26 évvel azután, hogy a Lockheed Martin hadiipari óriás elkezdte a tervezését, és hét évvel a hadseregben való bemutatkozása után hadrendbe állt az első teljes értékű F-22 Raptor-század az amerikai légierőnél. A 3.1-es felszerelés-frissítéssel a lopakodó vadászokra felkerültek az utolsó olyan rendszerek is, amelyek évtizedek óta alapfelszerelésnek számítanak a vadászgépeken, így a felszíni térképalkotó radarrendszer, és a rugalmas, többféle bomba bevetésére is alkalmas fegyverrendszer. A jelenleg szolgálatban álló 150 Raptor felújítása 8 milliárd dollárba került, a projekt teljes költségét ez 65 milliárdra, míg az egy repülőre vetített árat 400 millióra tornászta fel.

A légierőt sok kritika éri a fejlesztési stratégiája miatt. Az F-22 története a legjobb példa arra, hogy egy gépet bevezetnek és akcióba engednek abban a pillanatban, hogy a tesztek azt mutatják, a minimum követelményeknek megfelel, és ezután évek telhetnek még el, hogy a gép elérje az eredetileg tervezett formáját és a teljes harci potenciálját. Az F-22 bemutatkozásakor a levegő-levegő fegyverrendszerei már nagyjából a helyükön voltak, de a bombázási megoldása például igencsak kezdetleges volt.

A most megkapott frissítéssel, például a nyolc műholdvezérlésű bomba bevetésének képességével az F-22 olyan dolgokat kap meg, amiket az F-15E már a kilencvenes években tudott. Sőt, a multifunkciós datalink csak 2014-ben kerül bele a gépbe, pedig a többi repülővel és a földi irányítóközponttal való elektronikus kommunikáció legmodernebb megoldása az F-16-osokban például már régóta üzemel. A legmodernebb levegő-levegő rakéta, az AIM-9X sem működik együtt még az F-22-essel.