A szomáliai kalózok egyre szofisztikáltabb eszközöket alkalmaznak ahhoz, hogy az áldozataik közelébe jussanak. Már régen nem arról szól a kalózkodás, hogy ülnek a hajóban és várják, hogy egy másik hajó feltűnjön a láthatáron. Szatelit telefonokkal, gps-rendszerekkel, internet segítségével hálózzák be leendő áldozataikat.

A támadások előtt a kalózok olvassák az iparági oldalakat és blogokat is, ebből azt tudhatják meg, hogy egyes hajók mikor indulnak, milyen útvonalon, milyen időpontban. A technológiai infrastruktúrát Eyl városba telepítették, ezt a várost sokan nevezik a kalózok fővárosának.

A kalózoknak nagyon pontos információval kell rendelkezniük áldozatukról. Tudniuk kell például, mennyit ér az elfoglalt hajó, milyen rakományt szállítanak, hány tagból áll a hajó személyzete.

A technológiát külföldről szerzik be, a szatelit telefonokat például elég magas áron tudják eladni a csempészek Mogadishuban. A legérdekesebb kalózok által használt technológia azonban a radar, mellyel megtalálják a hajókat. Ezeket a radarokat a kalóz főhajókon helyezik el, melyek távolabbi célpontokat is be tudnak azonosítani. Ezek a főhajók néha meglepően modern technológiával vannak felszerelve, még a lezárt teherhajókra is be tudnak jutni a kalózok.

Az egyre modernebb technológia más védekezési stratégiát kíván a többi államtól, egyre komolyabb erőt kell bevetni ahhoz, hogy megakadályozzák a kalózkodást, vagy elfogják ezeket a hajókat. A kalózkodás ráadásul egyre népszerűbb, az Európai Unió előrejelzése szerint 2011-ben meredeken emelkedhet a szomáliai kalóztámadások száma. A védekezés egyre költségesebb, Nagy-Britannia például arra készül, hogy fegyverekkel szereli fel a kereskedelmi hajókat is, ilyen nem történt a második világháború óta.