Az északi-sarki jégtakaró vékonyodása ellenére Oroszország elérkezettnek látja az időt jégtörőflottájának bővítésére. A tervek szerint a minden korábbinál nagyobb, 170 méter hosszú és 34 méter széles hajót két, kis méretű, de nagy, egyenként 60 megawatt teljesítményű nyomottvizes reaktor hajtja majd. A hajó 4 méter vastag jégpáncél megtörésére lesz képes, és 70000 tonnás terhet húzhat maga után. A járművet felszerelik majd olyan, vízzel tölthető ballaszttartályokkal is, amikkel a merülési mélységet szabályozzák majd. A 8,5 és 10,8 méter között szabályozható merülés arra lesz jó, hogy a hajók a szibériai folyókon felhajózva az orosz szárazföld belsejéig is el tudjanak jutni.

Az 1,1 milliárd dolláros fejlesztési költséget a klímaváltozás hozta új lehetőségek kihasználásával magyarázzák az oroszok. Az egyre fogyó jég és az átjárhatóvá váló hajózási útvonalak miatt Oroszország az egyetlen, aki pénzt költ nukleáris meghajtású jégtörők építésére, és sokak szerint erre valójában egyetlen okuk van: a vitatott fennhatóságú Lomonoszov-hátsággal kapcsolatos tudományos tevékenységek és termelési előkészületek segítése. Oroszország még 2001-ben jelentette be az igényét az Északi Sarkvidék egy jelentős területére, ami alatt hatalmas mennyiségű ásványkincset sejtenek a kutatók. Az orosz vélekedés szerint az ország testéből kinyúló tenger alatti hátság miatt területi igényük valós, de a norvégok, a dánok és a kanadaiak is bejelentkeztek.

A nagy hatótávolságú atommeghajtású hajók mellett az oroszok sarkvidéki körülmények között is működőképes, tengeri platformokra telepíthető atomerőműveket is terveznek. Ezek olyan jól viselnék a zord időjárást, hogy az egyébként a hajónál is használni kívánt reaktorok akár három méternyi jég alatt is képesek lennének az energiatermelésre. A két eszköz segítségével sem a kitermeléshez szükséges energia, sem a kitermelt javak elszállítása nem okozna gondot.