Az amerikai légierő kutatási pályázatot írt ki egy különleges, gyors mozgású, kis méretű célpontokat nagy biztonsággal, hang alapján azonosító, zord időjárási körülmények között is stabilan működő detektor kifejlesztésre. A projekt máris megkapta a mókusradar becenevet a sajtótól.

A légierő bázisai ugyan jellemzően kihalt vidékeken helyezkednek el (a legnagyobb például a Mojave-sivatalgan), mégis veszélyesek az élővilágra. Becslések szerint 300 védett és veszélyeztetett állat- és növényfaj él azokon a területeken, ahol a hadsereg az új fegyvereit és járműveit teszteli. Az egyik amerikai környezetvédelmi törvény, az Endangered Species Act többek között a katonákat is kötelezi a veszélyeztetett fajok védelmére, a légierő ezért veti majd be a mókusradart, hogy minél kevésbé veszélyeztesse az élővilágot.

Bár radarnak becézik, a detektor inkább a tengeralattjárókon alkalmazott szonárra hasonlít, hiszen hangalapú a működése. A rendszer az egyes fajokra jellemző hangokból egyfajta digitális-akusztikus ujjlenyomatot készít, rögzíti a veszélyre figyelmeztető, vagy a párzásra felhívó hangokat egyaránt. Majd ez alapján feltérképezi az adott területet az állatok nyomai után, és végül a villámlási térképekhez hasonló térképet rajzol a védett állatok élőhelyeiről. Ennek alapján a légierő úgy tudja megtervezni a hadgyakorlatait és a fegyverteszteket, hogy azok a lehető legkevésbé zavarják az állatokat.

Szakértők szerint a kidolgozott technológia számára később változatos felhasználási területeken nyílhat meg az út, akár a környezetvédelemben, akár katonai kutatásokban.