Kipróbáltuk a Seagate hibrid meghajtóját, ami a felhasználók egy jelentős részének tök jó megoldás lehet addig, amíg a nagyobb ssd-k is elfogadható árúak nem lesznek.
Az ssd nekem kicsi és drága. A 256 gigabájtos verziókon még mindig nem férne el a 330 gigabájtnyi adatom, törölgetni 2011-ben nem vagyok hajlandó, ráadásul 125 ezer forintot egy adattároló nekem nem ér. A merevlemez olcsó, nagy is, viszont pokolian lassú. Megtehetném, hogy a hdd mellé berakok egy kisebb, 16-64 gigabájot ssd-t is a laptopba, viszont akkor meg buknám az optikai meghajtót és még mindig egy rakás pénzt kéne fizetnem, bele sem kezdek.
Pár hete szervizben volt a gépem, ott kérdezték, hogy hallottam-e már a Seagate Momentus XT-ről. Ez egy hibrid meghajtó még abból a korból, amikor hittek a hibridekben és a világ nem vált még szét hdd-s és ssd-s táborra: egyetlen tokon belül megtalálható mindkét technológia, elvileg azok minden előnyével. Az 500 gigabájtos merevlemez elég helyet ad az összes adatnak, a sokkolóan apró, alig 4 gigabájtos ssd a 2,5 colos kategóriában óriásinak számító 32 megabájtos pufferrel együtt viszont elvileg képes arra, amire a nagyok: olyan sebességérzetet ad a programok indításánál, mintha kizárólag memóriaalapú háttértár lenne a gépemben. Nekem pont erre volt szükségem, nem másolgatok rendszeresen adatokat, nem töltök be óriási fájlokat, viszont rendszeresen indítok programokat, és halálosan unom a Mac OS X homokóráját, a strandlabdát.
A technológia mindenesetre sokat ígér, mert intelligens: nem nekem kell kiválasztanom azt a néhány alkalmazást, amit gyorsan szeretnék elindítani, sőt, még csak nem is látom az ssd-t, ahogy az operációs rendszer se. Ehhez a meghajtóhoz kizárólag a Seagate fér hozzá, és azokat az adatokat másolja át ide a merevlemezről, amiket gyakran abuzálunk: saját csipje van a meghajtónak, onnan tudja, hogy kik a kedvenceink, és melyik programokat hanyagoljuk. A végeredmény elvileg tehát ez: a mindennap használt szoftverek egy pillanat alatt betöltődnek, akár egy ssd-n, amihez viszont ritkán nyúlunk, pont úgy viselkedik, mintha egy hagyományos hdd lenne a gépünkben. Papíron tehát az esetek 95 százalékában úgy érzem, hogy ssd-m van, csak annál sokkal nagyobb tárhellyel, lényegesen olcsóbban.
Azért egy merevlemeznél drágábban: egy 500 gigabájtos laptopmerevlemez 13-15 ezer forintért megvásárolható, a hasonló méretű, 7200-as fordulatszámú Momentus XT azonban már 30 ezer forintba kerül. Ez nem kevés, ebbe az árba egyszerűen már bele kéne férnie egy jóval nagyobb, 8, vagy 16, de akár 32 gigabájtos ssd-nek is, amivel látatlanban is sokkal ssd-szerűbb lenne a meghajtó, mint így. Viszont ha 4-gyel is olyan gyors, ahogy ígérik, és valóban olyan gördülékeny, kompakt megoldás, mint amilyennek tűnik, akkor megéri a befektetés.
Külsőre mindenesetre nincs sok különbség a két eszköz közt, pont ugyanúgy néz ki a régi 500-asom, mint az új:
A szerelést végző iDoki szerint viszont a végeredmény egészen lelkesítő lesz. Biztos, ami biztos alapon azért én lemértem néhány fontosabb időt szétszerelés előtt, hogy ne csak simán lelkesedjek, ne csak úgy érezzem, hogy gyorsabb lett a gépem (persze ez a legfontosabb), bizonyítékok is legyenek a kezemben.
Beszerelés, telepítés és a régi rendszerem teljes átrakása után tanítani kezdtem a MacBook Prómat, pontosabban a benne dolgozó Momentus XT-t. Nézd, az iTunest például sokszor használom. A gyerekeknek többször is el kell mondani ugyanazt, ezért egymás után háromszor elindítottam, majd bezártam a programot. Ugyanígy tettem a 74 gigabájtnyi, 20 ezer képet listázó iPhotóval és a Safari nevű böngészővel. Aztán újraindítottam a gépem. Majd megtettem még egyszer ugyanezt.
Először a bootidőt mértem, másodpercben látszik, hogy milyen gyorsan állt fel az OS X Lion a hagyományos merevlemezzel, aztán utána az XT-vel a Power gomb lenyomása után.
A különbség nagyon látványos, majdnem kétszer gyorsabb lett a rendszer. Persze ha csak ssd-t használnék, ennél még nagyobb lenne a váltás, mert a 4 gigabájtos meghajtóra nem fért rá a teljes OS X, csak néhány gyakran használt fájl, de már a boot is érezhetően rövidebb lett.
Ennél azonban sokkal lényegesebb a programindítás sebessége. A lenti grafikon felső sorában az látszik, hogy mennyi időt vett időbe a merevlemezzel, amíg az Safari-iTunes-iPhoto-kombó felállt, főleg ez utóbbi lassította a folyamatot a 20 ezer thumbnail betöltésével. A második sor azt mutatja, mire képes ehhez képest a Momentus XT:
A különbség már döbbenetes, majdnem ötször gyorsabb lett a rendszer. És ez a sebesség közel folyamatos, csak néha inog meg az iTunes, azt valamiért hajlamos kiejteni az ssd-ről a meghajtó, de az iPhoto például, amit gyakran használok, de zabálja a memóriát, ezért sokszor be is zárom, megtáltosodott. Korábban nem szerettem elindítani, mert elkezdett pörögni a strandlabda, lassult a rendszer, de szükségem volt rá, úgyhogy az ellenszenvemet időnként legyőzte a szükség. Most már nincsenek ilyen averziók, ha kell az iPhoto, elindítom, és 3-6 másodperccel később már teljes valójában pompázik a program.
De vannak itt más mellékhatások is. Safari alatt Flashblokkert használok, mert a Flash zabálja az erőforrásaimat, lassítja a rendszerem, akadozik, bizonytalanná válik tőle a gépem. Viszont amikor például Indavideót akarok nézni, be kell töltenem a Flasht, amit úgy tudok megtenni, hogy rákattintok a letiltott tartalomra. Korábban ilyenkor néhány másodpercig pörgött a strandlabda és csak utána töltődött be a flashes tartalom. Most azonnal. Rákattintok és ott van.
Persze a hagyományos műveletekben, írási, olvasási sebességekben messze elmarad a Momentus az ssd-ktől és egy sima 7200-as merevlemez sebességét hozza, de az összetettebb, kevésbé statikus feladatokban általában a tízezres fordulatú, méregdrága és nagyon sokat zabáló WD VelociRaptor és az ssd-k közt helyezkedik el az XT az AnandTech alapos vizsgálata szerint. Itt kiderül az is, hogy a fogyasztás hullámzó: ha folyton másra kattintunk, többet zabál az XT, mint egy sima, 5400-as fordulatú laptopmerevlemez, de ha rendszerint ugyanazokkal az alkalmazásokkal dolgozunk, leállnak a lemezek és csak az ssd dolgozik, ami meg egy spórolóbajnok.
Összességében a Momentus XT nem jó azoknak, akik rendszertelenül használják a gépüket, mert ebben az esetben alig gyorsabb egy sima merevlemeznél, de többet fogyaszt annál és jóval drágább is. Akik viszont ugyanazt a négy-öt programot használják, azok biztosan elégedettek lesznek vele annak ellenére, hogy a Seagate akár kétszer-négyszer ekkora ssd-t is rakhatna a Momentusba, hogy az igazán üssön.