Az amerikai hadsereg tizenhat éven át dolgozott az Airborne Laser (ABL) projekten. A koncepció az volt, hogy egy nagy teljesítményű lézert szereljenek egy 747-es Jumbo Jet gépre, ami így képes lehet rakétavédelmi feladatokat ellátni. A Rakétavédelmi Ügynökség (MDA) most bejelentette, hogy a tesztelési időszak véget ért, a gép roncstemetőbe kerül.
A tesztrepülések után a légierő gépeit általában rendszerbe állítják. Az amerikai Rakétavédelmi Ügynökség, a Missile Defense Agency (MDA) azonban az elfekvőbe küldte az Airborne Laser (ABL) projektben használt, ipari lézerrel felszerelt 747-es utasszállító repülőgépet. A Boneyardra azok az elavult vagy használhatatlan gépek kerülnek, amelyeket később legfeljebb múzeumi kiállításokhoz vagy filmjelenetekhez használnak, ha nem éppen tartalék alkatrészként fejezik be pályafutásukat.
Az ABL rengeteg pénzt emésztett fel, és ezt az MDA képviselői is pontosan tudták. Sokáig mégis remény mutatkozott arra, hogy a projekt révbe érhet. A Pentagon azonban most nyilvánosságra hozta a 2013-as költségvetését, amiből világosan kiderült, hogy költséges, bizonytalan kimenetelű kísérletezésre nem futja belőle. A jövőben a Pentagon kevesebb új fegyvert fog gyártani, a szigorú költségvetési keret pedig arra is utal, hogy az elmúlt időszakot pazarlónak találták. Az ABL tehát, hasonlóan a Rakétavédelmi Ügynökség gigantikus golflabda-radarjához, örökre nyugállományba kerül.
Ellen Tauscher, a Pentagon fegyverkezésért felelős vezető tisztviselője 2009-ben megjegyezte, hogy nem lehet minden potenciális technikai lehetőséget kiaknázni. „A rakétavédelem nem lehet olyan, mint egy második házasság, ahol a remény diadalmaskodik a tapasztalat felett” – tette hozzá. Robert Gates, az akkori védelmi miniszter osztotta Tauscher véleményét. Gates leállította a második ABL fejlesztését is; elmondása szerint a védelmi minisztériumban nem ismer senkit, aki szerint egy ehhez hasonló fegyver operatív műveletek során bevethető lenne.
A légierőnél 1996-ban merült fel a lézerrel felszerelt rakétavédelmi repülőgép ötlete, amely végül az MDA-nél kötött ki. Az ABL-t Amerika fénykardjaként is emlegették. A grandiózus vállalkozást azonban roppant nehéz volt megvalósítani. A nagy hatótávolságú ipari lézer meghajtásához szükséges vegyi anyagok tömege hatalmas, a szállításukhoz egy 747-es utasszállítóra volt szükség.
A fegyverrendszer teljesítménye szintén nem felelt meg a kívánalmaknak. Noha a fejlesztés éveken át tartott, a lézer ereje csak arra volt elég, hogy korlátozott hatótávolságból szedhesse le a rakétákat. Egy iráni bevetésen például csak úgy tudott volna ellenséges rakétákat kilőni, ha berepül az iráni határvonalak mögé. A sikert pedig ez sem garantálta volna, mivel a lézer pontosságát a légköri viszonyok is befolyásolták.
A kísérletezés temérdek pénzt emésztett fel, így az ABL finanszírozása egyre bonyolultabbá vált. 2009-re a költségek a négymilliárd dollárt is meghaladták, és az eredeti ütemtervhez képest nyolc éves lemaradásban voltak. A járulékos költségek szintén hatalmasak voltak: ha az ABL-t sikerült volna rendszerbe állítani, a bevetések költsége a 92 ezer dollárt is meghaladta volna.
2010-ben felvillant egy reménysugár, és úgy tűnt, hogy az ABL projekt kezd révbe érni. Egy februári hadgyakorlaton sikeresen szedte le a támadó rakétákat, melyeket ötven mérföldes távolságból semmisített meg. A projekt ekkor negyvenmilliós tőkeinjekciót kapott, ami ideig-óráig biztosította a finanszírozást. Amikor azonban a gépek két, egymást követő vizsgálaton is megbuktak, megpecsételődött a sorsuk. A Pentagon 2010-ben nyilvánosságra hozott költségvetési tervezete már nem számolt a gépek hosszú távú sorsával – hacsak nem számítjuk a hosszú távú tárolást, mivel a honvédelem most pontosan erre készül.
Noha a projekt tizenhat évet és több milliárd dollárt emésztett fel, nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben folytatják a lézerrel felszerelt repülőkkel folytatott kísérletezést. A Pentagon egykori technikai vezetője, Zach Lemnios legalábbis reménykedik benne, hogy a hadsereg képes lesz egy, a 747-esnél jóval kisebb repülőgépre is felszerelni a fénykardot.