Mióta élsz Kínában?

2008 végén érkeztem. Akkor már hét éve dolgoztam egy mobilbeszállítónak. Magyarországon is van gyára a cégnek, ott kezdtem el dolgozni, aztán az exfőnököm megkérdezte, hogy érdekelne-e egy vezetői pozíció Sencsenben, és én gondolkozás nélkül igent mondtam.

Milyen alapvető különbségekkel találkoztál az otthoni és a kínai munkamorál között?

Nem lehet őket összehasonlítani. A kínaiak nagy része zárkózott, és nem beszél semmilyen nyelvet, tehát nehéz a kommunikáció. Aki mégis megtanult egy nyelvet, azt nehéz megérteni, és még ha nagy nehezen meg is érted, a mondanivalóját akkor is nehezen fogod fel, mert másképp forog az agyuk. Éppen ezért a munka szerves része a folyamatos kommunikáció. Eleinte megterhelő volt, amikor nekem egyszerűnek tűnő dolgokat kellett mindenféle példák segítségével elmagyaráznom, de némi türelemmel át lehet lendülni ezen a szakaszon. Azt viszont nehéz megszokni, hogy a beosztottaim folyton titkolóznak: Kínában arcvesztéssel jár, ha egy dolgozó elrontja a munkát, ezért jellemzően megpróbálják eltitkolni azt a feletteseik elől, így már csak akkor értesülök a hibájukról, amikor már nem lehet azt kijavítani.

És amikor legyőzitek a kommunikációs ellentéteket, hogyan folyik a munka?

Jellemzően egyszerre csak egy munkát lehet rábízni a dolgozókra, mert ha sok feladatot adok ki, annak keveredés lesz a vége. Egyetlen problémát elég nagy hatékonysággal tudnak megoldani, de csak arra az egyre szeretnek koncentrálni, szemben a hazai helyzettel, ahol egy beosztottra több feladatot is nyugodtan rá lehet bízni, és ha valami bonyodalom adódik, azt jó eséllyel megoldja.

Mit volt a legnehezebb megszoknod?

A gondolkozásmódjukon kívül a közlekedést, nagyon agresszív. Figyelnem kell magamra, amikor hazamegyek, és otthon vezetek, hogy ne vegyem fel ezt a stílust, mert biztos agyonvernének. Amúgy szeretek itt vezetni, hasonló a KRESZ, mint nálunk, csak senki sem tartja be. Kreatív káosznak szoktam hívni.

Mekkora a terhelés az otthonihoz képest?

Hála Istennek a magam ura vagyok, ezért én osztom be az időmet. A terhelés hasonló, mint Magyarországon. Alapvetően reggel kilenctől délután ötig dolgozom az irodában, és hetente egyszer-kétszer este beesik egy telefonkonferencia Brazíliával, vagy Mexikóval. Az időeltolódás miatt nálunk este nyolc van, amikor náluk reggel nyolc, tehát pont 12 óra van köztünk.

Hongkong ott van Sencsenhez képest az öböl túlpartján, és bár a kínai város is elképesztő ütemben fejlődik, a volt brit városállam még mindig nagyon távolinak tűnik. Te miben látod a különbséget a két település között?

Havonta egyszer-kétszer szoktam Hongkongba menni, elsősorban kirándulni és vásárolni. Elektronikai cuccokat például csak ott veszek, mert ezek nem hamisak, mégis olcsók. Az leglátványosabb különbség Hongkong és Kína között a rendezettség, a tisztaság, a jó közlekedés, hogy nem köpködnek az utcán, hogy nem lehet mindenhol cigizni, és hogy mindenhol beszélnek angolul. Egyszóval kicsit olyan, mintha egy európai nagyvárosban lennék, nincsenek akkora különbségek, mint Sencsenben a megszokotthoz képest.

Mennyire tipikus város Sencsen, vagy Hongkong? Mennyire mondhatja az idelátogató, hogy megismert valamit az országból?

Egyértelműen nem tipikus városok ezek, belső Kína minden értelemben nagyon messze van innen, ott szegények az emberek, sok a munkanélküli, a kosz, a rendezetlenség. Éppen ezért nagy a mozgás az egyes tartományok között: sokan néhány évre beköltöznek egy nagyvárosba, ott keresnek, amennyit tudnak, majd visszatérnek a szülőfaluba, és megpróbálnak kezdeni valamit a pénzükkel. Van egy nagyon jó könyv a kínaiak életéről, a rendszer működéséről, ez a China Price. Csak Hongkongban lehet megvenni, mert Kínában betiltották, és a szerzőt is kiutasították, de akit érdekel a téma, annak érdemes lehet elolvasni, mert elég sokat megtudhat a helyiek valós életkörülményeiről.

Milyenek a fizetések? A tied például milyen a hazaihoz képest, és hogyan tudsz ebből megélni? Hogy keres egy átlagos helyi munkás?

A kétkezi munkások nagyon keveset keresnek, jó esetben az otthoni fizetések felét, viszont a vezető beosztásúak többet visznek haza, mint otthon. Nagyon nagy a szakadék a két réteg között, nincs átmenet, csak nagyon szegények vannak és a nagyon gazdagok. Én ex-pat szerződéssel vagyok itt, ami azt jelenti, hogy fizetik a lakásomat, a bejárást, az otthoni járulékokat, és és évente kétszer a hazautat. A fizetésem az otthoni összeg háromszorosa, tehát jól elvagyok. Furcsa is az az érzés, amikor az embernek tartalékai vannak, félre tud tenni némi pénzt, mert azért otthon nem ez az általános. Persze nem lenne ilyen jó a helyzet, ha a fizetésemen felül nem kapnék lakást is, mert Sencsenben rettenetesen drágák az ingatlanok, a félmilliós négyzetméterár a reális, de egy jobb helyen négyzetméterenként egymillió forintot is simán elkérnek, és akkor ezt hasonlítsd össze a havi harmincezer forintos munkásfizetéssel - egy négyzetméter árát sem keresik meg egy év alatt.

Mit szolnak a kínaiak a politikához? Foglalkoznak-e azzal, hogy a szabadságjogaik meg vannak nyirbálva?

Az a kép, amit a kínaiak látnak a politikáról, nem reális, mert a médiumokat cenzúrázzák, és a kormány elferdíti a tényeket. Ehhez jön még, hogy a kínaiak jelentős része aluliskolázott, nem látnak rá a dolgokra, sőt, nem is nagyon érdekli őket, hogy mi történik a politikában. A többség inkább azzal foglalkozik, hogy valahogy megéljen, és összességében nem is olyan elkeserítő az életük. Például sokkal több itt a mosolygós ember, mint otthon, pedig rosszabb körülmények között élnek, csak mások az igényeik. Persze komoly probléma, hogy óriási a korrupció. Kínában nincs lehetetlen, mindent el tudsz intézni, ha van elég pénzed hozzá.

Mit gondolnak a hongkongiak a kontinensen élőkről?

Lenézik a kínaiakat, amiért azok szegényebbek, és amiért elnyomásban élnek, hongkonginak tartják magukat, és megsértődnek, ha kínainak nevezed őket. Hogy a kínaiak miként gondolnak a hongkongiakra, arról nem sokat lehet mondani, mert egy átlagos sencseni sosem jut át Hongkongba.

El tudod-e képzelni, hogy hosszabb ideig Kínában maradj?

Nyugdíjba nem innen fogok menni, az biztos, mert szeretem Magyarországot, tehát előbb-utóbb szeretnék visszatérni annak ellenére, hogy milyen a helyzet otthon. Folyamatban van egy saját vállalkozás beindítása itt Sencsenben, de erről még korai lenne beszélni.

Mit tudsz a Foxconn üzemében történt öngyilkosságokról? Mennyire tipikusak ezek, mit szólnak hozzá a helyiek, miért választják ilyen sokan az öngyilkosságot?

Igazából annyit tudok, amennyit ti is. Embertelenek a körülmények, nincs szabadidejük, ki vannak zsigerelve, ráadásul a fizetésük is nagyon kevés. Azért fontos adalék a sztorihoz a kínai neveltetés. A szülők mostanában little Emperornak, kis császárnak nevezik a gyereküket, főleg ha fiú, egyébként mindenki fiút akar, annyi lányt vetettek el korábban, hogy ma már nem mondhatja meg a nőgyógyász, hogy milyen a gyermek neme, mert a 15 év alattiak közt 17 százalékkal több a fiú, mint a lány, ami eléggé elkeserítő adat. De visszatérve a neveltetésre, miután itt elhitetik a gyerekkel, hogy ő a világ közepe, akinek mindent szabad, a többség elég nehezen viseli, amikor bekerül a mókuskerékbe. Van, akinek ezt nem is sikerül feldolgoznia.

A Foxconn reakciója ugyanakkor nagyon jellemző: az persze jó hír, hogy a helyi önkormányzat és az Apple nyomására megduplázzák a béreket. Viszont sokkal többet mondd a helyi gondolkozásmódról, hogy a bérrendezés mellett nem több szabadidőt adtak a dolgozóknak, inkább védőhálót feszítettek ki az összes olyan magas épületük köré, ahonnan a dolgozók le tudnának ugrani. Ezt konkrétan volt szerencsém a saját szememmel látni. Ez a fajta kínai vagy tajvani gondolkozásmód mindenhol visszaköszön: nem a problémát oldják meg, hanem megpróbálják elfedni eltakarni azt, pont, mint amikor hibát vétenek munka közben.

Látsz-e változást a helyi viszonyokban túl azon, hogy a gazdaság növekszik? A gondolkozásmód, a prioritások változnak-e?

Nagyon lassú ez a változás, de van. Munkavédelem terén, a környezetük védelme terén egyértelműen van változás, de minimális.

Mit szólnak az ázsiai lányok az európai férfiakhoz?

Szeretik őket, de elsősorban a pénzükért, és a lehetőségért, hogy kiszabadulhatnak innen. Aki kínai barátnőt választ, annak számolnia kell azzal, hogy ha fontosak neki az Európában megszokott viselkedésformák, akkor minden a neveléssel kezdődik. És most nemcsak egy éttermi vacsorára, hanem például a szexre is gondolok, az a legkevesebb, hogy a helyi lányok még a hónaljukat sem borotválják, és az ágyban is egészen másképp viselkednek.