Kedden lesz ötven éve, hogy fellőtték az első távközlési műholdat, a brit, francia és amerikai közreműködéssel fejlesztett Telstart. A Föld körüli pályára állított műhold fellövése volt a történelem első magánfinanszírozású rakétaindítása, maga a szatelit pedig elsőként biztosította a két kontinens, Európa és Ázsia közti tévéközvetítést. Az űreszközzel a légköri atomrobbantás okozta károsodás végzett.
Ötven éve, 1962. július 10-én lőtték fel az amerikai Telstar távközlési műholdat, amely elsőként tette lehetővé az élő televíziós közvetítést Európa és Amerika között. A két kontinens közötti távközlés addig csak rövidhullámú rádiócsatornákon és a tenger fenekén lefektetett vezetéken keresztül volt lehetséges, ez azonban nemcsak drága volt, de a kapacitása sem volt elegendő az egyre növekvő igényekhez. Miközben az óceán két oldalán százmilliónál is több telefonállomás működött, egy időben legfeljebb 300 transzkontinentális beszélgetésre volt mód, a televíziós jelek átvitelére pedig gondolni sem lehetett.
A mikrohullámú közvetítés jó megoldásnak tűnt. A nehézséget az jelentette, hogy ezek a hullámok – a fényhez hasonlóan, és ellentétben a rádióhullámokkal – egyenes vonalban terjednek, azaz nem követik a Föld görbületét. Nagy távolságú összeköttetéshez átjátszó állomásokra van szükség; ilyen rendszert Amerikában már a negyvenes évek végén kiépítettek New York és Boston között, az óceánok áthidalása azonban csak műholdakkal volt lehetséges. A földfelszíni állomás szűk sugárnyalábban küldi a jeleket a műhold vevőantennájára, a passzív műhold ezeket változtatás nélkül, az aktív felerősítve sugározza tovább a másik földi vevőállomásra. Az első műhold 1957-ben a szovjet Szputnyik–1, az első távközlési műhold 1958-ban az amerikai SCORE volt.
A Telstar (amely nevét a telekommunikáció és a csillag szavak összevonása után kapta) volt az első műhold, amely már nem kísérleti jelleggel működött, és kereskedelmi szolgáltatásokat is végzett. Kifejlesztésében az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, az AT&T és a Bell Telefon mérnökei, valamint a brit és a francia postahivatal közösen vett részt. Az indításra 1962. július 10-én Cape Canaveralról került sor, amelyhez Thor-Delta típusú rakétákat használtak; érdemes megjegyezni, hogy ez volt az első magánfinanszírozású rakétaindítás is. A műhold 45 fokra az Egyenlítőtől állt ellipszis alakú pályára.
A 77 kilogramm tömegű, 88 centiméter átmérőjű gömb felületét 3600 napelemcella borította, a forgási egyenlítő mentén két sorban tölcsérantennák helyezkedtek el, így forgás közben az egyik mindig a Földre irányult. A műhold belsejében a kor legfejlettebb technikáját képviselő vevő és erősítő berendezések kaptak helyet, amelyek színes és fekete-fehér tévéadások, illetve egyidejűleg 600 egyirányú vagy 60 kétirányú telefonbeszélgetés lebonyolítására voltak alkalmasak.
Mivel a Telstar nem geoszinkron pályán keringett (azaz a Föld felszínéről nem mindig ugyanazon a helyen látszott), átvitelre csak két és fél óránként volt húsz percig lehetőség. A Telstar az első, nem nyilvános tévéadást, az amerikai antennaállomás előtti lobogó képét 1962. július 11-én közvetítette Franciaországba, az első, technikai tárgyú transzkontinentális telefonbeszélgetés pedig két nappal később folyt amerikai és európai mérnökök között. Az első nyilvánosan fogható tévészignált július 23-án sugározta az óceán két partjára, és ugyanaznap zajlott le az első műhold által közvetített, publikus transzkontinentális telefonbeszélgetés is, méghozzá kiváló minőségben.
A Telstar–1 a hidegháború közvetett áldozata lett: fellövése előtt nem sokkal hajtottak végre amerikai légköri atomrobbantást, amelyet októberben hasonló szovjet kísérlet követett. A Van Allen-övezet emiatt megnövekedett sugárzása és a közvetlen napfény károsították a műhold tranzisztorait: a decemberben meghibásodás után még újra tudták indítani, ám 1963. február 21-én végleg felmondta a szolgálatot. A fejlesztés azonban folytatódott, egy évvel később már több geoszinkron távközlési műhold keringett a Föld fölött.
Az Európa és Amerika közti műholdas összeköttetés megvalósulása hatalmas szenzációt jelentett. Ez ihlette a brit Tornados együttes Telstar című, később számtalanszor feldolgozott instrumentális számát. Ez volt az első angol szám, amely felkerült az amerikai lista élére. A Ford Telstar néven forgalmazta egy modelljét Ázsiában, és így hívták az 1970-es és 1974-es labdarúgó világbajnokság hivatalos labdáját is. 1976-ban a korszak emblematikus játékgyártója, a Coleco Telstar néven hozta forgalomba otthoni játékkonzol-szériáját is, amely egymillió példányban kelt el.