Sci-fi filmekbe illő készüléket fejlesztettek ki az MIT egyetem Lincoln laboratóriumában. A Gregory Charvat és John Peabody által kifejlesztett radar képes átlátni egy húszcentis betonfalon.
A szerkezet alapvetően úgy működik, mint egy normális radar: 44 antenna mikohullámokat bocsát ki. A kibocsátott mikrohullámok 99,4 százaléka lepattan a szilárd betonfalról. Annak a 0,6 százaléknak, ami átjut a falon, majd visszaverődik a túloldalon egy tárgyról, visszafelé szintén elhal a 99,4 százaléka. Mire a mikrohullámok viszzatérnek a kibocsátó műszerhez, az eredetihez képest már csak 0,0025% erősségűek.
A kutatók a visszaérkezett hullámokat felerősítik, aztán keresztülvezetik egy analóg kristályszűrőn, ami eltávolítja a fal által visszavert hullámokat, és csak azokat az adatokat hagyja meg, amelyek megjárták a másik oldalt is. Ezután számítógép segítségével színes foltokban jelenítik meg a kapott adatokat. Célpontonként egy vörös foltot láthatunk így, és a rendszer csak mozgó céltárgyaknál működik. A kutatók szerint ez rendben van, mert a legnyugodtabb ember sem tud stabilabban állni, mint egy betonfal. Az egész érzékelés valós időben történik, a foltok 10 képkocka per másodperces sebességgel mozognak.
A hosszabb hullámok sokkal könnyebben áthatolnak a falakon, például a tévé vagy a rádió jelei több száz kilométert is képesek utazni – ugyanakkor használatukhoz nagyobb adóra és vevőre van szükség. Charvat és Peabody olyan megoldást szeretett volna, amit éles harci helyzetben is lehet használni. A most megalkotott szerkezet kis mérete miatt simán rászerelhető akár egy Hummer hátuljára. Miután már van egy működő falon átlátó szerkezetük, a tudósok most a visszakapott kép javításán dolgoznak: szeretnék, ha minden lehetséges célpontot egy célkereszt azonosítana.