Két évig húzódó tárgyalássorozat, alkudozás és jogi bűvészkedés után elkészült az új brit internettörvény tervezete, ami elsősorban az online szerzői jogsértések kezelése miatt fontos. Mivel online trendekben Európa általában az amerikai és a brit mintát követi kisebb-nagyobb lemaradással, a mostani törvénytervezet különösen érdekes lehet a magyar netezők számára is.

A szabályozás jóval enyhébb lett, mint azt a szórakoztatóipari lobbi minden meggyőzőerejét bevetve próbálta elérni. A három csapás elvét bevezették ugyan, de a jogsértésen többször rajtakapott felhasználóknak nem korlátozzák, vagy szüntetik meg automatikusan az internetelérését, ahogy azt a jogtulajdonosok szerették volna. Az internetszolgáltatóknak sem lesz kötelességük figyelni az előfizetőik adatforgalmát, csak akkor kell figyelmeztetniük az illegális fájlcserélőket, ha a jogtulajdonos (jellemzően tévécsatornák, filmstúdiók, zenekiadók) jelzi, hogy jogsértő fájlmegosztást vagy letöltést észlelt. Az új törvényt kiszolgáló infrastruktúra kiépítési költségeit is nagyrészt a jogtulajdonosokra hárítja a tervezet, aminek láthatóan az volt az egyik alapelve, hogy a jogorvoslat lehetőségét meg kell adni mindenkinek, de ehhez a számlát is állja az, aki pereskedni akar.

Az új szabályozás 2014 márciusától lép érvénybe, ha azt a parlament idén ősszel megszavazza (és a várakozások szerint meg fogja). A törvény kötelezi a netszolgáltatókat, hogy ha illegális fájlcserét jelentenek be náluk, azt ellenőrizze, majd figyelmeztesse az adott felhasználót. Három figyelmeztetés után részletes jegyzőkönyvet kell a fájlcserélő rendelkezésére bocsátani pontos adatokkal, hogy mikor és milyen jogokat sértett meg a letöltéseivel és megosztásaival. Ekkor válik perelhetővé a felhasználó, és ekkor kell csak kiadni az addig anonim módon kezelt adatait a jogtulajdonosnak, aki bíróságra viheti az ügyet. A felhasználó netkapcsolatát ekkor sem szünteti meg a szolgáltató.

Bár a tervezet az előzetes várakozásokhoz képest sokkal inkább megnehezíti a jogtulajdonosok dolgát, és erősen kiáll a felhasználók, és az ártatlanság vélelme mellett, jogvédők szerint így is komoly problémák vannak vele. Bizonytalan például, mi lesz a nyílt wifi-hotspotok üzemeltetőivel, vagy könyvtárakkal, hotelekkel, ahol az ingyenes wifi-hozzáférés más szolgáltatással kapcsolódik össze. Ilyen esetekben vagy az üzemeltető viszi el a balhét a wifijét használó kalóz helyett (ami a nyílt wifi halálához vezetne rövid úton, hiszen ezt a kockázatot senki nem vállalja), vagy olyan nyilvánvaló kiskapu marad a törvényben, ami az egész rendszert felborítja.

További probléma lehet, hogy a költségek jogtulajdonosokra hárításával kényszerhelyzet elé állítja őket a törvény, és arra sarkallja őket, hogy minél több pert indítsanak a rajtakapott felhasználók ellen, a kiadásaik fedezésére. Ráadásul a jogtulajdonosoknak egyre költséghatékonyabbá válik minden egyes új per megindítása: a tervezethez csatolt hatástanulmányok szerint havi 70 ezer jogsértés utáni figyelmeztetés 14,4 millió fontba kerülne, míg havi 170 ezer csak 15,2 millióig emeli a számlát.