2012 a techvilágban nagyjából arról szólt, hogy az Apple dagadtra keresi magát, és eközben a konkurensek technikailag és újításokban szépen lekörözik. A cég elképesztő rekordnyereségeket mutatott fel mindegyik negyedévben, részvényárfolyama és tőzsdei értéke sosem látott magasságokba emelkedett, de az új termékeiből valahogy hiányzik a megszokott kreativitás, az innováció, Steve Jobs szelleme, az igazi apple-ség. Az iPhone 5 premierje óta a részvényárfolyam zuhan, a cég 150 milliárd dollárt veszített az értékéből. Nagyon úgy néz ki, hogy eddig tartott a lendület, és 2013-ban valamivel újra kell gyújtani a tüzet, ha az Apple nem akar a mindenkori trendek diktálójából azok követőjévé válni.
Az Apple-vezetésnek hat szám miatt kell nagyon aggódnia, foglalja össze tökéletesen a cég helyzetét a Huffington Post szakértője: 0, 2, 50, 5, 130 és 6.
Nulla, mint a 2010-es iPad óta megjelent igazán újító Apple-termékek száma. Kettő, az iPhone helyezése az okostelefonok piacán a trónfosztó Samsung Galaxy-család mögött. Ötven – ennyire csökkent az iPad részesedése a saját maga által kreált tabletpiacon. Öt – ennyi százalékkal csökkent idén az iPhone-tulajok lojalitása a felmérések szerint, a legelső generáció megjelenése óta most először csökkenő trendet mutatva. 130 – ennyi dollárral drágább a legfrissebb Apple-termék, az iPad Mini a technikailag nála sok tekintetben fejlettebb konkurenseknél. És végül hat, az iPhone helyezése a legjobban fejlődő, kínai okostelefonos piacon.
Ez pedig, 120 milliárdos készpénzállomány ide, a karácsonyra várt rekordeladások oda, elég borús képet fest a jövőről – olyat, ahol a vetélytársak elhúznak az Apple mellett, népszerűségben, technológiában, árban, üzleti stratégiában, mindenben, ami számít. Ezzel rögtön megvan a magyarázat a tőzsdei bukdácsolásra is: a tőzsdét nem az érdekli, hogy most mi van (gyakorlatilag pénzjegynyomdaként működik a cég), hanem hogy mi várható. És úgy tűnik, hacsak nem vesz a cég pár éles kanyart, semmi jó nem várható. A problémákat persze nyilván Tim Cook és az Apple-vezérkar is legalább ilyen jól látja, és a szakértőknek meg is vannak a tippjeik arra, hogyan próbálják majd kezelni azokat.
A legfontosabb, hogy a cég megint előálljon valami nagy dobássall, amivel új piacot teremt, és ahol a konkurenseknek megint legalább egy-két évre lesz szükségük, hogy lemásolják épkézláb minőségben. Az Apple ebben igazán jó, olyan termékeket kitalálni (vagy akár más elejtett ötleteit felmelegíteni és felturbózni), amikről az embereket egy lendülettel meggyőzi, hogy nekik ez mindenképpen kell. Lásd mp3-lejátszó, okostelefon, tablet. Aztán a továbbiak, a vas mögé pakolt tartalomszolgáltatás, iTunes, App Store és hasonlók már jönnek maguktól. Ha a tűzhöz közeli források által is híresztelt pletykáknak hinni lehet, a közeljövőben a menetrend szerinti Apple-csoda a régóta lebegtetett tévé lehet.
A tévé tökéletesen beleillene az Apple profiljába: egy hardver, ami szép és drága, óriási potenciális kereslet van rá, a piac pedig unalmas és évek óta változatlan (a hd felbontás óta semmi nem történt, a 3d sem szólt túl nagyot). És nem utolsósorban olyan forradalmian új tartalomszolgáltatást lehetne mögé tenni a csatornák app-szerű, egyenként megvásárlós megközelítésével, ami fenekestül forgatná fel az egész tévés világot. Nincs mese, ez igazi Apple-nek való terep, beláthatatlan lehetőségekkel, és nagyon sok pénzzel.
De mi lesz közben a jelenlegi csúcsbiznisznek számító iPhone-nal és iPaddel? A telefonnál várhatók nagyobb változások, itt a hatodik generációnál a konkurensek már végképp beérték, sok szempontból meg is előzték az Apple-t. Szakértők a termékciklus felgyorsításában látják az Apple követendő útját: nyár elején kiadni egy S jelű, igazi újdonságokat nem tartalmazó, csak lóerőben kicsit feljebb húzott, kipofozott verziót a tavalyiból, és azzal letarolni a piacot, aztán karácsony előtt jöhet az igazi generációváltás. Így elkerülhetővé válna az idei nyári kínos helyzet, amikor a Samsung a Galaxy S3-mal épkézláb konkurencia nélkül tarolta le a piacot, mert mindig lenne egy legfeljebb pár hónapos Apple-csúcsmodell, és egy legfeljebb pár hónapon belül érkező következő ígérete. A rajongói keménymag megvenné mindent, a kevésbé hardcore réteg 2-3 generációnként váltana.
Elemzők elkerülhetetlennek látják az olcsó, a fejlődő piacokon is az igazi néptelefonná válás esélyével induló iPhone piacra dobását is. Az Apple mindig is ódzkodott az alsó árkategóriáktól, és szinte feloldhatatlan dilemmát jelent alacsony ár és teljesítmény mellett megőrizni az Apple szupermagas minőségi standardjeit (vagy azok látszatát, hangulatát). Mindenesetre az iPod-családnál már bejött ez a trükk többször is, Minivel, Nanóval és Shuffle-lel licitáltak saját magukra, a letisztultságot és minimalizmust ünnepelték az olcsó modellekkel, és adtak el százmilliókat belőlük. A notebookokkal és asztali gépekkel sosem lépett erre az útra az Apple, akkor sem, amikor a netbookőrület a csúcsán volt – és ezzel jó lóra tett. Miközben mindenki szuperolcsó laptopot épített, előjött a méregdrága iPaddel, és bankot robbantott. Az okostelefonoknál viszont nem nagyon látszik ilyen kerülő útra lehetőség.
Az iPadnél hasonló tűzoltásra egyelőre nincs szükség, az Apple piaci részesedése még mindig óriási, és igazán csak a kicsi, 7 hüvelykes tableteknél látszik az, hogy van egyáltalán konkurencia (mivel ebbe a szegmensbe épp az Apple érkezett későn, a Google és az Amazon után). Egetverő újításokra itt nem kell számítani, valószínűleg jön jövőre új Mini retina kijelzővel, kicsit több memóriával és erősebb processzorral, és ötödik generáció a nagy testvérből is, szintén a „gyorsabb, szebb, erősebb, vékonyabb” vonalon mozogva.
Az Apple-re a világ hajlamos volt Steve Jobs egyszemélyes show-jaként tekinteni, és a cégvezér erre jórészt rá is szolgált, úgy is mint zseni, és úgy is mint diktátor. Jobs halála és Tim Cook hatalomátvétele óta két gyökeres változás történt: a cég elkezdett félelmetes mennyiségű pénzt termelni (Cook 2011 augusztusi kinevezése után bő egy év alatt a duplájára nőtt a cég értéke), az Apple-re addig jellemző merész, látványos újításokat pedig mintha elvágták volna. Még ha ez istenkáromlásnak is tűnik az almahívők számára: az Apple mintha elkezdett volna Microsofttá válni. Azt persze nem lehet állítani, hogy eltűnt volna az innováció az Apple-ből, inkább átalakult. Az például fantasztikus mérnöki bravúr, hogy a készülékeik felbontása, teljesítménye nő, a kütyük vékonyabbak lesznek, és eközben az akku üzemideje nem csökken. Csak hát ez mégsem olyan látványos, mint amikor a térkép elkezd hülyeségeket mutatni.
Cook mellett, és a színfalak mögött az Apple elmúlt másfél éve két mini-Jobs háborúskodásáról szólt. Jony Ive, a cég vezető formatervezője, és Scott Forstall, a programozók vezére egyaránt igazi Apple-őskövület, mindketten 1992-ben kerültek a céghez (pontosabban Forstallt ekkor a száműzetésben levő Jobs akkori cégében, a Nextben vette maga mellé), és gyakorlatilag ők ketten valósították meg Steve Jobs összes vad ötletét. A bökkenő csupán annyi, hogy ők ketten rettentően utálták egymást, és egy Jobs-szintű rettegett diktátor kellett ahhoz, hogy közös munkára kényszerítse a két zsenit.
Cook alatt ez a kényszer megszűnt, Forstall állítólag egy asztalhoz sem volt hajlandó leülni Ive-val. A helyzet pattanásig feszült, és végül az iOS6 fejlesztésének vezetőjeként Forstall hibázott először végzeteset a hírhedt térképbotránnyal. Rövid úton ki is rúgták, és a helyét Ive vette át, aki így 2013-tól a formatervezésen kívül a felhasználói felületekért is felel. Elemzők szerint mindez jó hír, a szoftver és hardver tervezése mostantól egy kézben fut össze, ráadásul a lehető legjobb kézben.
Arról tehát lehetnek hozzávetőleges tippjeink, hogy mihez kezd magával az Apple jövőre, de mi lesz azután? A Piper Jaffray elemzése szerint a vállalat azért lett a világ legértékesebb és legsikeresebb cége, mert a fogyasztói elektronika hat legutóbbi nagy technológiai forradalmából hatban ott volt az élen. Az elemzőcég által felhozott hatosból (személyi számítógép, online kereskedelem, mp3-lejátszó, okostelefon, tablet, hangfelismerő rendszerek) egyik-másikkal lehet ugyan vitatkozni, de az biztos, hogy az iPod, az iTunes, az iPhone, az iPad mind ugyanazért lett sikeres. Az Apple felkarolt, és a csúcsra járatott egy újszerű ötletet, és piacot teremtett a semmiből, amit aztán szépen le is aratott.
Az okostévé simán lehet a következő ilyen terület, de mi jön utána? A ruhaként hordható számítástechnika, amiben a Google Glass mutatott olyasmit, amit az Apple-től szoktunk meg az elmúlt évtizedben? Az önmagukat vezető autók, ahol szintén a Google jár az élen? A 3d-nyomtatás? Nanorobotok? Virtuális valóság? Hát ilyesmiken kell mostanában gondolkodnia erősen Tim Cooknak, és a tippjeivel egy Steve Jobs kategóriájú látnok nyomába lépnie.
Az Apple-nek a friss pénzügy jelentések szerint szédítő, 121 milliárd dolláros készpénztartaléka van, ami nagyjából arra elég, hogy zsebből kifizesse belőle a teljes magyar államadósságot, és még maradjon is vagy 20-30 milliárdja. A cég az összeg harmadát osztalék formájában a részvényesei között tervezi szétszórni, illetve saját részvényt vesz belőle, de a maradék is iszonyú pénz, amiből szinte bármit megvehet a cég, ha terjeszkedni akar. A cég milliárdjaihoz a legjobb és legvadabb befektetési ötletek halomba hordása jó ideje az Apple-rajongók, és a piaci elemzők kedvenc szórakozása, felmerült már a Twitter, az ARM, a Nokia, a Netflix, több nagy amerikai mobilszolgáltató, a Yahoo, de még a Sony, a Disney és a Facebook is. És ha csak a pénzről lenne szó, ez bele is férne az Apple feneketlen bankszámlájába. Az mindenesetre valószínűnek látszik, hogy jövőre, ha nem is ilyen nagyságrendben, de fogunk érdekes cégfelvásárlásokról hallani az Apple háza tájáról.