A médialejátszók igazi boomján vagyunk túl. Mostanra elfogadott, keresett termékkategória lett, de sokan nem tudják, mire érdemes figyelni vásárláskor. Ebben segítünk most.
Amerikában karácsonyi sláger lett a bluray-lejátszó, a Hálaadás óta négyszázezret adtak el belőle. Ennek több oka is van, egyrészt az árak elég alacsonyra süllyedtek ahhoz, hogy elkezdjék tömegesen is vásárolni ezeket. A legolcsóbbak 60 dollár körül megvehetők. Másrészt az Egyesült Államokban rengeteg online tartalom van, melyet ezekkel a lejátszókkal is el lehet érni. A lejátszók többsége támogatja a Netflixet, az Amazon filmkölcsönző szolgáltatását, vagy a Hulut.
Hosszabb távon mindenképpen az online tartalomszolgáltatásé a jövő, a felhasználók ugyanis szabadabban juthatnak tartalomhoz. A mód, ahogyan tartalmakat vásárolunk és használunk gyökeresen meg fog változni a következő években. Ehhez a jövőhöz ezek az készülékek csak az első lépést jelentik és maguk az eszközök is jelentősen meg fognak változni, hogy az új igényeknek meg tudjanak felelni.
Itthon még messze nem ez a helyzet, itt még mindig népszerűek a dvd-lejátszók. De egyre népszerűbbek az úgynevezett multimédia-lejátszók is, melyek mindenféle formátumot lejátszanak a tévére kötve. Magyarországon a médiaplayerek az idén robbantak igazán be, nagyon sokan veszik őket, a legnépszerűbb termékek között vannak – mondta Várkonyi Balázs, az Extreme Digital ügyvezető igazgatója. Mivel az emberek még mindig figyelnek a költéseikre a válság és a megszorítások miatt, a médialejátszóknál is a legolcsóbbak a legnépszerűbbek, a vásárlók legfeljebb a középkategóriáig mennek el.
Néhány évvel ezelőtt, amikor ezek a termékek megjelentek, még csupán az volt a lényeg, hogy egy csatlakoztatott usb-s merevlemezről képesek legyenek lejátszani és tévén megjeleníteni tartalmakat – magyarázták az Asusnál. Aztán a különböző online szolgáltatások integrálása, mint például Youtube, flickr, időjárás, tőzsde, vagy online rádió- és tv-adások volt a következő lépés. A hálózati integráció, így a számítógépeken tárolt tartalmak elérése szintén jelentős lépés volt.
A tapasztalatok szerint a legnépszerűbb lejátszók azok, melyekben nincs merevlemez. Vásárlás előtt az első, amit el kell dönteni, hogy legyen-e benne merevlemez vagy ne. A merevlemezes változatok valamivel drágábbak tárhely nélküli társaiknál, cserébe nem kell többet költeni rá. Ezek hátránya, hogy ha betelik a lemez, akkor törölni kell. A drágább modellekhez lehet csatlakoztatni külső merevlemezt, az olcsóbbakhoz azonban nem. A tárhely nélküli modellek hátránya, hogy külső vinyót (vagy pendrive-ot) kell még vásárolni hozzá. Előnye, hogy bármit hozzácsatlakoztathatunk az usb-porthoz, illetve hogy olcsóbbak – már húszezer forint alatt is nagyon jó lejátszókat lehet vásárolni.
A másik legfontosabb dolog, hogy milyen formátumokat játszik le a gép, hiszen alapvetően erre használnánk. A legnépszerűbb formátumokat szinte mindegyik tudja, így le tudnak játszani AVI, DivX/MPEG4, FLAC, GIF, H.264, ISO, JPEG, MKV, MOV, MP3, MPEG2, PNG, TIFF, VOB, WAV, WMV, XviD fájlokat. Emellett az sem rossz, ha playlisteket (PLS, M3U, WPL) is le tud játszani, így nem kell kidobni a már összeállított karácsonyi zenecsomagot. Ha eredeti nyelven, feliratokkal néznek filmeket, akkor a feliratok kezelése is alapvető fontosságú. Általában a SRT, ASS, SSA, SUB, SMI formátumokat érdemes ismernie egy lejátszónak, így nem érhetnek meglepetések. A lejátszókban központi kérdés a feliratok központi kezelése, be lehet-e állítani betűtípust és -színt, háttérszínt, betű nagyságát, karakterkódolást, felirat helyét, szinkronizálást.
Nagyon fontos, hogy milyen csatlakozók vannak a lejátszón. Az usb ugye elengedhetetlen, ezzel tudunk külső tárolókat csatlakoztatni. Nagyon fontos az RCA-csatlakozó, ha régebbi tévénk van vagy hangrendszerre akarjuk kötni, és a hdmi-csatlakozó, ha újabb a készülékünk. Ha hálózathoz akarjuk kötni, akkor kell az utp-csatlakozó. Ide kapcsolódik a szükséges kábelekről szóló keretes írásunk.
Az elektronikai áruházakban nem véletlenül hirdetik öles betűkkel, hogy vegyenek kellékeket is. A gyártók ugyanis gyakran kihagyják a dobozból a fontos kábeleket, sokszor csak rca-dugós csatlakozót és ethernetkábelt mellékelnek a kütyühoz. Érdemes venni egy hdmi-kábelt, a régebbi erősítőkhöz jól jöhet az optikai (sp/dif) csatlakozó, és feltétlenül mérjék le az erősítő-tévé-set top box-médialejátszó távolságokat, nehogy túl rövid legyen a drót.
Ha hálózathoz akarjuk kötni, akkor erre is érdemes figyelni. Megtehetjük ezt ugye LAN-onés wifin is. Az olcsóbb modellek általában csak kábeles kapcsolatra képesek, nincsen beépített wifijük. Ilyen például az ASUS O!Play vagy a WD HD TV alapmodellje, de ez utóbbiból a Live névre hallgató már vezeték nélküli kapcsolatra is képes. Elérhetők vele a hálózatban lévő eszközök megosztott mappái, például a számítógép megfelelő mappáját is látja, és le tudja játszani az oda másolt fájlokat. Olyan lejátszók is vannak, melyhez egy kiegészítőt kell vásárolni, mellyel hálózatba köthető, ilyen az iOmega TV Link, egy iConnect kiegészítővel nem csak az otthoni hálózaton, hanem interneten keresztül is el lehet érni a megosztott fájlokat. A készülék árában benne van egy egy éves előfizetés egy domainszolgáltatónál, és a megadott webcímen bármely böngészőből bárhol letölthetjük a nézni kívánt filmet.
Az alsóbb kategóriában, 20-30 ezer forint között a két legnépszerűbb az ASUS O!Play és a Western Digital HD TV Live. Ez a kettő nem rendelkezik belső tárhellyel, de csatlakoztathatunk hozzá pendrive-ot, külső merevlemezt. Az LG DP1 lejátszója már a dizájnosabb kategória, bár tudásában megegyezik az előbb bemutatottakkal, az iOmega TV Linkje pedig a kiegészítőkkel tehető még vonzóbbá.
A hálózatra köthető lejátszók nemcsak a számítógépek megosztott mappáiból tudnak zenéket és filmeket lejátszani, hanem úgynevezett hálózatra köthető tárhelyről (NAS) is. Ezekbe 3,5"-ös vagy 2,5"-ös merevlemezt lehet tenni, de amíg az usb-s a lejátszó mellett berreg, addig a NAS könnyen elrejthető a spájzban vagy a gardróbban.
A NAS kiválasztásánál fontos szempont a támogatott fájlrendszer, mert a FAT32-re általában nem lehet 4 GB-nál nagyobb fájlokat másolni, míg az NTFS és az ext2, ext3 esetében nem okoz gondot a fájlméret. Egy dvd lemezképe 4,7-7 GB lehet, egy bluray-másolat ennek a sokszorosa.
Egy középkategóriás modellnél azt kell eldönteni, hogy a bővíthetőség vagy a gyorsaság fontosabb. A viszonylag népszerű Synology márkának két 60 ezer forintos hálózati merevlemeze van (ebben az árban csak a ház van benne, vincsit külön kell venni).
A DS211j típusú kétlemezes, de csak 1,2 GHz-es processzor és 128 MB RAM van benne. Ezzel szemben DS111 már 1,6 GHz-es és 256 MB RAM-os, azaz stabilabb a működése és több programot tud futtatni. Ezek a kütyük ugyanis nem csak lejátszóként funkcionálnak, bittorrentkliens is fut rajtuk, IP-kamerák képét is rögzíteni tudják, és iTunes-szerverként is működnek. Átlagos otthoni felhasználásnál az egy merevlemezes NAS előnyösebb, ennek az áramfogyasztása is kedvezőbb.
Az alsó árkategóriában kipróbáltunk egy IB-NAS5310 típusú eszközt, ami 22-25 ezer forintba kerül. Ez hibrid eszköznek számít, mert usb3.0-ás külső merevlemezként és NAS-ként is használható. Előnye a csendes működés, mert nincs benne ventillátor, az alacsonyabb áramfogyasztás, és már ebben is van bittorrent kliens. Hátránya, hogy a hibrid működés miatt csak FAT32-t tud, és 4 GB-nál nagyobb videókat csak NAS-móban lehet felmásolni rá - kütyü feldarabolja, és lejátszás közben összefűzi a fájlokat.