Fogalmunk sem volt, hogy mihez lehetne kezdeni egy öt játékhelikopterből álló flottával, azon kívül, hogy őrületbe hajszoljuk a munkatársainkat és családtagjainkat, terrorizáljuk a háziállatokat és kiirtjuk a szobanövényeket. Aztán rájöttünk, hogy ez a legjobb dolog, ami kevés szabadidőnkkel történhetett, amióta hátat fordítottunk a Matchboxoknak.
Tesztelésre szánt játékhelikopterek landoltak az asztalunkon: az öt kis gép szánalmas arzenál, ennyi kevésnek tűnt az Apokalipszis most nyitójelenetének rekonstruálásához. Viszont kiderült, hogy a kütyük kis dózisokban a Coppola-életműnél is szórakoztatóbbak lehetnek. Légierőnk változatos gépekből áll: akadnak köztük kicsik és nagyok, fémvázasok és műanyagok, iPhone-nal és távvezérlővel irányíthatók, ön- és közveszélyesek is.
A Salvation 36 (18 990 Ft) a mezőny legmasszívabb darabja. Van benne anyag, mégis csinos. Súlyát és méretét tekintve felülmúlja a többieket, és strapabíróbbnak is tűnik. A gép törzse könnyű fémből van, nem műanyagból (a burkolat persze műanyag, a gép ettől néz ki helikopternek). A rotorja nagyobb teljesítményű, mint a többieké, az erőátvitelről négy fogaskerék is gondoskodik. A gép csábító képessége, hogy fényképeket, illetve videókat is készíthetünk vele.
A kamera és a kártyafoglalat egy pendrive-nyi kis hasábban kapott helyet a gép alján, ebbe illeszthetjük a MicroSD kártyát. A miniatűr, kamerával felszerelt UAV-ket sokan a haditechnika következő nagy dobásának tartják, de azt valószínűleg még egy lágyszívű DARPA-tiszt sem feltételezné, hogy egy ilyen magas alapzajú gép alkalmas lenne a kémkedésre. A videózás és a fotózás ötlete emiatt talán parasztvakításnak tűnhet, mégis remek szórakozás. Akkor is, ha a gyakorlatban legfeljebb arra használható, hogy ellenőrizzük, poros-e a szekrény teteje.
A Salvation 36 nyolc-tíz percig húzza egy feltöltéssel, így megfontolandó, hogy az egyébként is szűkös energiaforrást valóban videózásra akarjuk-e fordítani. A bekapcsolt kamera ugyanis rontja a gép hatékonyságát, ami érthető: a parányi akkumulátornak egyszerre kell forgatnia a rotort, működtetnie a kamerát és táplálni a villogó ledeket. Ha az üzemidőt szeretnénk elnyújtani, jobb, ha a fényeket és a kamerát is kikapcsoljuk. A világítás egyébként is inkább jópofa, mint hasznos: sötét beltérben megkönnyítheti a navigációt, de ahhoz elég vakmerőnek kell lenni, hogy sötétkamrában manőverezzünk egy olyan eszközzel, amivel világosban sem könnyű.
A távirányító ergonómiája a Playstation-kontrollereket idézi, a gombok elrendezése viszont nem tűnik túl ésszerűnek. A videórögzítés a bal felső ravaszgombbal indítható, a fotókat viszont a hüvelykujjunkkal készíthetjük, ráadásul azzal a gombbal, ami a világítást is szabályozza. Ezzel az a probléma, hogy a bal hüvelykujj alapesetben a magasságot szabályozó karon nyugszik, amit rögzített pozícióba is állíthatjuk, de ez elég bonyolult művelet. A gép többnyire vagy emelkedik, vagy süllyed, sok gyakorlást igényel a lebegtetés megtanulása. Bár egy kontrollt vesztett helikopterről nagyon vicces fényképeket lehet készíteni – különösen egy zsúfolt irodában, a rémülten menekülő munkatársakat fotózva –, a tervezőknek valószínűleg nem ez volt a szándéka.
Ha azonban hozzászoktunk az irányításhoz, abszolút elégedettek lehetünk. A Kék Villám ugyanis brutálisan jól repül. Kiszámított és precíz, mint egy T-800-as terminátor. Remekül manőverezhető, imbolygásnak nyoma sincs, feszesen és gépiesen hajtja végre az utasításokat. Nagy sebesség mellett picit nehezen kanyarodik, de nem is erre tervezték: helyben lebegve finom mozdulatokkal fordul el a tengelye körül, majd villámgyorsan halad tovább. A magassági kormánya kissé érzékeny, a kontrolleren hozzá kell szokni az ellenállás hiányához. A Salvation 36 profi pilótát követel meg – olyan, mint egy Forma–1-es versenyautó, de meg is hálálja a gyakorlást.
Nem véletlenül csomagoltak pótalkatrészeket az összes modell mellé. A farrotorok és a propellerek ugyanis hajlamosak a sérülésre; kérdés, hogy a nagy sebességgel pörgő alkatrészek hosszabb távon kevésbé bizonyulnak strapabírónak. A beltéri használat elvileg nem tenné lehetővé, hogy túl nagy magasságból zuhanjanak le a gépek, a könnyű műanyag test pedig a nagyobb becsapódásokat is kibírja. Azonban a plafon közelébe repülve a szívóhatás felrántja a gépet, és ha nem kerüljük el az ütközést, annak mindig csúnya becsapódás a vége. Ha azonnal levesszük a gázt, a gép elvileg nem sérül meg, de a gyakorlat nem ezt igazolta.
A műanyag illesztések sajnos nem túl strapabírók, a kisebb koptereket pedig házilag kellett tuningolni. A rotorokat egyensúlyban tartó stabilizátor az egyik Salvation 30-as modellnél kanyarodás közben beleért a propellerekbe, ami azonnal zuhanáshoz vezetett – ezen csak a rotor tengelyének lereszelése és újrapozicionálása segített. A másik modellnek a felső propellerlapátokat tartó kis műanyag eleme pattant el, amit egy fémdarabbal (egész pontosan egy, a tengelyen átfúrt, majd méretre csiszolt szöggel) kellett helyettesítenünk. Ezek a kisebb javítások házilag is elvégezhetők, és a végeredmény az újnál is jobb koptereket eredményez. Viszont aki nincs felkészülve a barkácsolásra, azt csúnya meglepetések érhetik.
A Salvation 30-as gépeket (19 990 Ft) párosával árulja a forgalmazó: a dobozban egy urban camo, illetve egy jungle camo mintázatú gép kapott helyet. Új értelmet nyer az „egyet fizet, kettőt kap”: a két kis helikopter együtt kerül majdnem ugyanannyiba, mint a Salvation 36. Persze, mindez kompromisszumokkal jár. Az anyagminőség gyengébbnek tűnik, a gépek szinte minden alkatrésze műanyagból van, ráadásul az egyes elemeket nem csavarozással, hanem fröccsöntéssel illesztették össze. Ez csak azért zavaró, mert a házi tuningot gyakorlatilag lehetetlenné teszi: jóformán képtelenség javítani, karbantartani vagy fejleszteni őket.
A műanyag váz miatt azonban a gép jóval könnyebb is. A súly a profi UAV-építőknek is komoly problémát jelent, akárcsak az üzemidő: még a DARPA legmodernebb kísérleti eszközei sem bírják tovább 8-10 percnél. A gépek levegőben tartása nagy energiát igényel, az akkumulátor méretét pedig miniatürizálni kell.
A Salvation 30-as gépek összhatása emiatt kissé bazári: nem tűnnek precíziós műszernek, mint a fémvázas Salvation 36, és nem is könnyű megszeretni őket. A gépek külseje, a távirányító, illetve az árcímke alapján leginkább egy gagyi gyerekjátéknak nézhetnénk.
A távirányítókba hat ceruzaelemet kell bepakolnunk. A 36-os modellnél ez csupán biztonsági tartalék: a helikoptert az USB porton keresztül is tölthetjük, csupán akkor kell a kontrollerbe épített töltőhöz folyamodnunk, ha nincs a közelünkben más áramforrás. A 30-as gépeket viszont kizárólag a távirányítóról lehet tölteni, az aljzatuk ugyanis semmivel nem kompatibilis. (További bosszúságra ad okot, hogy a bekapcsoló gombjuk akkora, mint Törpilla mellbimbója.)
A helikopterek feltöltése tehát szörnyen körülményes, már csak azért is, mert zabálják az elemeket. Az üllői piacon beszerzett, Robust márkájú ceruzaelemek (150 Ft / 4 db) természetesen még a gagyinak is az alsó vonalát képviselik, de a hat elem egynapos folyamatos szórakozásra sem volt elég. Elemtöltővel csökkenthetjük a költségeket, de ami ezzel jár, az a körülményesség sine qua nonja. Az elemeket bepattintjuk a töltőbe, majd ha feltöltődtek (több óra alatt), átrámoljuk őket a kontrollerbe (miután lecsavaroztuk az elemtartó ajtaját), utána feltöltjük róla a helikoptereket (30-45 perc), majd önfeledten pusztítjuk velük a szobanövényeket (8 perc).
A Salvation 36 után nehéz átszokni a 30-as modellekre. A kontrolleren található trimmerrel a tengely körüli forgást lehet mérsékelni. A gépek ugyanis hajlamosak elkanászodni, és egyik vagy másik irányba húzni, a trimmerrel ez szabályozható. Az emelkedés szintjét nem automatizálhatjuk, az ujjunkat állandóan a magassági karon kell tartani, de ez megnyugtató érzést ad: nemcsak látjuk, érezzük is a magasságot. A kis helikopterek játékosan billegnek, bukdácsolnak a levegőben. Ha a Salvation 36 profi ragadozót, a 30-as leginkább egy vadászni tanuló, néhány hónapos kölyökmacskát idéz. Nem érezni rajtuk a magabiztosságot, ettől függetlenül néhány óra alatt megszokható az érzékenységük. Érződik rajtuk a kisebb teljesítmény, emiatt viszont magabiztosabban röpködhetünk velük: ez csak műanyag, nem egy, a bútorzatot és az emberéletet veszélyeztető szörny. Míg a 36-oshoz elsősorban hideg fejre és mechanikus készségekre van szükség, a 30-asokat érzéssel terelgethetjük.
A kontroller oldalán található tűzgomb lenyomása után a beépített hangszórókból géppuska-kerepelés hallatszik. Első gondolatunk: úristen, hány éveseknek tervezték ezt? Mivel a tűzgomb felfedezésekor az egyik, korábban pórul járt gépet éppen javítottuk, nem gondoltuk, hogy ennek bármi gyakorlati haszna lenne. Pedig a kézikönyvből kiderült volna, hogy ha a másik helikopter a gépünk orrára szerelt érzékelő elé kerül, találat esetén elkezd forogni a tengelye körül. (Szerencsére a magasságát továbbra is tartja.)
És innentől minden megváltozott – mindegy, hogy a felhasználó hány éves, ezek a nem olcsó játékok mindenkiből infantilis hülyegyerekeket csinálnak. A régi mondás, miszerint minden férfi szeretne játékvasutat, úgy tűnik, helikopterekkel is működik. Ezzel a funkcióval ugyanis remek légicsatákat vívhatunk: ha a tehetetlen gép fölé kerülünk, a rotor által gerjesztett légáramlatok az alsó gép propellerét összekasztják, ami pedig zuhanáshoz vezet. Ezt lehetetlen komolyan venni, de játéknak fantasztikus.
Arzenálunk könnyűfegyvere a két iConheli (19 990 Ft) gép, amiket iOS-re telepíthető ingyenes szoftverekkel vezethetünk csatába. Az erős fémszerkezetű helikoptereknek csak a színük más, az egyik fekete, a másik fehér műanyaggal van beburkolva. Eleinte féltünk, hogy a műanyag darabokra törik a nagyobb zuhanások során, de a ruganyos talp elég jó ütközőnek bizonyult, amikor a magasan szálló gépet a rotorok leállításával mentettük meg a plafonhoz ütközéstől.
Mindegyikhez jár egy azonos színű adapter, amit a telefon széles töltőnyílásába kell bedugni, és az App Store-ból kell letölteni a helit irányító programot. Nehezen boldogultunk az érintőkijelzővel, de ez csak a ránk nézve kínos, mert a totalcaros kollégák profin átvezették a heliket a szerkesztőség oszlopai között, tökéletesen eltalálták és tartani is tudták az ideális utazómagasságot.
A mobilos szoftverrel többféle helikopter irányítható, de néha kavarodás történt, amikor egyszerre két iConhelivel akartunk felszállni. A fehér színű adapter átvette a fekete helikopter irányítását, és fordítva. Az iConheli csak usb-ről tölthető, ami az iPhone-t használóknak nem okoz gondot, mert a telefon hálózati adapterébe is bedugható a helikopter zsinórja.
A légiflotta összes tagjára érvényes, hogy az üzemidejük pofátlanul alacsony. Nyolc-tízperces önfeledt röpködésre fél-háromnegyed órányi töltés jut, ha pedig az elemek élettartamát és árát nézzük, könnyen úgy tűnhet, hogy igen rövid távú szórakozásért kell magas fenntartási költséget fizetnünk. Vannak azonban olyan élethelyzetek, ahol ez az alapvetően idegesítő tulajdonság hasznosítható. A monoton irodai munkát például kifejezetten fel tudja dobni egy kis cirkálás (egészen addig, amíg nem csapódunk bele egy kolléga laptopjába), és filmnézés közben oldja a reklámblokkok unalmát is. Egész napos programot nem érdemes rá építeni, a Salvation helikoptereket kimondottan néhányperces szórakozásra tervezték. De ha a környezeti ártalmakat, a folyamatos elemvásárlást és a bosszantó gyorsjavításokat nem számítjuk, a szex és a golf mellett ez a legjobb szórakozás, ami egy felnőtt férni üres perceivel történhet.
1) Ha a gép földre zuhan, azonnal vegyük le a gázt, különben túlerőltethetjük a motort, vagy széttörhetjük a propellert.
2) Ha két gépet egyszerre kapcsolunk be, jobb, ha a két pilóta nem tartózkodik egy helyiségben. Az A/B/C kapcsolókkal ugyan beállíthatjuk, hogy melyik gép melyik jelet fogja, de néha így is összezavarodnak.
3) Lehetőleg távolítsunk el minden kényes szobanövényt a közelből. Az aloe verát, a fikuszt, a jukkapálmát és a futónövényeket még a kisebb modellek is hatékonyan pusztítják, a diófával azért nem boldogulnak.
4) Az aerodinamika ritkán jegyzett törvénye: egy műanyag helikopter az összsúlyánál kétszer nehezebb poharat is könnyedén le tud verni a konyhaasztalról.
5) Igen, le tudják vágni a lazán rögzített szélcsengőt is.
6) A helikopterek nem kompatibilisek a háziállatokkal. A macska először halálra rémül, aztán érdekelni kezdi, hogy finom-e a zajos szitakötő. A kutyának nem lehet megmagyarázni, hogy nem finom.
