Az amerikai képviselőház elé került a Protect IP néven ismert, online szerzői jogokról szóló törvény új verziójának tervezete. A tervezetet Lamar Smith texasi republikánus képviselő nyújtotta be, de több szenátor is részt vett az előkészítésében, és demokrata, illetve republikánus párti képviselők egyaránt támogatják. A tervezet több ponton még szigorúbb lett, mint a nemrég a szenátusnak benyújtott, és nagy vihart kavart előző változat.
A törvényjavaslat teljes neve Enforcing and Protecting American Rights Against Sites Intent on Theft and Exploitation Act (nyilván a jól hangzó E-PARASITE rövidítés miatt lett ilyen nyakatekert), de maguk a képviselők is Stopping Online Piracy Act néven hivatkoznak rá. Ez jól megfogalmazza a célját is: az internetes kalózkodás megállítása.
A legfontosabb elvi változás az új törvényben, hogy sokkal szélesebb skálán határozza meg a célpontjait, mint az eddigi szabályozás. A régi törvény azokat a weboldalakat tekinti üldözendőnek, amelyeknek az elsődleges, vagy akár kizárólagos tevékenysége jogsértő, míg a tervezett új szabályozás ide sorol minden oldalt, ahol jogsértő tartalom bukkan fel. Ezekért pedig a szolgáltatókat teszi felelőssé, ha azok nem tudják azonosítani az adott tartalmat feltöltő vagy megosztó felhasználót. Vagyis a tárhelyszolgáltatók, keresőmotorok, blogszolgáltatók, kép- és videómegosztó oldalak fenntartóinak egyben bíróságként és rendőrségként is kellene működniük, ha nem akarják a nyakukba venni a felhasználóik büntetéseit.
A Stopping Online Piracy Act megoldja azt a problémát is, hogy a szigorú törvények elől egyszerűen más országokba költöztetik szervereiket a kalózok. A tervezet egy állandóan frissülő feketelistát tartana számon a jogsértő, de nem amerikai szerverről működő weboldalakról, és kötelezné az ország összes internetszolgáltatóját, hogy tagadják meg az ezekről a címekről érkező adatforgalmat az ügyfeleik felé. Hasonló elven működik egyébként a Kínai Nagy Tűzfal néven ismert kínai online cenzúrarendszer. A törvénysértő oldalakra mutató linkeket is a törvény erejével töröltetnék a keresők találati listáiról, weboldalakról, vagy akár blogkommentekből.
A kalózoldalak ellehetetlenítéséhez pénzügyi blokádot is bevetne a törvény, az amerikai online hirdetéskiszolgáló rendszereket és a Paypalhoz, hasonló netes fizetési megoldásokat kötelezve arra, hogy a feketelistás oldalak fenntartóival szakítsák meg a kapcsolatot.
A törvényjavaslat ellenzői (többek között olyan online cégek, mint a Google, a Yahoo vagy az Ebay) azzal érvelnek, hogy a szabályozás a gyakorlatban betarthatatlan, és lehetetlen kötelezettségeket terhel a szolgáltatókra, ráadásul jó eséllyel több helyen is szembemegy az amerikai alkotmánnyal. Ha a törvényt elfogadják, és szó szerint betartják, az egy sor webes szolgáltatást, közösségi oldalt gyakorlatilag halálra ítél, például teljesen összeegyeztethetetlen az elveivel a YouTube vagy a Twitter működése, de minden olyan oldal beleütközhet, ami engedélyezi a felhasználói tartalmak megjelenítését a felhasználók pontos személyazonosságának megadása és ellenőrzése nélkül.
A valódi, nagyipari kalózok viszont könnyen átcsúsznak a szabályok résein, proxy szerverekkel, vpn-szolgáltatásokkal, vagy éppen azt a tényt kihasználva, hogy a feketelisták lassabban frissülnek, mint ahogy a kalózok új oldalakat tudnak nyitni. Ráadásul ha az amerikai trendeket általában követő nyugati világban is hasonló szabályozásokat vezetnek be más országok, az teljesen széttördelheti az internetet.
A Hollywood Reporter tudósítása szerint a szigorúbb online törvényekért évek óta nagy erővel lobbizó szórakoztatóipari cégek kitörő örömmel fogadták a tervezetet, az ellenlábasok (egyébként több szenátor is az internetes vállalkozásokat derékba törőnek, illetve az amerikai gazdaságra károsnak nevezte a javaslatot) online petíciókban kérik a képviselőházat, hogy a szavazáskor a szakértőkre hallgassanak, ne a lobbistákra.
A teljes, 79 oldalas törvénytervezet itt olvasható el.