Az ember azt gondolná, hogy egy cég eredményességét az mutatja legjobban, mennyi nyereséget termel, és egy tízmilliárdos nagyságrendű profit után napokig áztatja a pezsgő Cupertino utcáit. Ehhez képest a tőzsdén a negyedéves eredmény bejelentése után sosem látott zuhanást mutatott be a cég részvényárfolyama: a csütörtöki nyitó ár a szerdai záráshoz képest 10,4 százalékkal, 53,4 dollárral volt alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy egy éjszaka alatt közel 50 milliárd dollár úszott el a cég piaci értékéből, ami háromszorosa a Nokia teljes tőzsdei értékének. Mindezt úgy, hogy a pénzügyi jelentést előrelátóan tőzsdezárás utánra időzítették, hogy a Wall Streetnek legyen ideje feldolgozni a traumát, és ne törjön ki pánik.

Usain Bolt és a túl kicsi világcsúcs

A helyzet nagyjából olyan, mintha Usain Bolt világcsúcsot futna száz méteren, erre a közönség kifütyülné, a szponzorok meg visszavonnák a támogatásaikat. És ami egy atlétikai verseny nézőitől egészen elmebeteg reakciónak tűnne, az a tőzsde sajátos szabályok szerint működő világában bizarr módon egészen logikus. Az Apple most annak issza meg a levét, hogy az elmúlt pár évben túl jól ment a szekér, túl meredek növekedést mutatott be, túl nagy rekordokat döntött, amit egy idő után már nem tud hová fokozni. A tőzsdén pedig soha nem az számít, hogy éppen most mi van, hanem az, hogy mi várható a jövőben – és ez logikus is, egy részvényt nem akkor vesz meg az ember, ha a cégnek jól megy, hanem akkor, ha úgy látja, hogy jól fog menni, és az értéke növekedni fog.

Az Apple részvényárfolyama 2007 januárjában, az iPhone bejelentésekor 85 dollár volt. Júliusban, a készülék megjelenéskor ennek a bő másfélszerese, 131. Három év múlva, 2010 áprilisára, amikorra a telefon meghódította a világot (éppen a negyedik generáció megjelenését várta a közönség), és az első iPad a piacra került, az árfolyam megduplázódott (261 dollár). Újabb három év múlva, tavaly szeptemberben, az ár az iPhone 5 megjelenése előtti hisztiben elérte a 700 dollárt. És aztán jött a szakadék, a mostani bejelentésnél 510 feletti szintről esett hirtelen 460-ra az ár.

És a tőzsde mindig a jövőbe néző, mindig a növekedési lehetőségeket mérlegelő szempontjából mindez teljesen ésszerű, attól függetlenül, hogy az Apple ezalatt raklapszámra kereste a pénzt, folyamatosan bevételi és nyereségi rekordokat döntött, és 137 milliárd dolláros készpénztartalékot halmozott fel.

Azok a fránya grafikonok

Hogy egészen pontosan mi a baja a tőzsdének az Apple-lel, azt a Splatf remek infografikáin mutatjuk meg.

Az első három ábrán a bevétel és a profit alakulása látszik 2011 karácsonya óta, illetve a növekedés üteme. Utóbbi 75 százalékról 20-ra mérséklődött, előbbi kettő pedig ugyan döntögeti a rekordokat, de a profit gyakorlatilag ugyanott van, mint tavaly ilyenkor volt, és a bevétel sem emelkedett olyan drámaian, mint az elmúlt években megszokta a tőzsde. És ehhez vegyük hozzá, hogy miután a cég eredményei évekig simán lepipálták az előzetes elemzői előrejelzéseket, azok szép lassan olyan magasra emelték a várakozásaikat, amiket már képtelenség tartani. A mostani, rekordokat hozó negyedévben az iPhone és az iPad eladásai is csak kicsit maradtak az előzetes várakozások alatt (50 helyett 48 millió telefon, 23 helyett 22,9 millió tablet), az elemzők mégis armageddonról beszélnek.

A második grafikon az Apple bevételében az egyes termékek részesedését mutatja 2010 decembere óta, és azt láthatjuk rajta, hogy míg az iPhone kék szeletkéje hatalmasra fújódik fel két év alatt, az iPad nem mutatja hasonló robbanásnak a jeleit, különösen az elmúlt egy évben. Ez pedig igencsak aggasztó. Az Apple hat éven át tartó csodáját (emlékezzünk csak, 85 dollárról 700-ig felfutó részvényárfolyam) az hajtotta, hogy először az iPhone-nal, aztán az iPaddel sokkolták a világot és a vetélytársakat.

Hat év alatt az iPhone-t a konkurensek sikerrel lemásolták, olcsóbban megvalósították, technikai paraméterekben utolérték és megelőzték, marketingben megverték (Amerikában ma az iPhone a mainstream tömegtermék, és a Samsung Galaxy a menő hipsztertelefon). Az iPad ugyanezen az úton halad, a Mini például világosan megmutatta, hogy kevesebbet tud, mint a Nexus 7 vagy a Kindle Fire HD, de legalább másfélszer annyiba kerül. Amikor az iPhone-t sikerült a többi gyártónak többé-kevésbé sikeresen lemásolni, az Apple bedobta az iPadet, ahol megint többéves előnyben volt mindenkivel szemben. Ez az előny mostanra eltűnt, és egyelőre nem látszik az újabb nagy durranás, ami után szaladhatna a világ. Talán az Apple-tévé, de az még csak a pletykákban meg Tim Cook elejtett célzásaiban létezik.

Végül a harmadik kép, ami tulajdonképpen ugyanazt mutatja, amit az előző, csak kicsit másképp, és azt emeli ki a számokból, hogy az Apple bizniszének több mint felét egy olyan termék (az iPhone) hozza, ami jó eséllyel éppen most van a csúcson, és további jelentős növekedés már nem várható tőle. És itt elérkeztünk arra a pontra, ahol az Apple is elismeri, hogy már nem tud hová gyorsítani tovább: a következő negyedéves előrejelzéshez.

A márciussal végződő következő negyedévre várható eredmények természetesen jóval alacsonyabbak, mint a karácsonyiak, ez minden évben így van. Nem is ez a probléma, hanem az, hogy az egyik legfontosabb mérőszámot, az EPS (earnings per share, az egy részvényre jutó profit) elegánsan kifelejtették az előzetesből. Persze rögtön akadt olyan jótét lélek, aki a többi nyilvánosságra hozott adatból kiszámolta ezt: az adat 9,23 és 10,23 dollár között várható. Ez persze önmagában még semmit nem mond, az azonban már beszédes, hogy ha a cég saját előrejelzése bejön, az komoly, 17-25 százalékos csökkenést fog mutatni az előző év hasonló időszakához képest. És hogy még inkább a helyükre kerüljenek a dolgok: ez a szám 2007, vagyis az első iPhone bemutatkozása óta mindig pozitív volt, csak egyszer csökkent 20 százalék alá, és három negyedévben volt 100 százalék felett.

Hát ezért nem szereti mostanában a tőzsde az Apple-t.