A három napos show utolsó fordulóját a gép 35 ezer, Jennings 4800, a másik emberi kihívó, Brad Rutter (ő nyerte eddig a legtöbbet a játék történetében) 10400 ponttal kezdte el, és az utcahossznyi különbség a játék végéig megmaradt: Watson a végén 77 ezerrel, a két kihívó pedig 24, illetve 21 ezerrel állt.

Az utolsó forduló témakörei között Watson kimondottan remekelt nyelvtörténetben és irodalomban, de a színészek, akik rendeznek is kategóriában például rendre az emberi játékosok nyertek. Watson egyetlen komolyabb hibája ezúttal az volt, hogy Szerbiát nevezte meg Szlovénia helyett arra a kérdésre, hogy melyik az egyetlen EU-tag a volt Jugoszláviából lett országok közül.

Az egymillió dolláros fődíjat az IBM jótékony célra ajánlotta fel (a szegénységben élő gyerekeket segítő World Vision alapítványnak), ahogy a két kihívó is a 300, illetve 200 ezer dolláros díjaik felét. Watson történelmet írt, ilyen messzire még sosem jutott számítógép a természetes emberi nyelv értelmezésében – ünnepelte az IBM a győzelmet, amit a mesterségesintelligencia-kutatás leglátványosabb eredményének tartanak azóta, hogy a szintén IBM-fejlesztésű Deep Blue számítógép sakkban megverte a regnáló világbajnokot, Garri Kaszparovot.

A fő különbség az, hogy a sakk szabályrendszere aránylag könnyen algoritmizálható, vagyis a nyers számítási teljesítmény növelésével nő a játéktudás is, míg a Jeopardy egy műveltségi vetélkedő, és Watson programozói előtt az volt a legkeményebb kihívás, hogy értelmezzék a sokszor trükkösen, szójátékokkal, szlenggel, utalásokkal feltett kérdéseket. Watson ezen a téren meghökkentően jól teljesített, és általában olyan kérdéseknél bakizott látványosan, amit a laikus könnyebbnek gondolna.

Ráadásul a gépnek még szerencséje is volt, mert sikerült megtalálnia a Daily Double nevű, véletlenszerűen elrejtett mezőt a játéktáblán, ahol a helyes válasz dupla pontszámot ér – éppen abban a játéknak azon a pontján, ahol a játékosok utolsó esélye lett volna a felzárkózásra.

Mindenképpen óriási teljesítmény, hogy Watson valóban sok kérdésre tudta a választ, de a győzelem arányt jelentősen torzítják a játék szabályai – kommentálta a New York Timesban a játékot egy volt ötszörös bajnok. A Jeoparyban ugyanis az a játékos jogosult a válaszadásra, aki a kérdés elhangzása után először nyomja meg a gombot. Reakcióidőben pedig nyilván nem lehet versenyezni a számítógéppel.

Ebből fakadóan Watson az összes olyan kérdésnél könnyedén elnyerte a válaszadás jogát, ahol biztosnak érezte magát a válaszban, míg Jennings és Rutter hiába tudta a választ a kérdések 90 százalékára, egyszerűen nem jutott szóhoz. Ha minden versenyzőnek minden kérdésre válaszolni kellett volna, Watson jó eséllyel alulmaradt volna, 3000 processzor ide, 13 ezer gigabájt memória oda.

Watson legnagyobb előnye az volt, hogy a gépet nem lehet megfélemlíteni – mondta a végül második helyre befutó Jennings, aki egy Simpsons-idézettel („A magam részéről üdvözlöm az új számítógép-urainkat”) gratulált az IBM-nek. Mindkét emberi játékos azt mondta, végig esélytelennek érezték magukat, emiatt idegesek voltak és hibákat követtek el – vagyis pontosan úgy viselkedtek, mint annak idején az ő emberi ellenfeleik, amikor a játék szupersztárjaival néztek szembe.