A német Kalózpárt egyik legfontosabb célkitűzése, hogy az interneten szabadon lehessen megosztani a fájlokat, tekintet nélkül a szerzői jogokra. Ezzel szemben a héten Julia Schramm, a párt egyik vezetője könyve felkerült a fájlcserélő hálózatokra, a történtekről pedig értesítették a rendőrséget is.
A Németországban működő Kalózpárt mindig is a szabad információáramlás mellett tört lándzsát. A párt az internetet egyfajta virtuális vadnyugatnak képzeli, ahol mindenki szabadon másolhat és tölthet le bármit, ami kedvére való, anélkül, hogy figyelembe venné a szerzői jogokat.
A nem kereskedelmi célokra használt, szabadon terjeszthető információról, a szerzői jogokról és a szellemi tulajdonról idén már többször is komoly vitákat folytattak Németországban. A viták során a Kalózpárt kifejezetten támogatta az ingyenes letöltéseket, Julia Schramm, a párt döntéshozó bizottságának tagja pedig egy internetes rádióműsorban undorítónak nevezte a szellemi tulajdon ötletét. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Schramm hamarosan magáévá teszi a szellemi tulajdon védelmének ötletét; ugyanis jelenleg ő maga is érintett a dologban.
Julie Schramm idén készült el a Click Me (Kattints rám) című könyvével. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Schramm szerződést kötött a Random House müncheni leányvállalatával, az Albrecht Knaus Verlaggal, akik százezer euró előleget fizettek neki a könyvért. A kötetben Schramm élesen bírálja a kapitalizmust és a tartalommaffiát; ez utóbbi alatt Schramm valószínűleg a szerzői jogokat birtokló kiadókat érti. A kiadó az eladott példányok után további tiszteletdíjat ígért Schrammnak.
A könyv hétfőn került a boltokba, de a megjelenés napján az illegális másolatok is feltűntek a fájlcserélő hálózatokon. A PDF formátumban terjesztett könyvet ismeretlenek töltötték föl, majd megosztották a letöltési linkeket a közösségimédia-hálózatokon, például a Twitteren és a Tumblren. Az anyaghoz mellékelték a Kalózpárt állásfoglalását is, amely szerint az információnak szabadnak kellene lennie. A kiadó azonnal a jogi osztályhoz fordult, és kapcsolatba lépett a fájlmegosztó üzemeltetőjével. Hétfő délutánra a fájl már nem volt elérhető az eredeti címen.
Nem Schramm az egyetlen , aki a szerzőjog-védelemről írt könyvet; a témával több száz oldalnyi terjedelemben foglalkozott Lawrence Lessig is, a Szabad kultúra című esszéjében.
Lessig könyvének egyik legfontosabb tétele – az emberek érdekében folyó technikai fejlesztés szabadságának védelmezése mellett –, hogy a kultúrának ez a szabad darabja természetes konkurenciát támaszt a kereskedelemben kapható kultúrának, amely szintén természetes módon ezt a fajta konkurenciaharcot is megnyerni igyekszik. Azaz, minden erővel minimalizálni akarja az ingyen és legálisan fogyasztható kultúra mennyiségét, például azzal is, hogy a szerzői jog lejártának határidejét kötelezően a végtelenségig emeli, és azzal, hogy az új tartalomelosztási megoldásokat – hangkazetta, videó, fájlcserélő – jelentkezésükkor azonnal megsemmisíteni igyekszik.
E logika szerint minden mese, amit a nagymama fejből mesél el a kisunokának, egy videokazetta-kölcsönzést helyettesít, ami a józan ész számára a valóságtól elrugaszkodott állításnak tűnik, ezektől a szervektől hallottunk már olyat is, hogy minden mp3 fájl letöltése egy CD lemez árával károsítja meg a szerzőket.
Lessig ugyanakkor a saját könyvét ingyen hozzáférhetővé tette. A megjelenés idején a Szabad kultúra bolti kiadása 3600 forintba került, de a digitális verziót szabadon letölthetővé és megoszthatóvá tették – ami egy, a szerzői jog igazságtalanságait boncolgató könyv esetében a lehető legtisztességesebb eljárásnak tűnik.