A digitális kalózkodással kapcsolatban nagyon álszenten viselkednek a tartalomgyártók, mert valójában ők is nagy mértékben kihasználják azokat az illegális csatornákat, amiket szeretnének eltüntetni. A megoldás nagyon egyszerű, csak éppen már nincs hírértéke: olyan legális megoldás kell, amit a felhasználók is jónak tartanak.
Bármit is állítanak a zeneipar képviselői a kalózkodókkal kapcsolatban, a helyzet az, hogy nagyon jól ki tudják használni az illegális letöltőket, írja Fréderic Filloux a médiával és technológiákkal foglalkozó Monday Note blogban. A BigChampagne ügyfelei akár havi 40 ezer dollárt is hajlandók kifizetni a fájlcserélő hálózatok forgalmi adataiért, amiből irányítószámra lebontva megtudhatják, hogy melyik előadó dalait töltötték le sokan. A BigChampagne nyomon követi a neten keringő illegális tartalmakat, és akár azt is meg tudja mondani, hogy Kansas City keleti régiójában a fájlcserélők negyede letöltött egy számot Leonard Cohen új albumáról.
Ezen adatok birtokában a kiadók nyomást tudnak gyakorolni a rádiókra, hogy játsszák többet a számaikat. A koncertszervezők dolgát is jelentősen megkönnyítik a régiókhoz köthető adatsorok, sokat segíthetnek egy turné állomásainak kiválasztásában.
A szoftveripar is évtizedek óta épít a kalózokra, a lopott kód is segíti az üzletüket. Kár lenne letagadni, hogy lopott Photoshoppal tanultuk meg a képszerkesztő használatát, és akinél az Adobe szoftvere nélkülözhetetlen munkaeszközzé vált, az bizonyára meg is vett magának egy eredeti verziót. Legalább azért, hogy a BSA ne kekeckedhessen. Az iparági pletykák szerint a szoftverfejlesztők szándékosan adtak teret a kalózmásolatoknak, mert ez futószalagon szállítja nekik a képzett, márkahű felhasználókat. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a kalózkodás hatalmas károkat okoz, a Microsoft például Kínában sokkal kevesebb Windows-licencet ad el, mint amennyi új számítógépet vesznek az ázsiai országban. Ott a Windowsok majdnem nyolcvan százaléka lopott, ellentétben az USA-val, ahol 80 százalék eredeti.
A brit Envisional január elején hozta nyilvánosságra a kalózkodás mértékéről készített (pdf) tanulmányát, és ebből az derül ki, hogy a világ internetes forgalmának 24 százalékát teszik ki a kalózmásolatok. Ebből a Bittorrent része a legnagyobb, de a napokban lelőtt Megaupload és az illegális videocsatornák is komoly forgalmat bonyolítanak.
Európában az illegális tartalmak 40 százaléka Bittorrenten jut el a fogyasztókhoz, az Egyesült Államokban viszont csak a 20 százaléka. A Bittorrent világszerte havi 250 millió egyedi felhasználót vonz, a napokban elkaszált Megauploadhoz hasonló online tárhelyek viszont 500 milliót. Ezek közt a Megaupload volt a legnagyobb a maga 93 millió egyedi látogatójával.
Bár kevesebben használják, a Bittorrent mégis nyolcszor nagyobb forgalmat generál, mint az online kalóztárhelyek, mert a torrentezők nagyobb fájlokat osztanak meg. A kalóz tartalmak harmadik legnagyobb szegmense, az illegális videocsatornák, a globális adatforgalom 1,4 százalékáért felelősek.
Három megoldás van a kalózkodás visszaszorítására, de ezek közül csak egy tűnik életképesnek. Az Egyesült Államokban vezették be a perelünk amíg meg nem döglötök megközelítést, de a fájlcserélők decentralizált működése és a felhasználók nagy száma miatt ez nem túl eredményes. A törvényekkel való próbálkozás, mint a franciáknál a HADOPI, ami az internetelérés megszüntetésével fenyegeti a torrentezőket, illetve az amerikai SOPA/PIPA egyaránt közfelháborodást váltott ki, és egyik sem túl hatékony.
Az Envisional felmérése alapján a harmadik út a járható, és ebben nincs semmi meglepő: jó legális alternatívát kell kínálni a torrentezőknek. A grafikonokon látható, hogy az Egyesült Államokban a Netflix akkora forgalmat generál, mint a Bittorrent Európában, ahol nincs igazán jó online videotéka.
Persze azt is tudni kell, hogy a vevő miként definiálná a jó szolgáltatást. Talán nem lövünk mellé azzal, ha a könnyű használatot, a megfizethető árakat és a szabad hozzáférést alapnak vesszük. A szabadság ez esetben sem az ingyenességre utal, hanem arra, hogy nem lehet szolgáltatói előfizetéshez, operációs rendszerhez vagy helyhez kötni a tartalmakat. Nem szabad az országhatárokhoz igazodni, egy angol nyelvű filmet Magyarországon is nyugodtan leadhatnak eredeti nyelven, mert a vevők egyre nagyobb része eredeti nyelven akarja látni a tartalmakat. Amíg ezt nem oldják meg, úgyis lekalózkodjuk az eredeti sorozatokat.
Az árnak pedig ahhoz kellene igazodnia, hogy egy film vagy egy sorozat mennyi bevételt hozna reklám alapú tévés sugárzás esetén, mert ha röhejesen magas árak maradnak, akkor továbbra is a kalózok szolgáltatása lesz vonzóbb.