A magukat vezető drónok gyakorlatialg bárhová repülhetnek, és bárhol landolhatnak, még repülőgéphordozókon is. Mindehhez viszont összetett navigációs rendszerekre van szükségük, valamilyen külső forrásra, amely megmondja, hol vannak éppen a világban. Ez a legtöbb esetben a GPS, azonban ennek hátültője, hogy csak akkor használható, ha az eszköz rálát a műholdakra. Ez pedig beltérben nem lehetséges.

A beltéri navigálás nehéz feladat fedélzeti, relatív pozicionáló rendszerek nélkül. Az MIT-n kifejlesztett új algoritmust úgy tesztelték, hogy egy netbookot erősítettek a speiálisan tervezett, lézerrel felszerelt repülőre, ami belső térben is tudja hol van, és képes navigálni magát. A kutatóknak először szükségük volt egy repülőre, amely elbírja a számítógépet és az elektronikát, ennek ellenére elfér szűk helyeken is, ráadásul alacsony sebességgel repülve.

Mark Drela, az MIT professzora találta ki ezt a szokatlan, rövid szárnyú modellt, aminek valamivel több válaszideje marad a szűk terekben. A Robust Robotics nevű csoport, amelyet Nick Roy repüléstani professzor vezet, két fajta algoritmust használt a repülőgép saját pozíciójának valós idejű beazonosításához.

Előre betöltötték a környezet térképét, de még így is nehéz volt olyan programot írni, amely képes megállapítani, hol található a gép. A repülőeszköz lézeres távolságmérőt, gyorsulásmérőt, giroszkópot és néhány egyéb érzékelőt használ sebessége, pozíciója és egyéb tulajdonságai megállapítására. A két becslési algoritmus közösen képes kiszámítani ezekből az adatokból, hol van éppen a gép.Az algoritmusok segítségével a gép már keresztülrepült az MIT alatti garázson. Összesen három mérföldet tett meg, 22 mérföld per órás sebességgel.