Eljött az ultrahordozható eszközök, a rendkívül vékony laptopok és tabletek korszaka, de az új trendnek van egy hátrányos következménye. A beépített tárkapacitás drámaian csökkent a laptopoknál megszokott 250–500 gigabájthoz képest, mert az új gépekben a hagyományos HDD helyett már SSD van, amiben nincs mozgó alkatrész, kisebb méretű, és gyorsabban indul róla a Windows.
Cserébe viszont az SSD brutálisan drága. Egy 64 GB-os SSD nagyjából 25 ezer forintba kerül, egy 128 GB-os kétszer többe. A HDD-k piacán hasonló az ár-kapacitás arány, csak éppen 30 ezer forintért 1000 GB-ost merevlemezt vehetünk. Sajnos ezek a 2,5 hüvelykes meghajtók nem férnek el a tabletekben és a vékony laptopokban, más megoldás után kell nézni.
A hordozható usb-s merevlemezeket nem veszem bele az összeállításba, mert azokat a tabletek nagy részére nem lehet rákötni, és a vezeték miatt nem is túl praktikusak – nem jó, ha a párnára vetett vagy kanapéra leheveredve használt eszközből kiáll valami, mert még a végén beletörik a dugasz a csatlakozóba. Szerencsére e nélkül is sok lehetőségünk van a bővítésre.
Nagyon ígéretesek a wifin elérhető külső merevlemezek, de még kevés van belőlük. A Seagate GoFlex Satellite 500 GB-os tárhelye Android és iOS rendszerű mobilokról, tabletekről, valamint laptopokról is elérhető. A gyártó készített hozzá egy appot, de akár böngészőből is futtathatók a fájlok.
Tökéletesen hordozható eszköz, kis méretű, és saját akkumulátoráról állítólag öt órán át folyamatosan használhatjuk. A berlini IFA kiállításon annyit láttam a GoFlex Satellite képességeiből, hogy egyszerre három eszköz tud róla hd videót lejátszani. Van benne rázkódás elleni védelem is, mint a laptopokban, tehát nem kell attól tartani, hogy egy nagyobb bukkanónál elszállnak az adataink. Körülbelül hatvanezer forintos ára sem veszélyes, ha azt nézzük, hogy ennyi pénzért negyedekkora SSD-t kapunk.
Sokkal egyszerűbb a helyzet, ha csak otthon és az irodában akarunk nagyobb adattárolót. Ebben az esetben elég egy NAS-t, azaz hálózati merevlemezt kell beüzemelni. A NAS-ok ára a beépített HDD méretétől függően körülbelül húszezer forinttól indul, és elég nagy a választék (a Synology, a Netgear, a D-Link, a Linksys, a RaidSonic és a Zyxel gyárt ilyet). Vannak olyanok is, mint az Iomega Cloud Edition, amely az otthonunktól távol is elérhető, és nem kell mérnöki diploma a beállításához.
Kézenfekvő megoldás a memóriakártyával való bővítés, hiszen az Apple eszközeit kivéve szinte mindenben van legalább egy microSD bővítőhely. Azt vettem észre, hogy sokan nem figyelnek a minőségre. A vásárlást nem lehet annyival elintézni, hogy kiválasztjuk a megfelelő kapacitást és a legolcsóbb kártyát (vagy egy random Jól Ismert Gyártót), mert sok múlik a sebességen.
Mindegyik kártyát sebesség szerint osztályozzák, és a besorolást (általában) feltüntetik a kártyán. Az olcsó class 2-es kártyák legfeljebb mp3-lejátszásra és normál felbontású videók rögzítésére alkalmasak, hd felbontású videót nem tudnak rögzíteni. A class 4-es kártyák esetében is rezeg a léc, amikor hd videók lejátszásáról van szó, érdemes inkább a class 10-es kártyákra hajtani. (A Kingston class 4-es microSD kártyájával 4,8-5 MB/s írási sebességet, a class 10-essel 9,4–9,9 Mbps-t mértem usb-olvasóval, nem laboratóriumi körülmények közt, ami jól mutatja a különbséget.)
Egy 32 GB-os class 10-es kártya 20–24 ezer forintba kerül, tehát viszonylag drága a kapacitásához és a hordozható merevlemezhez képest. Előnye, hogy a körömnyi plasztiklapot csak becsúsztatjuk a beépített olvasóba, és ezután már nem nagyon kell foglalkoznunk vele.
A legmodernebb tárhelybővítést persze a vékony SIM-kártyák adják. Fájljainkat feltölthetjük a Microsoft Skydrive, a Google Docs, a Dropbox vagy más szolgáltató online tárhelyére, és nem kell többé törődnünk a beépített tárhellyel, sem azzal, hogy milyen eszközzel akarunk csatlakozni. Persze ez az egyik legdrágább opció, egy 100 GB-os helyért akár havi négyezer forintot is elkérnek, és ezenfelül még az állandó mobilnetes kapcsolat díját is fizetni kell.