakorlatilag nem elérhető.

„A world wide webet fokozatosan felfalják azok a nemzeti intranetek, amelyeknek tartalmát a hatóságok jóváhagyták. UzNet, Chinternet, TurkmenNet.... – írja a jelentés. – Ezeknek a kormányoknak nem számít, hogy egyre több internetező válik a digitális szegregáció áldozatává. A Web 2.0 összecsap a Control 2.0-val.” A helyzet súlyát jelzi, hogy a világon most minden eddiginél több, összesen 120 blogger és internetfelhasználó ül börtönben azért, mert szabadon ki merte nyilvánítani véleményét a neten.

Vannak olyan országok is, ahol nincsenek ugyan jelei az összehangolt elnyomásnak , az utóbbi időben mégis zártak börtönbe véleménynyilvánítás miatt netezőket: Marokkóban egy blogger és egy netkávézó tulajdonosa ül, Azerbajdzsánban két blogger, Jemenben négy online újságíró került rács mögé, mert olyat mondtak a neten, amit nem lett volna szabad, állítja az RSF.

Ennél is nyugtalanítóbb, hogy még a demokratikus berendezkedésű országok között is akad, amely korlátozza a szólásszabadságot: Ausztrália, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia is fontolgatja, hogy a gyermekpornográfia elleni harc vagy a szerzői jogok védelmének ürügyén tartalomelérést korlátozó intézkedéseket, szűrőrendszereket vezet be.

Az RSF által eddig is megfigyelt, cenzúragyanús Belarusz, Egyesült Arab Emirátusok és Thaiföld mellé idén odakerült Oroszország és Törökország is. Az előbbi bloggerek letartóztatása és a rendszer által szélsőségesnek titulált szájtok blokkolása miatt, az utóbbi azért, mert szájtok ezreihez tiltja a hozzáférést. Törökországban tabunak számít a legtöbb olyan szájt, amely Kemal Atatürköt vagy a hadsereget bírálja, az etnikai kisebbségek (főleg a kurdok és az örmények) ügyét tárgyalja, vagy sérti a nemzet méltóságát – írja a jelentés.

Észak-Korea

Az ország lakóinak nagy része az internetnek még a létezéséről sem tud, írja az RSF. Létezik ugyan egy limitált intranet, amelyet a politikai elit használ saját szórakoztatására és az eszme terjesztésére, de a világhálóhoz csak a kiváltságosok és külföldi diplomaták férnek hozzá. A nemzeti intraneten tulajdonképpen az ország három nagy könyvtárát lehet elérni, de ezekhez is csak professzorok, üzletemberek és különleges engedéllyel rendelkező közalkalmazottak férnek hozzá. Az ország összesen 30 IP-címmel rendelkezik, de ezeket nem használják. A korea-dpr.com, a hivatalos állami szájtot állítólag az USA-ban hosztolják. Ehhez képest vicces, hogy az ország vezetője, Kim Dzsongil imádja a kütyüket, és még Madelaine Albrighttól, az USA korábbi külügyminiszterétől is elkérte az emailcímét, hogy levelet írjon neki.

Kína

Kínában ülnek rács mögött a legtöbben, összesen 72-en azért, mert rosszat szóltak az interneten. Az országban működő előcenzúrázott, a hatalomnak nem tetsző tartalomtól megfosztott intranetet csak Chinternetnek nevezik. Azt a netezőt, aki nem latin betűket, hanem kínai karaktereket használ a szörfözéshez, automatikusan erre az intranetre irányítják, és nem is kapcsolódik az általunk internetként ismert hálózathoz. A cenzorok sokszor utasításban kapják meg, milyen keresési találatokat kell elérhetetlenné tenniük. Örvendetes viszont, hogy a Zöld Gát Gyermekvédő Programot, amely „káros” információk mellett politikai és vallási jellegű szájtokat is blokkol, a kormány eredeti terveivel ellentétben egyelőre nem kötelező minden egyes Kínában eladott számítógépre telepíteni.

Kuba

Kubában mintha nem is lenne internet: a havi átlagkereset 20 amerikai dollárnyi, a belső intranethez való hozzáférés 1,6 dollárnyi pesónak felel meg, míg az igazi internetre elméletileg 5,4-6,8 dollárba kerül az előfizetés – ez épp olyan prohibitív, mintha Magyarországon havonta 30-40 000 forintba kerülne az internetezés. Kubában ráadásul a szállodák falain kívül csak a kiváltságosok férhetnek hozzá a világhálóhoz. Az RSF szerint a kubai intranet lényegében egy enciklopédiából és néhány hivatalos kiadvány, például a Granma szájtjából áll. Létezik vagy 150, az országgal foglalkozó blog, de ezek szerzői jórészt saját nevükön posztolnak, és nem foglalkoznak politikával. A blogszerzőség a gyakorlatban úgy zajlik, hogy a bloggerek otthon megírják a posztokat, usb-meghajtókra írják őket, majd egy szállodából emailben elküldik külföldi ismerősüknek, aki feltölti őket a blogra.

Szaud-Arábia

A Közel-Kelet legnagyobb arab országa nem aprózza el a cenzúrát, összesen 400 000 webszájtot blokkol, amelyeknek állítólag 93%-a pornó. Ha a szemfüles netező tiltott tartalomra lel a neten, maga is kérheti a cenzúrát, ilyen kérelemből állítólag naponta 700-1000 érkezik a hatóságokhoz. Tavaly április óta a netkávézókat rejtett kamerákkal kell megfigyelni, és a tulajdonosoknak le kell adniuk a netezők nevét, illetve az általuk  meglátogatott szájtok listáját. Szaúd-Arábiában a terrorizmust támogató webszájtok fenntartásáért 10, pornóért 5 év börtön jár, és ugyanennyi büntetést kapnak azok is, akik az ország vallásos vagy társadalmi értékeit kétségbe vonják. A közel-keleti hírekkel foglalkozó fórumot, a newarabia.org-ot teljes egészében blokkolják, a blogger.comon lévő blogokról vagy a Twitter-posztokról esetenként döntenek.

Türkmenisztán

A legendás Türkménbasi országában 2008-ig nem is lehetett magánszemélynek internetkapcsolata. Ehhez képest óriási előrelépés, hogy az 5,3 milliós ország 13,200 háztartásába be van vezetve az internet, ami összesen 127 ezer felhasználót jelent. A sebesség is sokat javult, egy email megnyitása most csak perceket vesz igénybe, míg 2008-ban még fél óra is eltelt a művelettel. A kevés, főképp Asgabatban működő netkávézó előtt már nem őrködnek elrettentési célzattal rendőrök, mint régebben, de a titkosrendőrség még mindig  szokott razziázni, és volt már, hogy le is tartóztatott egy netezőt tiltott szájtlátogatás miatt. A kiváltságos üzletembereken és a külföldi diplomatákon kívül az átlagemberek csak az internet cenzúrázott változatához, a TurkmenNethez férnek hozzá, a YouTube és a regionális hírszájtok nem működnek, a Facebook egyelőre igen.