Két japán kutatólabor, a NEC Labs és a NICT egyszerre, a Los Angeles-i Optical Fiber Communications szakmai konferencián jelentette be, hogy újabb mérföldkövet sikerült átlépniük a nagy sebességű optikai adattovábbításban: megdőlt a másodpercenként 100 terabites álomhatár. A két kutatócsoport ráadásul egymástól teljesen eltérő megoldásokat használt, így az újításaik együttes alkalmazásával tovább növelhető a sebesség.

A 100 terabites sebesség olyan nagy, hogy jelenleg nem is tudná az internet kihasználni: az internetes gerinchálózat egyik legforgalmasabb szakaszán, New York és Washington között is csak másodpercenként néhány terabit adat áramlik csúcsidőben. Az új technológiára egyelőre online óriáscégek, mint a Google, a Facebook vagy az Amazon szerverparkjai és óriási adatközpontjai lesznek vevők a szakértők szerint. A közeljövőben azonban egyre nagyobb kereslet támadhat rá, mivel az online videózás terjedésével évi 50 százalékkal nő a net adatforgalma.

Az optikai adattovábbításnál a sebesség növelésére különféle trükkök léteznek. Mivel a kábelben a fényt nem lehet gyorsabb haladásra ösztökélni, a belekódolt információ mennyiségét kell megnövelni. Ahogy a rádiófrenvenciáknál, úgy az adattovábbításra használt lézerfénynél is fel lehet osztani a spektrumot frekvenciatartományokra, mindegyiken más-más adatokat szállítva. A nehézség a dologban az, hogy ezt úgy kell megoldani, hogy a különféle hullámhosszú, polaritású és amplitúdójú sugarak között ne lépjen fel interferencia, magyarul ne zavarják egymást.

A NEC laborjában 370 lézernyalábot sikerült egyetlen üvegszálas kábelen továbbítani 165 kilométeres távolságba, 101,7 terabites sávszélességet elérve. A NICT a saját speciálisan kiképzett üvegszálában a szokásos egy helyett hét fénytovábbító magok képzett ki, ezek darabján 15,6, az egész kábelen tehát 109 terabitnyi információt átrpéselve másodpercenként. A nagyságrend érzékeltetésére: ez másodpercenként annyi információ, ami 250 kétoldalú bluray-lemeznek, vagy három hónapnyi hd videóadásnak felel meg.