Augusztus 15-én elérhetővé vált a Windows 8 Pro operációs rendszer végleges változata, és elkezdtek olvadozni a Microsoft szerverei, annyian próbálták letölteni. A gyártásra kész Windows 8 telepítése során úgy tűnt, a Microsoft valóban a helyére verte az összes szöget, elvégezte az utolsó simításokat. A rendszer indulásakor és a menüben már a Windows új logója jelent meg, ami végre egy normális szögletes ablakot ábrázol, nem olyan girbegurbát, mint amit az XP és a 7 logója.
A telepítés során egy rövid animáció arra hívta fel a figyelmet, hogy a Windows 8 használatakor érdemes a kijelző sarkaiba húzni az egeret, mert ennek hatására jelennek meg a menük. Tableten pedig a készülék szélei felől kell a kijelző közepe felé húzni az ujjunkat, ha menüket akarunk látni. Meglepődtem, hogy az első beállítások végeztével nem jelent meg egy másik, valamivel hosszabb bemutató. A Windows 8 kezelőfelülete olyan nagy mértékben átalakult, hogy az újításokra kevésbé fogékony felhasználóknak elkél majd a segítség.
Azt azonban tudni kell, hogy a Start gombbal előhívható színes menüben csak be kell írni egy program nevét, és az indítóikonja hamarosan felbukkan a kereső listáján. A „help” bepötyögésével például találunk egy részletes leírást a kezelőfelületről. A Windows 8 használatának elsajátításához nem ECDL-vizsga kell, hanem türelem, figyelem és nyitottság.
Beállítás közben kiválaszthatjuk a kezelőfelület színeit (24 lehetőségünk van), és a Start menüt mindenféle csilicsáré mintákkal tehetjük változatosabbá. Azt nem mondanám, hogy szebbé, mert a kijelző alján és tetején tekergő virágmotívumok átláthatatlanná teszik a főmenüt. Az egyszínű, nem túl bonyolult minták még éppen elfogathatóak. Sajnos sem az Asztal háttérképeiből, sem a képernyőzárként használható fotóból nincs túl sok, de ezeket úgyis sokan lecserélik gyermekekről vagy házi kedvencről készült fotóra.
Kicsit megváltoztak a Start menü ikonjai is, pédául a Store (a szoftverbolt) szatyorra hasonlító ikonján is megjelenik a Windows-logó. Előnyükre változtak a hagyományos Asztalon futtatható programok ikonjai, a felirat kisebb, a kép nagyobb lett. Ennek köszönhetően jobban hasonlítanak a többi, az újfajta felületen futó programok ikonjaihoz.
A bemutatót a hagyományos Asztallal kezdem, mert ez az, amit többen ismernek. Mint az köztudott, a bal alsó sarokból eltűnt a Start menü gombja, mert ennek a szerepét az új, csempékből álló menü vette át. De csak részben! Kedvenc programjaink ikonját továbbra is kitehetjük a Tálcára, ahol legalább egy tucat ikon elfér (full HD kijelzőn talán két tucat is).
A Start menü néhány funkciója továbbra is megtalálható a jobb alsó sarokban, ha odavisszük az egérmutatót, és a jobb gombbal kattintunk egyet. A felbukkanó menüben megtalálható a programok telepítése és törlése, az energiabeállítási funkciók, az eseménynaplók, a rendszerbeállítások, az eszköz- és lemezkezelő, a parancssor, a feladatkezelő, a Control Panel, a fájlkezelő, a kereső és a futtatás. Ez rengeteg program, éppen a legfontosabbak, amiket két kattintással elérünk. Ezen kívül a Tálca jobb oldalán megtaláljuk az óra mellett a hangerőállító, a hálózat, az usb-lecsatoló ikonokat is, amelyek ugyanúgy működnek, mint a Windows 7-ben.
Az ablakok kerete már nem lekerekített, hanem szögletes, és a színét a háttérkép domináns színe határozza meg. Ezt természetesen módosíthatjuk egy általunk választott színre. A menük laposabbak lettek, azaz a Microsoft megszabadult a 3D hatást keltő árnyékoktól és kiemelésektől. Ez a módosítás senkit sem ejt zavarba, mert a kipipálható dobozok és legördülő menük működése, elrendezése változatlan. A kereten egyébként gombokat is elhelyezhetünk, alapból a „beállítások” és az „új mappa” található meg. Ha zavaró, akkor ezeket a parancsokat áthelyezhetjük a többi menüpont alá, vagy mindet kikapcsolhatjuk.
Megújult az ablakok menürendszere is. A fölső sorban, ahol korábban a „Fájl, Szerkesztés, Nézet ...” menü volt látható, egy szalagos menürendszer vette át a helyet. Ez praktikus, mert több tucat parancs a szemeink elé került, nem kell keresgélni. Ráadásul helyzetfüggő a menü, tehát amikor egy .zip fájlt jelölünk ki, megjelennek a kitömörítési parancsok, a fotóinknál pedig a képkezeléssel kapcsolatos parancsok (forgatás, bemutató, beállítás háttérképnek) bukkannak fel. Az extra parancsokat tartalmazó fül mindig színes, hogy felhívja magára a figyelmet.
Az eddigieket összegezve elmondható, hogy az Asztal nem nagyon alakult át, ami a régi felhasználóknak kedvező. Ugyanakkor éppen emiatt lett egy kicsit felemás a rendszer. Az Asztalon minden beállítás és funkció megvan, és ha előkapjuk a régi, Windows 7-en is használt szoftvereinket, akkor simán elkerülhetjük az újfajta kezelőfelületet. Amit persze a Microsoft nem enged: minden rendszerindításkor az újfajta Start menü látható.
A Windows 8 új kezelőfelülete, amit egy jogvita miatt a Microsoft már nem nevez Metrónak, teljesen másképp működik, mint a régi Asztal. Nincsenek rajta ablakok. Az újfajta programok egész képernyősek, de ha egyszerre két programot akarunk látni, akkor az egyik a kijelző kb. egyhatodát, a másik a maradék felületet foglalja el. Ez az egyetlen módszer, amivel a régi és az új világ egyszerre látható, mert így az Asztal mellett is megnyithatunk újfajta programokat. Például az Asztalon Excel-táblázatokat bütykölünk, amíg a keskeny sávon az aknakereső fut.
Az új Start menü eleinte nagyon üres, de ahogy megtelik, egyre nagyobb lesz ott a káosz. Az ikonok sokféleképpen elrendezhetők, nem kell ragaszkodni a sakktáblára emlékesztető – szerintem teljesen kontraproduktív, átláthatatlan – dizájnhoz. Szellősebb, kevés ikonból álló csoportokat kell létrehozni, amiket bármikor átrendezhetünk, ha a Ctrl gomb lenyomása közben lefelé gördítünk az egérrel. Ilyenkor nevet is adhatunk a csoportoknak.
Mivel az ikonok a tartalmi változásokat is mutatják, zavaróan mozgalmassá válhat a Start menü. Élő csempéket csak azoknál a programoknál érdemes használni, amelyeknek gyakran frissül a tartalmuk. Nem árt tudni, hogy új emailjeink érkeztek, de a Berlinről szóló turisztikai bemutatóprogram teljesen fölöslegesen villogtatja a Brandenburgi kapu képét.
Az új Start menü nagyon emberi lett. Kihelyezhetjük a menübe a családtagok, haverok és kollégák névjegyét, így egy kattintással megnézhető, hogy miket töltöttek fel a Facebookra, a képeiket lájkolhatjuk, hozzászólhatunk. A böngésző megnyitása nélkül, a Windows e célra kitalált szoftveréből, ami szerintem elég jóra sikerült. Akár a névjegyben tárolt telefonszámukat is felhívhatjuk, és ha nincs a gépünkön telefonkliens, akkor a Windows rögtön felajánlja, hogy keres egyet a szoftverboltban. Egyelőre nincs ilyen program a kínálatban, de a Windows 8 október 26-i megjelenéséig ez még változhat.
Az emailfiókunk egyik mappáját is kirakhatjuk a főmenübe, így hamarabb észrevehetjük a fontos leveleket. A levelezőnek azonban vannak még hiányosságai. Jó lenne például összefűzni a maileket, mert most mindegyik külön-külön sorba kerül, és így lehetetlen követhetni a hosszabb levélváltásokat, beszélgetéseket. Mintha a Microsoft szándékosan a profi Outlook levelezőprogram megvásárlsára akarná rávenni a felhasználókat. A levelező felülete három részre osztott, és nem túl praktikus, hogy az oszlopok szélessége fix. A mappák elférnének keskenyebb helyen, a levelek listája viszont szélesebbet igényelne.
Nagyon jó húzás volt, hogy a névjegyek közé behúzhatjuk a Facebookon, Linkedinen vagy a Gmailben tárolt kapcsolatainkat, és – akárcsak a Windows Phone rendszerű okostelefonokon – összeköthetjük az egy adott emberhez tartozó információkat. Sok száz ismerős esetén előfordulhat, hogy sokat kell szöszmötölni a névjegyekkel, de ha a következő 2-3 évben nem cseréljük le a gépünket, megéri belevágni. Ha ezzel megvagyunk, akkor minden ismerősünk névjegyében megtaláljuk az odacsapott facebookos vagy twitteres tartalmakat is.
Az újfajta zenelejátszó keveset tud, ezért szerencsés, hogy az Asztalon a régi Médialejátszót vagy akár Winampot is futtathatjuk. Ugyanez a helyzet a videókkal és a képekkel is, mindegyik nagyon le van karcsúsítva – látszik, hogy a Microsoft a táblagépekre hegyezte ki az új szoftvereket, az érintéssel vezérelt kezelőfelületet ugyanis nem szabad túlságosan bonyolulttá tenni. Nekem csak az okozott gondot, hogy amikor a régi Asztalon kattintottam rá egy képre vagy mp3-ra, akkor az újfajta lejátszók nyílnak meg. Holott az lenne a logikus, ha az Asztalon mindig az arra tervezett szoftverek nyílnának meg, az újfajta felületen pedig az új programok játszanák le a multimédiás tartalmakat.
A platformok közötti keveredés a játékok menüpontjában látható a legjobban. Itt aztán minden megjelenik: az Xboxon, Windows 8-on és Windows Phone okostelefonon kipróbált játékaink is. Sőt, a Windows 8 még arra is képes, hogy a számítógépről bekapcsolja az Xboxot, és elindítsa azon a kiválasztott játékot. Persze csak akkor, ha ugyanazon a hálózaton található meg a számítógépünk és az Xboxunk.
Egyetlen nagyon zavaró következetlenséget fedeztem fel a Windows 8-ban. Már korábban volt szó arról, hogy a Start menüben elég beírni egy program nevét, és máris megnyílik a kereső. Én arra számítottam, hogy ez a kényelmi funkció az összes programban automatikusan működik, a zenelejátszóban például nagyon hasznos lenne, ha közvetlenül ott indíthatnánk keresést a dal címére. Ehelyett meg kell nyitni a keresés menüt, és ott beírni a fájl nevét. Ez pont egy lépéssel több az ideálisnál.
A Windows 8 egyik előnye, hogy az operációs rendszer részének tekintett összes program, mint például a levelező, a zenelejátszó és még sorolhatnám, mind megtalálható a beépített szoftverboltban. Ez azt jelenti, hogy ezek a programok rendszeresen frissülhetnek, éppen úgy, ahogy a Google is időnként megújítja az Android beépített szoftvereit, a Google Térképet és a Gmailt. Ezzel a Windows 8-as tabletek, pc-k és laptopok sokkal rugalmasabbak lehetnek az iOS-t vagy Mac OS X-et futtató kütyüknél, mert ezek a rivális rendszerek csak évente frissülnek. Meglátjuk, hogy a Microsoft mennyire használja ki ezt az előnyt.
A szoftverboltban egyébként már megjelent egy-két fizetős alkalmazás, amelyek négy-hatszáz forintba kerülnek. Kíváncsi vagyok, hogy mennyibe kerülnek majd az egyszerűbb, elsősorban tabletre szánt játékok, mert a Windows Phone-on a programok jelenleg drágábbak, mint az iOS-esek. Néhány neves gyártó már hagyományos, Asztalon futó alkalmazásokat is elérhetővé tett. Az Adobe Lightroom az egyik ilyen példa, de sajnos letölteni nem lehet: a bolti bejegyzés csak a gyártó oldalára irányít, ott kell webshopban beszerezni a szoftvert. Ez nagy kár, mert felhasználói szemmel az lenne előnyös, ha minden létező program frissítéseit egy helyen, a Windows Store-ban kellene keresni.
Most még nagyon szerény a Store kínálata, ami nem meglepő: a fejlesztők is csak most, augusztus 15-én juthattak hozzá a végleges Windows 8-hoz. Ahhoz, hogy használható legyen a Windows 8, nagy szükség van az újfajta alkalmazásokra. A következő két és fél hónapban a sokszorosára nőhet a kínálat, és remélem a már kiadott programokat is folyamatosan frissítik majd. Az Evernote jegyzete például már elérhető, de még nem olyan kiforrott, mint az OS X-en, régi Asztalon vagy az Androidon futó verziói. Ezen kívül szükség lesz megfelelő hardverekre, Windows 8-ra kihegyezett egerekre, tapipadokra, érintőkijelzőkre is.
Ezek nélkül is érdemes kipróbálni a Windows 8-at. A Windows 7-nél nem nagyobb a rendszerigénye, és a régi alkalmazások nagy része valószínűleg fut rajta, ha máshogy nem, a jól bevált kompatibilitás-varázslóval. De a rendszer most még nem tudja átadni a teljes Windows 8 élményt.