Egy denveri építészeti vállalat pályázatot hirdetett: arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek milyennek képzelik a jövő repülőterét. A pályázók szabadjára engedhették a fantáziájukat, a pályázati anyagok megalkotása során nem kellett figyelembe venni, hogy a koncepcióhoz felhasznált technológia jelenleg elérhető-e, vagy csak a jövőben lesz az. A jelöltek online jegyvásárlással, helyből felszálló repülőgépekkel, folyóra épített mesterséges szigetekkel és parkolónak kialakított felhőkarcolókkal neveztek a versenyre.
A Fentress Architects repülőtér-tervező pályázatára mintegy kétszáz pályamű érkezett. Az elbírálás során a zsűri elsősorban a kreativitást díjazta, figyelembe véve a koncepció funkcionalitását és fenntarthatóságát is.
Az első helyezett a London South Bank University diákja, Oliver Andrew lett, aki háromszög alakú, előregyártott elemekből elkészíthető leszállópályákat tervezett. Andrew reptere kis szigetekből állna, melyek a Temze folyón lebegnének, nem messze Londontól. A moduláris struktúrának köszönhetően a reptér szigetei változatos méretekben épülhetnének, ezeket pedig bárhol le lehetne horgonyozni, ahol víz van. Mivel futurista koncepcióról van szó, nincs szükség se jegykezelőre, se bejelentkezési pultokra: az utasok interneten rendelhetnék a jegyet, majd az utaskísérők az azonosítás után közvetlenül a járatukhoz irányítanák őket.
A bírák szerint Andrew terve megvalósíthatónak tűnik. Már most is vannak ember alkotta szigetekre épített repterek, többségüknél a tömegközlekedés is biztosított, és manapság is lehet okostelefonnal repülőjegyet vásárolni. Furcsának legfeljebb a kifutópályák hiánya tűnhet; Andrew ezt azzal magyarázta, hogy a tervezés során úgy képzelte el, hogy a jövőben nagyobb teret nyernek a helyből felszálló repülőgépek.
A második, szintén londoni helyezett a Los Angeles-i Nemzetközi Repülőteret tervezte újra. Az ő koncepciójának az a különlegessége, hogy a közelben lévő algafarmot úgy építette be a tervébe, hogy az potenciális üzemanyagforrásként szolgálhasson a repülőgépek számára. Némileg retrográd, de az összképhez illeszkedő vonás, hogy a pályamunkájában léghajókat is szerepeltetett.
Nem ez volt az egyetlen terv, amelyben a léghajókkal is számoltak. A bronzérmes kaliforniai diák tervén a felhőkarcolók miniatűr repterekként (pocket airports) szerepeltek. A zsűri értékelte a koncepciót, mivel meglévő infrastruktúrákba integrálta a repülőknek fenntartott leszállóhelyeket; ez összecseng azzal az elképzeléssel, amely szerint a léghajókat a felhőkarcolókhoz rögzítették volna.
A repülőterek felépítése és elrendezése a második világháború óta gyakorlatilag változatlan; a kereskedelmi célú repülőgépforgalom akkoriban váltotta fel a katonai légiforgalmat. A változatlanság oka, hogy a negyvenes évek óta maguk a repülőgépek sem változtak radikális mértékben.
A győztes pályamunkák mindegyikére jellemző, hogy nem csupán a ma is elérhető technológiára támaszkodtak a megalkotásuk során. A Fentress Architects elégedett az eredménnyel – mint elmondták, a projekt elsődleges célja az volt, hogy ötleteket merítsenek, a pályamunkák pedig beváltották az ehhez fűzött reményeket. A vállalat tervezi, hogy a díjnyertes pályázatokból utazó kiállítást rendeznek, így mások is megismerhetik őket.