Jelentős hardverfrissítést hajtott végre az Apple a 2011-es iMac-modellben, amitől az lényegesen gyorsabb is lett. Van, akinek már megéri erre váltani.
Az Apple-nek annyira bejött ez az alumínium iMac-dizájn, hogy nem is nagyon akar változtatni rajta: 2007-ben jelent meg a gép, négy éve tehát, és a többség meg sem tudná különböztetni azt a mostanitól. Persze jobban megnézve már kiderül, hogy míg az első generációs iMacek 20 és 24 colosak voltak, 2009. óta már 21,5 valamint 27 colban gondolkozik az Apple, megjelent egy rakás új csatlakozó, bemenet, miegymás, de alapvetően nem változott a forma.
Sőt, már a 2004-ben bemutatott G5-ös iMac is hasonló volt, amennyiben ott is egy lcd-panel köré építették a vékony házat, ami azonban még fehér volt, és csak 17 meg 20 colos méretekben lehetett kapni. Persze ezen a formán már nem is nagyon lehet mit változtatni: a kijelző adott, és mivel szinte már csak ebből áll az iMac, a belsőn kell variálni. Szerencsére ezt az Apple a közelmúltban meg is tette.
A legfontosabb változás, hogy mind a négy modellbe négymagos processzor került, eddig csak a csúcsmodellben volt ilyen. Ráadásul most már a második generációs Core i-csipeket szerelik az iMacbe, szóval nemcsak a magok számának a növekedése okozott előrelépést.
Lecserélték a grafikus gyorsítókat is, a korábbi Radeonokat hatezres sorozatú kártyák váltották, bár ezek közt van olyan, ami érdemben nem jelent nagy előrelépést ötezres sorozatú elődjéhez képest, inkább csak átnevezték a már meglévő terméket.
Felbukkant a Thunderbolt csatlakozó is, ami az USB 3-as adatátviteli sebességének kétszeresét hozza, ezt azonban egyelőre nem tudtuk kipróbálni, nincs ugyanis még sok olyan eszköz, ami ki tudná használni a sávszélességet. A nagyfelbontású webkamera képe viszont látható előrelépés a korábbihoz képest: nemcsak a pixelek száma nőtt, az optika minősége is javult, az új iMackel már egész használható videókat lehet felvenni, persze csak ha valaki ekkora kamerára vágyik. Marad a hd-videós csetelés, ahhoz viszont elég kevés helyen meg a szükséges sávszélesség.
A többi összetevő viszont nem nagyon változott: a kijelző és az alkatrészek minősége ugyanaz, nem kaptunk ssd-t (legfeljebb felárért), így logikus, hogy az összevetésnél elsősorban a sebességre koncentrálunk.
Elsőként a Cinebench R10-es verzióját futtattuk le, és a gépet az elődeivel hasonlítottuk össze: a 2008-assal, a 2009-es év elejivel és év végivel, és a most leváltott, Core i3-as processzort használóval.
Jól látszik, hogy a processzor a fejlettebb technikának és a kétszeres magszámnak hála sokkal gyorsabb lett, de a grafikus gyorsító nem nagyon változott, szerény fejlődés volt megfigyelhető az évek során. Sőt, az is megfigyelhető, hogy a processzor sebessége nagyobb lendülettel fejlődött 2008. óta, a növekedés 2,6-szoros volt, míg a grafikus magnál csak 1,7-szeres.
Hasonló előrelépést látunk, ha a Cinebench újabb, R11.5-ös verziójával nyúzzuk a gépet:
Vagy ha a Geekbench teljes rendszer vizsgáló tesztjét futtatjuk le:
Összességében el lehet mondani, hogy a külső és az alapvető alkatrészek minősége nem változott, a webkamera jobb minősége tényleg öröm, a Thunderboltról csak az idő dönti el, hogy jó-e valamire, de az biztos, hogy a teljesítménynövekedésben a mostani jelenti az egyik legnagyobb ugrást az elmúlt években.
Aki tavaly vett iMacet, annak nem érdemes váltania, de aki három-négyéves gépet használ, és már kevesli a teljesítményt, annak érdemes lehet beruháznia, hiszen két-háromszoros teljesítményhez juthat, ha ügyesen adja el használt gépét, alig 100-150 ezer forint ráfizetésével.
A gépet az XMS-től kaptuk tesztelésre.