Tavaly komolyan úgy tűnt, hogy a világ egyik legnépszerűbb játékát gyártó Blizzard döntéshozói megőrültek. A World of Warcrafthoz sorra kiadott, komoly kiegészítők után egy olyat jelentettek be, amiben kung-fuzó pandák, Kínát utánzó világ, és a gyerekek nagy kedvence, a pokémon-szerű állatgyűjtögetés kapta a főszerepet. Mostanra kiderült, hogy a cégnél nem hülyültek meg, sőt az irvine-i főhadiszálláson azt is megmutatták, miért veszi majd meg a Mists of Pandariát az is, aki az első pillanattól kezdve gyűlöli az egészet.
A World of Warcraft az egyik legnépszerűbb online szerepjáték. Az ember választ magának egy fajt, aztán egy kasztot, küldetéseket old meg, az ezekért kapott tapasztalati pontokat és pénzt kihasználva fejlődik, közben bejárja az Azeroth nevű kitalált világ számos vidékét, és a megvásárolt kiegészítőktől függően démonok légiói vagy élőholtak seregei ellen harcol, vagy végignézi, ahogy Deathwing, a pusztító visszatér, és kifordítja sarkából a világot. Teszi mindezt más játékosokkal együtt, olykor csapatban.
A játékhoz megjelent korábbi kiegészítők mind a nyugati fantasy irodalom kliséi mentén változtattak Azerothon, ezért finoman szólva is készületlenül érte a világot a tavaly októberi bejelentés, miszerint a következő etap kicsit visszavesz komolykodásból, és egy olyan vidékre kalauzolja el a vásárlókat, ami sokadik ránézésre is leginkább a Kung-fu pandát idézi. A Mists of Pandaria az első pillanattól kezdve megosztotta a játékosokat, és hirtelen még azoknak is lett véleménye, akik egyébként egy percet sem játszottak a WoW korábbi részeivel. A kiegészítőt zárt ajtók mögött bemutató, egész napos sajtóeseményre sikerült eljutunk a kaliforniai Irvine-ba, a Blizzard főhadiszállására.
A nap kétórásra nyúló sajtótájékoztatóval indult, ahol európai újságírókkal beszélgetve is az derült ki, hogy sokukat csak a jólneveltség tartott vissza attól, hogy eleve füttyszóval és huhogással fogadják a korábban hősként imádott készítőket. Aztán persze mindenkit elkapott a hely hangulata, és ahogy Chris Metzen, a WoW egyik kreatív félistene belekezdett, már senki sem emlékezett arra, hogy öt perccel azelőtt még azon poénkodtunk, hogy fegyveres őrség ide, aláírt titoktartási szerződés oda, simán megdobálhatnánk tojással a felszólalókat, finom utalásként arra, hova is dugják a pandáikat.
Hamar rádöbbentünk ugyanis, hogy – bár nyilván sohasem fogják bevallani –, a Blizzard is rájött: az októberi bejelentés ezer sebből vérzett. Fontos részleteket nem mondtak el, ráadásul az akkor elhangzottakból még a legvisszafogottabbak is csak annyit tudtak leszűrni, hogy a cég a cuki mackókat keveri majd a lampionokkal díszített, italfőzdékben gazdag kelettel, és az egyik legfőbb újítás egy olyan, Pet battle-nek nevezett mód lesz, ahol az eddig csak poénból gyűjtögetett, és semmire nem használt kisállatainkat küldhetjük csatába. Vagyis sorrendben lenyúlták a Kung-fu pandát, a korai Jackie Chan-filmeket, és a Pokémont.
Szerencsére ennél jóval többről van szó. A Warcraft világába kilenc évvel ezelőtt bevezetett mackók, a pandarenek szigetét egészen mostanáig sűrű köd védte a külső behatolóktól, ám a World of Warcraft központi eleme, a Szövetség és a Horda közötti küzdelem ezt a békés kontinenst sem hagyja érintetlenül. Egy véletlen baleset folytán a konfliktus Pandariára is eljut, és újra elszabadít egy, korábban már csapdába ejtett gonosz erőt, a Shát. Ebből aztán számtalan bonyodalom támad, annyi, hogy első nekifutásra nem is kerül be minden a játékba – a Blizzard új ötlete az, hogy a történet a később kiadni tervezett javítócsomagokkal együtt lépjen újabb és újabb szakaszba.
A „dobozos” első nekifutás még csak odáig meséli el a történetet, hogy a szigetre vetődő idegenek mekkora bajt is okoznak fékezhetetlen gyűlölködésükkel, azonban az előre szabályozott ritmusban megjelentetett tartalmi frissítésekben ennél jóval továbbmegyünk, ráadásul ilyenkor a világ képe is mindig változik majd kicsit. A megjelenést követő első csomagban például Pandaria keleti partszakasza homokos tengerpartból az akkor megérkező és partraszálló idegen erőknek köszönhetően erődökkel, sáncokkal és egyéb védművekkel tűzdelt csatatérré változik.
A WoW nem igazán tartozik a szép játékok közé, a megjelenés óta tulajdonképpen változatlan grafikai minőség inkább stílusosnak mondható, azonban amit a kivetítőn most látunk, az nemcsak a korábbi látványhoz képest csodaszerű. A dizájnerek mindent bedobtak azért, hogy az ősi keletet alapul vevő világ tényleg emlékezetes helyszínekkel legyen tele, ennek megfelelően nemcsak a korábban már említett lampionos toposz kerül elő, hanem hatalmas kőszobrok, monumentális épületek, gazdagon berendezett belső terek sorjáznak elő látszólag véletlenszerűen. A városokból kilépve sem lehet panasz, a dzsungel és a szikkadt fennsík egyaránt megtalálható a hét új terület között (és a kalandjukat pandarenként kezdők számára fenntartott Wandering Isle-t, a hatalmas teknős hátán elrejtett, mozgó szigetet még nem is számoltuk).
Azonban a külcsín még kevés lenne ahhoz, hogy a leghangosabban tiltakozó, megszállott réteg száját betapassza – nekik külön csomaggal kedveskedik a Blizzard. „Kétségtelen, hogy a Mists of Pandaria tartalmaz olyan elemeket, amiket leginkább talán a hétköznapi játékosoknak szántunk, de ez korántsem jelenti azt, hogy a hardcore rétegnek ne tartogatnánk meglepetéseket” – mondta Metzen, és már sorolta is ezeket.
Változatos napi küldetések, amelyek aszerint változhatnak, ahogy a történetben halad előre a játékos. Csapat alapú, rövid, 10-30 perces, több részfeladatból összeálló küldetések, amelyek teljesítéséért különleges jutalmak, felszerelési tárgyak járnak. Kilenc, ellenfelekkel és kincsekkel tömött labirintus, ebből hat teljesen új, három pedig a korábbi részek ikonikus helyszíneinek alaposan felújított változata. Challenge mód, ami az előbb említett dungeonok kipucolása, csak éppen öt játékossal, időre (a legjobb eredményeket világ-, klán- és a barátaink szintjén is nyilvántartja majd a játék). Két új csatatér, ami a csapat alapú, játékos-játékos elleni speciális meccsek helyszíne lesz – az egyikben egy relikviáért harcolnak majd a felek, és az kapja a pontokat, akinél épp az adott varázstárgy lesz, a csavar a dologban pedig az, hogy minél közelebb vagyunk az Arénához (vagyis ahhoz a helyhez, ahol a legsűrűbb a hirig), annál több pont jár majd a birtoklásért. És persze három új raid, vagyis hihetetlen csapatmunkát igénylő, több órán át is elhúzódó csata, amiben ezer éve szunnyadó szörnyek, és egyéb gonosz teremtmények ellen küzdhetünk, hatalmas jutalmakért cserébe.
A fent említett tartalom azonban nem feltétlenül jelent örömet a WoW-vásárlók gerincét adó, kevéssé megszállott rajongónak, akik az egyjátékos elemek, a fejlődés és a felfedezés öröme miatt játszanak. A Mists of Pandaria nagy trükkje, hogy a nekik szánt tartalom egy része ugyan elsőre bornírt baromságnak tűnik, de kicsit megkapargatva a felszínt kiderül, hogy a Blizzard nem véletlenül tett szert tízmilliósnál is nagyobb, stabil előfizetői bázisra.
A fejlesztők szerint a játékot akár most is el lehet majd kezdeni, nem baj, ha az elmúlt nyolc év WoW-kiegészítői kimaradtak. Az új szerzetes kasztot nemcsak pandarenként választhatjuk, de az biztos, hogy emlékezetes lesz, ha páncélba bújtatott, puszta kézzel harcoló medveként kezdünk bele a kalandba, és a korábban már megszokott horda-szövetség ellenségeskedésből is kivehetjük a részünket. Persze a kiegészítő leginkább a helyi konfliktusokra koncentrál, ennek megfelelően számos frakciónak kell majd segítenünk, a hét új csoport közül talán a mesemondók tűnnek a legérdekesebbnek – ha megkérjük őket, hogy meséljenek kicsit a pandarenek történelméről, akkor nemcsak eldarálják a sztorit, de egy kisebb színielőadást is rögtönöznek nekünk.
A scenario elnevezésű, küldetés alapú játékmód is leginkább azoknak szól, akik naponta, vagy akár hetente is csak pár órát tudnak a játékban tölteni: itt ugyanis két (vagy akár 24) másik karakterrel szövetkezve is célt érhetünk, ráadásul nincs szükség jól kiegyensúlyozott csapatösszetételre sem a sikerhez. Elég csak elfogadni például a pandaren sörfőzőmester megbízását, aki arra kér minket, hogy segítsünk elkészíteni a mesterművét, az italt, amit csak viharban lehet megfőzni, ráadásul egy szörnyekkel teli templomban – és ha már ott vagyunk, miért ne küzdenénk meg komoly jutalmakat adó főellenfelekkel is. Az új szörnyek készítése közben azért valószínűleg nem kevés alkohol fogyhatott Irvine-ban, a sörfőzdében elementálok helyett alementálok (az ale szó angolul sört jelent) járőröznek, a főellenfél pedig Hoptallus, a hatalmas és vérszomjas... nyúl.
Az is kiderült, hogy a bejelentéskor annyit szidott pet battle, vagyis a korábban csak hangulati elemként kísérő háziállatok kakasviadala sem istentől elrugaszkodott ötlet. Valójában ez az egész nem más, mint a sokak által félelmetesnek tartott játékos-játékos elleni küzdelem egy felvizezett, hétköznapi halandó számára is szórakoztató válfaja, ahol tökéletesen kizárt, hogy az ellenfél az anyánkat emlegesse csak azért, mert nyertünk – a rendszer ugyanis nem mondja el, pontosan ki ellen játszunk. Három, a harcok során fejlődő állatot választhatunk ki, akik aztán körökre osztott csatában osztják az ellenfél trióját képességeik szerint. Azt a fejlesztők is látják, mennyire nem eredeti ez az egész – a bemutatón afféle beismerésként a Final Fantasy-sorozat zenéje csendült fel a jelenet alatt –, de ettől még ez a játékelem pokolian népszerű lehet.
Az új kiegészítő játékmechanikájában is többet is hoz, például átalakul a karakterek tulajdonságait és harci képességeit adó képességrendszer is – a korábban megszokott szisztéma helyére egy új, átdolgozott elgondolás lép, és a kiegészítő megjelenését követően sokkal könnyebben változtathatjuk majd a karakterünk képességeit, hogy azok mindig megfeleljenek az aktuális feladat kívánalmainak. A rendszer működését elmagyarázni több mint összetett, de a Blizzard már összedobott egy oldalt, ahol kedvünkre kattintgathatunk a lehetőségek között.
Ahogy az a fentiekből is látszik, a korábban csak pandás pokémonnak csúfolt Mists of Pandaria több annál, mint amennyit a bejelentéskor sejteni lehetett. A kiegészítő mind történetileg, mint játéktechnikailag előrelépés a WoW-univerzumban, ráadásul az új világ részletgazdagsága is olyan érv, amiért megérheti majd belevágni a kalandba. Hogy mikor jelenik meg? A szokásos „majd ha kész lesz” mellett azért annyit sikerült megtudnunk, hogy tartalmi szempontból már nincs sok munka hátra, szóval talán már idén belevethetjük magunkat a Pandariát övező sűrű, de lassacskán azért oszladozó ködbe.