A tabletek és netbookok elterjedése nem akadályozza meg a gyártókat abban, hogy visszatérjenek a hibrid gépekhez, a HP is kijött egy laptopként és – a kijelzőt elfordítva – tabletként is használható hordozható géppel. Meglepő módon, pont a maximalista törekvés miatt lett kevésbé használható a gép.
Az idén húszmillió táblagép fogy majd, jövőre pedig majdnem háromszor ennyi. A táblagépek által leginkább veszélyeztetett termékek jelenleg az ekönyv-olvasók, a hordozható játékkonzolok és a médialejátszók, középtávon pedig – ahogy az árszint is lejjebb tolódik – a netbookok.
De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre még csak a tabletkorszak elején járunk. A gyártók mind kihozzák a maguk tabletét, egymás után jelentik be többnyire androidos gépeiket. Emellett - talán a népszerűséget kihasználva - megint előtérbe kerültek a hibridek, vagyis az olyan laptopok, melyek kijelzőjét elforgatva tabletté alakíthatóak. Ezek általában nem annyira picik és könnyűek, mint az Apple iPadja vagy a Samsung Galaxy Tabja, de ennek a kategóriának is megvan a komoly rajongótábora. A HP EliteBookkal próbáltuk ki, mennyire van létjogosultsága az átalakítható táblagépeknek a tabletek, netbookok, laptopok között.
Nem egy új kategóriáról van szó, hosszú évek óta gyártanak olyan laptopokat, melyek kijelzője 180 fokkal elfordítható és rázárható a billentyűzetre úgy, hogy az érintőfelület kifelé néz és kvázi tabletként tudjuk használni az ujjunkkal vagy erre való tollal böködve. A HP EliteBook 2740p ennek a kategóriának a felső részében van mind a külső borítást, mind a belsőt tekintve.
Igazán robusztus, masszív első ránézésre, nem sokat változott az elődjeihez (2710p és 2730p) képest – kialakítása több katonai szabványnak is megfelel. Karcolásnak, pornak és nedvességnek is ellenálló alumínium a borítása, vibrációs, mechanikus, hőmérsékleti és páratartalmi stressznek vetették alá, hogy teszteljék, tényleg bírja az utazással járó megpróbáltatásokat. A masszív külsőnek azonban hátránya is van, ez pedig a súlya. Meglehetősen nehéznek tűnik a tablet, ha huzamosabb ideig a kezünkben tartjuk, 1,7 kilogramm a súlya (ez persze változhat a különböző konfigurációval). Akkumulátora hatcellás, öt óráig bírja általános használat mellett – ehhez egy vékony kiegészítő akkumulátort lehet csatolni, mellyel akár tíz órát is bírja a gép, persze ez növeli a súlyát is.
A laptopnak 12 inches, 1280x800 pixeles felbontású érintőkijelzője van, ezt akkor is tudjuk ujjal vagy a hozzá kapott stylussal irányítani, amikor a hagyományos laptopformában használjuk. Ez hosszútávon ugyan fárasztó a kéznek – kinek van kedve órákig hadonászni, amikor az egérrel kényelmesen is irányíthatunk – de vannak helyzetek, amikor kényelmes lehet, ha például a laptop csak az asztalon hever és nincs kedvünk elővenni az egeret, de még egyszer meghallgatnánk az előző számot.
A kijelzőt kifordítva egy tabletet kapunk, ilyenkor a kijelző automatikusan elfordul kilencven fokkal és a nyitott ablakokat is átméretezi a gép. Tabletként használva elsőre mindenki, aki a kezébe fogta, megpróbálta úgy használni, ahogy az iPadnál és a Galaxy Tabnál látta, érintéssel görgetve a tartalmat a képernyőn. Ez itt nem működik, be kell tartani a Windows okozta korlátokat, csak a görgetősávnál tudunk például az oldal legaljára menni. A kijelző multitouchos, ami azt jelenti, hogy két ujjunkkal egyszerre is tudunk navigálni, például zoomolni, képet nagyítani.
Tablet formájában lehet kipróbálni a Windows 7 – merthogy ezzel az operációs rendszerrel jön a gép – kézírás-felismerőjét, amit át is alakíthat nyomtatott szövetre. Ha felismeri egyáltalán, mert a teszt alatt elég nehézkesen működött ez a funkció. Bár az is lehet, hogy nem tudtunk a neki megfelelő módon kanyarintani a betűket. Az írásnál maradva, a billentyűk kakaóbiztosak, vagyis ha rálöttyen valami folyadék, semmi bajuk nem lesz. Maguk a billentyűk normális nagyságúak, kellemes a tapintásuk, egyszóval, kényelmesen lehet írni rajta.
Nagyon nehezen sikerült bekalibrálni az érintőkijelzőt és a hozzá tartozó stylust, a Windows legalább tíz percig gondolkodott, míg sikerült valóban oda bökni, ahová akartunk. Az érintőkijelzővel, illetve annak navigációjával amúgy is vannak gondok: megteszi, amit az elvárható, de semmi pluszt nem ad. Az érzékenységgel nem volt probléma, alig érintettem az ujjam a kijelzőhöz, azonnal reagált. Ez persze néha megbosszulta magát, amikor véletlenül hozzáért a csuklóm és bezárt vagy lekicsinyített egy még használt programot.
Ugyanakkor szegényesnek tűnnek az ilyen vezérléssel elérhető funkciók, főleg a fent említett tabletekkel összehasonlítva. Tabletként nagyjából emailezésre, böngészésre, képnézegetésre használható. Ha hosszabban szeretnénk írni valamit vagy csetelni, akkor már nehézkessé válik a kezelése – ez persze a Windows korlátainak is betudható. A virtuális billentyűket én nem tudtam megszokni hosszabb távon sem, valószínűleg azért, mert az egyik kezemmel folyton tartani kellett a táblagépet - térdre fektetve nem az igazi, fárasztó görnyedni felette. Kényelmetlen is volt egy idő után egy kézzel egyensúlyozni az 1,7 kilogtammot. Tabletként használva is éreztük azonban azt az erőt, ami a gépben van.
Végül nézzünk néhány adatot is: Intel Core i5 vagy i7 processzort tesznek bele, memóriája 8 GB-ig bővíthető, kérhető HDD-vel és SSD-vel is, van benne automatikus fényerőszabályozás, 2 megapixeles webkamera, billentyűzetvilágítás, három usb-port, kártyaolvasó, ExpressCard slot. Egy jól összerakott gépet kapunk, gyors, stabil, magabiztos működéssel. Laptopnak tehát megállja a helyét az erősebb mezőnyben is, de tabletként már nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Nem tudja felvenni a versenyt az ultrakönnyű tabletekkel, de persze nem is ez a célja.