Oszaki Sigejosi, a japán Nara Orvostudományi Egyetem kutatója már évek óta érdeklődik a pókselyem machanikai tulajdonságai iránt. Főképp azt a fajta pókselymet tanulmányozta, amiből a pókhálók legerősebb szálai, például a küllői készülnek. Ennek a selyemnek az erősségét a kutató már a Polymer Journal szakfolyóirat egyik 2007-es számában leírta. Oszaki a méréseihez fogságban tenyészetett pókoktól nagy mennyiségben gyűjtött be hálót. A méréseket követően figyelmét a pókselyem alkalmazási lehetőségeire fordította: több ezer pókselyemszálból sodort hegedűhúrokat.

A pókselyemhúrok lágy és mély hangszíne hasonló a hagyományos bél- és acélhúrokéhoz, ami abból adódhat, hogy a húrokat összecsavarva azok olyan szerkezetbe rendeződnek, hogy nem marad hely a szálak között. A felfedezést a Physical Review Letters folyóirat egy későbbi kiadásában mutatják be – írja a BBC online kiadása.

A japán kutató a selyem beszerzéséhez 300 nőstény óriás erdeipókot használt, ez a faj ugyanis a bonyolult és erős hálót szövő arany gömbszövők közé tartozik. A kutató minden szálhoz 3000-5000 selyemszálat csavart össze egy irányba és így egy köteget képzett. Egy húr három ilyen kötegből készült. Oszaki ezután lemérte a húrok szakítószilárdságát, a hegedűhúrok egyik legkritikusabb tényezőjét. A méréseken a pókselyemből készült húr már kisebb erőtől is elszakadt, mint egy hagyományos, ám ritkábban használt bélhúr, de többet bírt, mint egy alumínium bevonatú nylonmagos húr.

Oszaki elektronmikroszkóppal azt is kimutatta, hogy míg a húrok tökéletes kört formálnak, keresztmetszetükben látható, hogy a szálak szorosan egymáshoz illeszkedve különböző formákba tömörülnek, nem hagyva helyet egymás között. Oszaki azt állítja, hogy a húrok ezen sajátossága adja az erőt és még inkább az egyedi hangot. „Számos profi hegedűs számolt be arról, hogy a pókselymből készült húrokkal szebb hangszínt lehet elérni” – írta a japán kutató.