Időseket követő érzékelőrendszert mutattak be a Budapesti Műszaki Egyetem mérnökei, mert úgy vélik, ezzel a megoldással részben megoldható az ápolóhiány, illetve a fokozatosan elöregedő társadalom problémája. A rendszer azonban személyiségi jogi aggályokat is felvet.
„A következő két-három évben nem valószínű, hogy szenzorok követik majd az idős emberek minden egyes mozdulatát, de tíz év múlva muszáj lesz ilyen technológiákat alkalmazni" – mondja Vajda Lóránt, az Egészségipari Mérnöki Tudásközpont igazgatója. „Nem ijedünk meg attól, hogy monitorozzunk embereket" – teszi hozzá a mérnök, aki nem a CIA beépített ügynöke és nem is Kim Dzsong Il világraszóló haverja, hanem egy kellemetlen helyzetre szeretne megoldást kínálni. Arra, hogy emelkedik a magyarok átlagéletkora, a vonzó külföldi munkalehetőségek miatt csökken az ápolók száma, és már most van az országban 160 ezer Alzheimerrel élő ember, akik az átlagnál nagyobb törődést igényelnek.
Csütörtökön a Budapesti Műszaki Egyetemen bemutattak egy olyan megfigyelőrendszert, amivel lényegesen egyszerűbbé tehető a demenciával – vagy csúnyább kifejezéssel élve: időskori elbutulással – élő emberek mindennapi élete. A rendszer nem tartalmaz kamerát, mert a jogvédők nem szeretik a videós megfigyelést, és az Európai Unió sem támogatja a személyes szférát sértő megoldások kutatását.
A BME mérnökei egyszerűbb szenzorokat használnak, amik az ajtók zárását, a felhasználó mozgását, az ágy használatát, valamint páratartalmat, hőmérsékletet és áramfogyasztást mérnek. Mindegyik érzékelő rádiós hálózaton kommunikál a központi linuxos pc-vel, ami rendszerezi és elemzi az adatokat. A szenzorokat szinte bárki el tudná helyezni, de az adatok intelligens kezelése szakértelmet igényel. A hűtő például érzékeli, hogy nincs becsukva az ajtaja, de nem kezd rögtön sípolni-berregni. Csak akkor riaszt, ha a felhasználó elhagyta a helységet, és akár illedelmesen meg is tudja köszönni, hogy bezárták.
Összetett adatsorokkal egészségügyi problémák is felfedhetők. A betegek általában annyit tudnak elmondani az orvosnak, hogy érzésük szerint lassabban mozognak, vagy nincs étvágyuk – eléggé szubjektív egy ilyen beszámoló. Ezzel szemben a szenzorok meg tudják mondani, hogy a páciens mennyiszer evett, látogatja-e a mellékhelységet. A bemutatón is látható volt, hogy a hűtőt kinyitása, majd a súlyérzékelős konyhaszék használata azt jelezi, eszik a felhasználó. A vécén eltöltött idő alapján pedig a használat valószínűségére és minőségére lehet következtetni.
A rendszernek klasszikus elemei is vannak, amiket a házőrzésben régóta alkalmaznak. Érzékelhetők a nyitott ablakok, és a lakás elhagyásakor sms küldhető a felhasználó családtagjának, ápolójának. Érzékelhető a páciens elesése is, míg a súly- és mozgásérzékelős ágy az órákon át tartó teljes mozdulatlanság esetén tud riasztást küldeni.
Orwellness
Senki sem szeret megfigyelés alatt élni, ezért egy ilyen rendszer bevezetése előtt tisztázni kell, hogy valójában kinek is van rá szüksége –a felhasználónak, vagy a reá vigyázó gondozónak, családtagnak. „Jogi és etikai szempontból aggályos, ha az embernek nincs választási lehetősége, és kizárólag úgy költözhet be egy idősápoló otthonba, hogy bele kell egyeznie a megfigyelésbe" - mondta Kapronczay Stefánia, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselője, aki jelen volt a bemutatón.
„Nem mindegy, hogy ki egyezik bele a megfigyelésbe, az érintett vagy a gondnoka. Írásbeli hozzájárulás szükséges, lehetőséget kell adni a kényes adatok törlésére, illetve tisztázni kell a hozzáférési jogokat. A hozzájárulás azonban nem pótolhatja a folyamatos tájékoztatást. Ismertek olyan példák, ahol a kórházi informatikai rendszerekben a nővérek olyan betegek adatait is láthatják, akikkel egyébként nem is ők foglalkoznak" - tette hozzá a jogász.
Nem elég jól beállítani a szenzorokat, az adatokat biztonságosan és jogszerűen kell kezelni. Szerencsére a rendszer moduláris, tehát nem feltétlenül szükséges minden elemét alkalmazni. Ha nem indokolt a vécé megfigyelése, akkor kihagyható. A lakásban lévő központi egység sem küld minden mozdulatról riasztást. A pc rögzíti a szenzorokból bejövő adatokat, és a viselkedési mintákból próbálja kikövetkeztetni, hogy mikor van baj. Egyébként a BME mérnökei azért is választották a szenzorokat a karórába helyezhető érzékelők helyett, hogy a rendszer láthatatlan legyen, kevésbé zavarja a felhasználót. Ráadásul a karóra gyakran a kredenc tetején köt ki, vagy lemerül, mert a demens felhasználó egyszerűen elfeledkezik róla.
A BME egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként, az EU által elindított CCE projektben végzi a fejlesztéseket. A többi résztvevő webes és otthoni interfészeket, valamint kiegészítő kütyüket, például időzített intelligens gyógyszeradagolót készít. De a projekten kívül is vannak idősgondozást segítő eszközök.
Németországban a Deutsche Telekom (DT) kísérletezik olyan érintőkijelzős terminálokkal, amelyek segítségével az idősek könnyebben tudnak kommunikálni, és néhány gombnyomással bevásárolhatnak. A T-City projektben kialakított rendszert a németek azért tartják hasznosnak, mert az idősek a saját lakásukban, a megszokott környezetben maradhatnak, mégis minden szükségletüket ki tudják elégíteni.
A cég számításai szerint egy autó ára megspórolható, ha egy idős ember 1-3 évvel később kötözik idősotthonba. Ott a társadalombiztosítási és más szociális támogatásokkal együtt is havi ezer euróba kerülhet egy hely az idősek otthonában.
Az egyszerű kezelőfelületű érintőkijelzős rendszerrel a felhasználók bevásárolhatnak a boltban és a patikában, megrendelhetik az ebédjüket, bejelenthetik a lakással kapcsolatos problémákat (törött ablakot, csőtörést), valamint megnézhetik a tömegközlekedési menetrendet. A beépített videotelefonnal pedig nemcsak a családjukat hívhatják fel, hanem a bekötött szolgáltatókat, például a gyógyszerészt vagy a szerelőt is.