Az Európai Parlament képviselői elfogadták a hamisítás elleni nemzetközi szerződés tervezetét. A tizenegy tárgyalási fordulót megért egyezmény már korábban is – főként a kiszivárogtatott anyagoknak köszönhetően – igen nagy viharokat kavart.
A probléma gyökere az, hogy nincs széles körű egyetértés a szerzői joggal védett alkotások kezelése körül, ráadásul a globális részvétellel zajlott tárgyalások alig voltak képesek egymáshoz közelíteni a világ államainak eltérő szabályozásait. A tervezett új egyezmény (Anti-Counterfeiting Trade Agreement, ACTA) kialakítását lobbiérdekek befolyásolták, és nagyon úgy tűnik, hogy igazán hangsúlyosan a konzervatív, az idők változásaira kevéssé érzékeny csoportok voltak képesek érdekeiket érvényesíteni ebben a folyamatban.
A november 15-én véglegesített szöveget az EP 11 tartózkodás mellett 331–294 arányban fogadta el. Ez persze még nem a végleges állapot, de az adminisztráció eddigi gyakorlata arra utal, hogy komoly változásokra már nem lehet számítani.
Az ACTA létrehozásának körülményei – függetlenül az egyezmény tartalmától – azért voltak aggályosak, mert túlságosan konspiratív keretek között, a nyilvánosság maximális kizárásával zajlottak, és ez dühítette a demokratikus elvekhez ragaszkodókat. A tervezet megszavazása után az EP még felkérte az Európai Bizottságot egy törvényességi vizsgálat lefolytatására, ám ez már könnyen válhat formalitássá.
Két fő gond van az egyezménnyel: egyrészt láthatóan képtelen a szöveg egységes alapra hozni a világ különböző országainak különféle, szerzői jogot érintő szabályozását. Másrészt szinte nyomát sem találni benne annak a törekvésnek, hogy új módon szemléljék a digitális kor, az internet miatt új kihívásokkal küszködő szerzői jogvédelmet. Összességében úgy tolódik el a szigorítás felé az új rendszer, hogy a megalkotói fekete szemüvegen át néznek a mai világra, csak az emlékeikből élnek.
Az ACTA EU-s elfogadása azért is meglepetés, mert az unió mint szervezet a kezdetektől fogva ellenzi az illegális letöltőket büntető, a „három dobásod van” jelszóval elhíresült szabályozást, ám az új egyezmény elfogadja ezt. A történtek azért is érthetetlenek, mivel például a szoftverhamisításra, és -lopásra eddig is szigorú törvények vonatkoztak, vagyis ezen nem volt mit keményíteni, így az a következtetés adódik, hogy az ACTA mögött valójában egy igen erős jogvédő lobbi (zene, film, könyv stb.) áll.