Jövő héten Las Vegasra figyel a világon minden, a számítástechnika és a kütyük iránt kicsit is érdeklődő, geek származású ember: a kaszinóvárosban négy napra átveszi az uralmat a szórakoztató elektronika, és okostévékről, pixelsűrűségről meg kínai startupokról lesz szó jackpot, rulett, és póker helyett. A Consumer Electronics Show idén 170 ezer négyzetméteren terpeszkedik, 150 ezer látogatót vár, akiknek húszezer új terméket mutatnak be. A CES hagyományosan azt mutatja meg az év elején, hogy mire lesz érdemes odafigyelni egész évben a techvilágban. Mi tíz kérdéssel érkezünk a bűn városába, és addig haza se megyünk, míg válaszokat nem kapunk rájuk.
Az autógyártók az elmúlt pár évben kezdtek beszivárogni a CES kiállítási területére, idén pedig a legnagyobb kiállítói standok névsora már úgy kezdődik, hogy Audi, Chrysler, Ford, General Motors, Hyundai, Kia, Subaru. Ha hihetünk nekik, az autó egy négykerekű számítógép, ami tele van hangvezérelt, érintőképernyős, intelligens és még ki tudja milyen kütyükkel, és persze ott a Szent Grál, az önmagát vezető kocsi is, amin többek között a Google dolgozik már jó ideje. A CES-en bemutatott autók valójában egy új mobil platformot jelenthetnek, 4G-kapcsolattal, letölthető appokkal, és minden egyébbel, amit az ember eddig leginkább az okostelefonjához kötött. Az persze jó kérdés, vágyunk-e arra, hogy a kocsink vírusos lehessen, és tankolás után operációs rendszert is frissíteni kelljen rajta.
Három éve a 3D tévé volt a CES aktuális slágere, hol szemüveggel, hol anélkül, minden esetben jó drágán, de annál kevesebb 3D tartalommal. A gyártók azóta is erősen küzdenek, de nagyon úgy néz ki, hogy nem sikerül világdivatot teremteni a dologból, sőt a mozikban se nagyon sikerült még megismételni az Avatar sikerét. Jött is a következő nagy dobás, a 4K. Sőt már a 8K-t is pedzegetik, mindkét buzzword szupernagy felbontást jelent. Szinte értelmezhetetlenül nagyot, az átlagember már a mai 1080-as hd felbontást sem igazán tudja megkülönböztetni a 4K-tól, illetve ahhoz hogy megkülönböztesse, olyan közel kell ülni a képernyőhöz, ami már nagyon kényelmetlen. Plusz ott van a két szokásos probléma: a technológia még nagyon drága, és nem létezik elég über-hd tartalom. Persze ettől még biztosan elképesztően jól fognak kinézni a kiállításra kivitt készülékek, különösen kíváncsiak leszünk a Samsung nagy meglepetésére, ami állítólag egy egészen újszerű, függőleges téglalap alakú tévé lesz. És persze nagy kérdés, hogy elhozza-e valaki a tartalmi forradalmat, az egyesével, alkalmazásszerűen megvehető csatornák rendszerét, amit az Apple és az Intel is pedzegetett mostanában.
A netbook meghalt, a laptopok piacába jókorát haraptak a tabletek, a gyártók kétségbeesetten próbálkoznak újra trendivé és szexivé tenni a jó öreg notebookokat. Eddig nem mondhatni, hogy a nagy igyekezethez hasonló mértékű kreativitás is társult volna, az ötletek nagyjából kimerültek abban, hogy tettek rá érintőképernyőt, és tabletté alakítható hibridet varázsoltak belőle, vagy bivaly teljesítményt zsúfoltak bele, és kinevezték ultrabooknak. A CES-re szuperhajlítható, szupererős, szuperalacsony fogyasztású, szuperkönnyű gépek légióit várjuk, és legalább mutatóba pár eredeti és új ötletet.
A kérdést úgy is feltehetjük, hogy a Samsung és az Apple mellett – a tét az, hogy hosszú időre kétpólusúvá merevedik az okostelefonok és tabletek világa, és elsorvad minden versenyző a két nagy mellett, vagy képes más is helyet csinálni magának. Például a Microsoft, ami vödörszámra önti a pénzt a Windows 8-ba, RT-be, Surface-be és társaiba, de nagyot kellene villantania a Blackberrynek, a Nokiának, és a kisebb androidos gyártóknak, így az LG-nek vagy a HTC-nek is. Kijön-e végre egy Kindle-telefonnal az Amazon? Mennyire bírják a versenyt a Nexusok? Lesz-e Facebook-telefon? Meddig lehet még folytatni a péklapát méretű telefonok trendjét? Milyen lesz a Samsung törhetetlenként beharangozott érintőkijelzője? A CES remélhetőleg választ ad legalább néhányra a kérdésekből.
Az iPhone által elindított érintőkijelző-őrület az elmúlt években mindent elborított, és mára kicsit unalmassá is vált, érintőképernyő van a betonkeverőn és a turbószoláriumon is, oké, ugorjunk, ki kéne már találni valami újat. Két út látszik, az egyiken az Apple indult el a Sirivel, a másikon a Microsoft a Kinecttel. A hangfelismerés, és a mozdulatok 3D szkennelése egyaránt nagyon izgalmas terület, a kettő valószínűleg össze is fog nőni, lesz szájról olvasás, tekintetkövetés, közben meg élőszóban társalgás a számítógéppel, megérinthető hologramokkal felturbózva, ahogy a hatvanas években a Star Trek írói elképzelték. Legalább olyan menőségi faktort várunk a CES újdonságaitól ilyen téren, amilyet a Google Glass mutatott fel tavaly.
A techcégek marketingeseinek mindig kell egy mérőszám, amivel a dolgokat otrombán le lehet egyszerűsíteni, és értelmetlen versenybe hajszolni a konkurenciát. Ilyen volt anno a processzoroknál az órajel (a Mhz-háború), vagy a digitális kameráknál a felbontás (a megapixel-háború). A „persze, fontos, de semmiképpen nem egyenesen arányos a minőséggel” kategória idei díszpéldánya, úgy néz ki, a pixelsűrűség lesz, és a CES-en is a fülünkön fog kifolyni a sok ppi. A dolgot az Apple kezdte a retina kijelzővel, aminek jobb a felbontása, mint az emberi szemé (ami persze úgy hülyeség, ahogy van), és azóta minden kütyügyártyó ezzel az értékkel hadonászik, mintha a kontraszt, a színmélység, meg az ezeregy többi mérőszám nem is létezne. A telefonok és tabletek tavaly mentek 300 ppi fölé, csalódnánk, ha Vegasban nem lobogtatna büszkén több gyártó is 400 feletti értékeket.
Kína nemcsak politikában, gazdaságban és a pénzvilágban vált az elmúlt években Európához és az USA-hoz mérhető szuperhatalommá, de a hitech fejlesztésekben is errefelé tart. Kicsit leegyszerűsítve mondhatjuk azt, hogy eleget klónozták már a náluk rabszolgamunkában összeszerelt nyugati és japán kütyüket ahhoz, hogy mindent kitanuljanak belőlük, és lassan elkezdenek saját ötletekkel, újításokkal előállni. A CES idén tele lesz kínai cégekkel, akiknek nagyjából az a céljuk, hogy megmutassák, nem csak az olcsó gagyiban főzik le a világot. Jó eséllyel igazi gyöngyszemeket találhatunk majd az egzotikus kínai kütyütengerben.
Tavaly a CES fő témája az iPad-gyilkos keresése volt. Pontosabban a megtalálása, hiszen minden cég váltig állította, hogy az ő tabletje taszítja majd le a trónról az Apple táblagépét 2012-ben. Aztán Galaxy Tab ide, Nexus 7 és Surface oda, Kindle Fire és Nook meg amoda, ez valahogy nem történt meg. Pontosabban annyi történt, hogy az év végére a nem éppen kirobbanóan újszerű iPad Mini és iPad 3 mellett már egészen életképesnek tűnnek a konkurensek, sőt tudásban simán tartják a szintet jelentősen alacsonyabb ár mellett is – de a pénztáraknál még mindig az iPad arat. Idén minden bizonnyal új rohamra indul majd az iPad-gyilkosnak kikiáltott táblagépek serege, és annyi bizonyos, hogy jobb helyzetből indulnak, mint tavaly ilyenkor.
A tavalyi év egyik nagy tanulsága volt, és az idei CES kínálata is valószínűleg ezt fogja alátámasztani: a 3D nem a tévé képének megjelenítésére, hanem inkább nyomtatásra való. A 3D printerek előtt szinte beláthatatlan jövő áll, a technológia még persze gyerekcipőben jár és drága is, de már nyomtathatunk magunknak otthon ékszert, szobrot, bútort, iPhone-tokot, autóalkatrészt és karácsonyfadíszt, vagy Matolcsy György örökbecsű szavaival élve, „adatokból dolgokat és dolgokból adatokat előállítani”. Sőt, a legújabb 3D printerek már 3D printert is tudnak nyomtatni, és a CES-en valószínűleg még vadabb dolgokat fogunk látni a műfajban.
2012 a cloud computing, a big data, a crowdsourcing, az NFC, és még egy sor agyonhasznált, és mára kifáradt kifejezés körül forgott. Hogy mik jönnek ezek helyett idén? Erre egyelőre tippelni sem merünk, de az biztos, hogy a CES-re a marketingesek legalább annyira kitesznek majd magukért, mint a fejlesztőmérnökök és programozók, és csodálatos új buzzwordöket tanulhatunk Las Vegasban.