Amikor 2008-ban a Bloomberg tévedésből lehozott cikket  Steve Jobs haláláról, az Apple vezére Mark Twain szavait kölcsönvéve így kommentálta az esetet: „a halálomról szóló hírek erősen túlzók".

Azóta eltelt három év, és 2011. október 5-én meghalt Steve Jobs.

Hogy mit vesztett vele az informatikai piac, és azon keresztül az egész világ, azt talán jól leírják Barack Obama elnök szavai: „Steve sikerének legnagyobb bizonyítéka talán az, hogy a hírről rengetegen olyan eszközről értesültek, amit ő talált fel".

Pedig nem volt egy technológiai zseni. Egyszerűen csak tudta, hogy mire vágynak az emberek. Jobban tudta, mint leendő vásárlói, és ezt vallotta is: az ő dolga létrehozni azt, amiről a többség még csak álmodni sem merne.  A bestsellerek sem úgy készülnek, hogy az író szondázza az olvasókat, ki legyen a főszereplő, hány oldalas legyen a könyv, mennyire legyen erős a romantikus szál, és mi legyen a történet vége. Az író egyszerűen megírja a regényt, és ha tehetséges, a könyv sikeres lesz.

Márpedig Steve Jobs elég jó szerző volt. Tudta, hogy az emberek imádni fogják a grafikus felhasználói felületet, amikor a világ még azt sem tudta, mi az. Amikor az interfészt fejlesztő Xerox zsákutcának gondolta a technológiát. Tudta, hogy az egér sikeres lesz. Tudta, hogy a személyi számítógép tömegesen elterjed majd. Hogy miként támassza fel a kilencvenes évek végén a nélküle csődközeli helyzetbe került Apple-t. Hogy mitől lesz sikeres egy mp3-lejátszó. Hogy miként lehet felrázni a megkövesedett, unalmas mobilpiacot. Hogy a tablet akkor lesz népszerű, ha elveszünk a funkciókból, és nem akkor, ha teletömjük velük.

Kísérletezett. A múlt héten a Philips vezető dizájnerével, Sean Carney-val beszélgettem, aki kaliforniaiként fél éve kapta azt a feladatot, hogy lendületet adjon a holland cégnek. Folyamatosan Jobsra hivatkozott. Munkamódszerére, arra, hogy nem kontrollcsoportokon és igazgatósági egyeztetéseken végtelenségig csiszolt termékeket hozott létre, egyszerűen csak megvalósította álmait. „Számtalan hibás terméket készítettek, csak ezeket sosem ismerte meg a közvélemény, mert tíz prototípusból csak egyet dobtak piacra. Kilenc ment a kukába. De azt az egyet úgy hívjuk, hogy iPod, iPhone vagy iPad".

Hatása az informatikára, és azon keresztül a mindennapi életünkre legendás. Obama elnök szerint Jobs a legnagyobb amerikai újítók közt volt. Elég bátor, hogy másként gondolkozzon, elég merész, hogy azt higgye, meg tudja változtatni a világot, és elég tehetséges ahhoz, hogy ezt meg is tegye.

Nem félt a haláltól, sőt az elmúlás inspirálta munkára. Ahogy 2005-ös, a Stanfordon tartott beszédében mondta: „a halál a közös úticél, ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert valószínűleg a halál az élet legnagyszerűbb találmánya. A tudat, hogy egyszer meghalok, segített meghozni az összes fontos döntést az életemben. Mert minden elvárás, büszkeség, félelem vagy hiba lényegtelenné válik a halál közelségében, és csak az marad hátra, ami igazán fontos. A halál az igazi segítség abban, hogy ne gondoljuk azt, vesztenivalónk van. Már most is meztelenek vagyunk. Éppen ezért nincs okunk arra, hogy a szívünkön kívül másra hallgassunk."