Hogy mit érdemes tudni a Windows 8-ról, miért akkora újdonság, mennyire szép és mitől jó, arról az Indexen már mindent megírt Tóth Balázs kollégám. Most egy teljesen egyéni eset, szubjektív történet következik arról, hogy tud kinézni egy frissítés a gyakorlatban. Remélem, ennél mindenkinek könnyebben megy majd.
Tíz hónapja vettem egy Sony Vaio laptopot, előre telepített Windows 7-tel, ami csodálatosan működött is. (Na jó, egyszer durván összeomlott, akkor az mentett meg, hogy a Sony egy biztonsági partícióra mindent felpakolt ilyen esetekre, ahonnan egy mozdulattal újra lehet telepíteni a rendszert.)
Szóval megvettem a laptopot, és úgy éreztem, elég öreg vagyok már ahhoz, hogy végleg szakítsak a tört verziók telepítgetésével, amivel persze kizárólag techrovatvezetőként foglalkoztam, kutatási céllal. Eleget hordoztam DOS-t és Windows 3.1-et alufóliába csomagolt flopikon, később eleget bújtam torrentoldalak kommentjeit, melyik verzió mennyire biztosan kerüli meg az online eredetiségvizsgálatot, csak mit, hol kell átírni a Registryben, és melyik biztonsági frissítést nem szabad telepíteni.
Aztán megjelent a Windows 8, és mivel már nem vagyok techrovatvezető, semmi sem indokolja a szürkezónát. Gondoltam, két kattintással frissítek, pénzbe fog kerülni, de a kényelem megér ennyit. Különösen, hogy a Microsoft akciót hirdetett, januárban 30 euró volt a Windows 8 Pro Upgrade, nem lehetett kihagyni.
Tényleg csak néhány kattintás kellett, a hitelkártya száma, és kész, fenn is volt az új rendszer. Ekkor viszont két dolog is történt, ami azonnal visszarepített a korábbi életembe. Egyrészt felugrott egy üzenet, hogy a VUDesktopToast.exe nem indul el, mert nem találja az mfc110u.dll-t. Másrészt a gyári csempék, tehát amik alapból ott vannak a Windows új kezelőfelületén, egyszerűen nem működtek. Böködtem őket, mocorogtak, de semmi. Itt azért végtelennek tűnő másodpercekig úgy éreztem, hogy kivágom az ablakon a gépet, de aztán eszembe jutott, hogy még nincs kifizetve, az áruhitel még sokáig ketyeg, és utálnék havi 17 ezret kifizetni a szilánkokért.
Tehát pontosan az következett, amitől meg akartam szabadulni: nyomozás a Google-ön, fórumokban, mi a hervadt rossebb az a VuDesktopToast, mit csinál az mfc110u.dll, és miért állnak a csempék. Nem tudtam, van-e a két dolog között összefüggés, először a csempékre koncentráltam, arról hamar kiderült, hogy rengeteg embernek van hasonló problémája. És millió megoldási javaslatot is találni a neten, microsoftos fórumokon is: összeakad a vírusirtóval, a tűzfallal, a videokártya driverével, és így tovább.
Nem csak a Sonyval akadt össze nálam a Microsoft mostanában. Abszurd élmény volt, amikor windowsos telefonomra szerettem volna pénzért szoftvert vásárolni. Ehhez el kellett fogadtatnom vele a citibankos hitelkártyámat, ami máshol úgy szokott történni, hogy a cég levon a kártyáról valami miniális összeget, amit aztán jóvá is ír, de így ellenőrzi, hogy él-e a kártya. Az én kártyámat viszont a Microsoft folyamatosan visszadobta, így felhívtam őket.
Kiderült, hogy 0 dollárt próbálnak a kártyámra terhelni és ezt a Citi nem engedi, beszéljek velük. Felhívtam a Citibankot, ahol mondták, hogy látják a tranzakciót, de nem tudnak 0 dolláros terhelést engedélyezni. Legyen 1 dollár vagy akár 1 cent, úgy menne, de ők nem tudnak belenyúlni a rendszerbe. Visszahívtam a Microsoftot, kiderült, hogy ők ezt a világon mindenhol így csinálják, de ez Magyarországon nem megy, illetve néhány kártya átmegy a rendszeren, néhány nem. Szoktak náluk panaszkodni, amit ők próbálnak jelezni az illetékeseknek. Próbáljam más kártyával, és drukkoljak. Végül más kártyával sikerült is, de hogy ez min múlt, és hogy mért csak ennyit tud mondani a két óriáscég illetékese, illetve hogy ezek miért nem beszélik meg ezt inkább egymás között, megfejthetetlen rejtély.
Mindent nem volt kedvem végigpróbálgatni, és ekkor eszembe jutott, hogy ha már fizettem a dologért, akkor a hivatalos supportot is igénybe vehetem, ezért felhívtam a Microsoftot, oldják meg, mindegy hogyan, működjön. A telefonban némi hümmögés azt javasolták, töröljem a felhasználói fiókomat egy másik fiókból, az megoldhatja. Ugyanis közben létrehoztam egy fiókot a feleségemnek, ott megdöbbentő módon működtek a csempék (a dll-es hibaüzenet maradt). Töröltem a fiókomat, majd újra létrehoztam, ami fantasztikus módon megoldotta a csempés problémát, csak pont a frissítés értelme veszett el, mert így minden korábbi beállításom eltűnt (a dokumentumokat a gép a törlés előtt mentette a másik fiókba, de a programok beállításait és egyebeket nem).
A legnagyobb veszteség, hogy a Medieval II: Total Warban már Európa háromnegyede az enyém volt, ezt most buktam, el is ment a kedvem a játéktól, de úgyis túl sokat ülök a gép előtt, és így legalább többet nem morfondírozok elalvás előtt olyanokon, hogy mekkora erőkkel vonuljak Bologna ostromára, és odaérnek-e időben az ágyúim Genovából, mielőtt a pápa felmentő seregei megérkeznek délről.
Mint kiderült, a rejtélyes VuDesktopToast-os hibaüzenet is sokaknál jelentkezett, bár főleg távol-keleti oldalakat találtam. Az answers.microsoft.com-on egy kérdezőnek a következőt írta erről egy illetékes: 1. futtassa a Safety Scannert, hátha ez valami kártevő, 2. Msconfigban lője ki az induló szolgáltatásokat (nálam 42 ilyen volt), és aztán ezeket visszakapcsolgatva, a gépet mindig újraindítva próbálja behatárolni, mi okozza a hibát. Az előbbi nem hozott eredményt, az utóbbiba beleszagoltam, de ránézésre úgy is napokig tartott volna, ha nem eszem és alszom közben, így ehhez nem volt kedvem.
Addigra viszont annyira rájöttem, hogy a Vu az a Vaio Update, tehát ez nyilván a gép saját frissítő szoftverének a hibaüzenete. Megnéztem a Sony oldalát, ahol kiderült, hogy mindenről én tehetek, az nem úgy van, hogy az ember frissíti az oprendszert (aztán legfeljebb a Vaio Update hozzáteszi, ami még kell). Ehelyett a Vaiókhoz létezik egy frissítési készlet, ami felkészíti a gépet az új Windowsra. Itt egy kicsit megijedtem, hogy eltoltam a dolgot, bár nem gondolnám, hogy egy Windows-frissítésnél a Sony oldalát kellene bogarászni, de ki is derült, hogy a frissítési csomag csak bizonyos gépekre vonatkozik, és a listán az enyém nincs rajta. Tehát a tíz hónapja vett, a Sony szalonban félmillióért árult, minden jóval (Core i7 processzor, full hd kijelző), sőt kicsit felesleges jóságokkal (3D kijelző, blu-ray) felszerelt csúcsgépre a Sonynál egyszerűen nincs Windows 8-támogatás. És ez esetben nem is vállalják a felelősséget az esetleges hibákért.
Ennek ellenére megnéztem, és a típus oldalán furcsa módon ott volt egy csomó Windows 8-as program- és driverfrissítés, amiket jobb híján manuálisan, egyenként kezdtem felpakolgatni, bár néha kicsit bizonytalan voltam, jót teszek-e ezzel. Ez az eljárás végül sikeresen eltüntette a VuDesktopToast-os hibaüzenet, bár járt néhány mellékhatással, például bizonyos funkciógombok megszűntek, nem lehetett például a kijelző fényerejét F-gombokkal állítgatni (a Sony pont ilyesmiket említett példaként, amikor a lehetséges hibákról illetve a nem vállalt felelősségről írt). Mivel ez elég idegesítő volt, végül egy korábbi, szintén a Sonytől letölthető, Windows 7-es drivert tettem vissza, ami meg is oldotta a problémát.
Itt véget is érne a sztori, de két esemény még hátra volt. Egyrészt a csempék egyszer csak újra leálltak. Újabb hajtépés és keresgélés következett, a fiókomat már nem voltam hajlandó törölni. Egy, a hibát ábrázoló Youtube-videó kommentjei között aztán meg is lett a megoldás. A Windows Áruházban (ez volt az egyetlen működő gyári csempe) újra lehet telepíteni a már meglévő alkalmazásokat. Ez tényleg működött, bár az összeset nem volt hajlandó rögtön telepíteni, de néhány nekifutásra sikerült a dolog, a csempék újra működtek.
A Sony-driverek telepítgetése viszont nemcsak a funkciógombokat ütötte meg, de a beépített webkamera sem akart működni. Itt már ismét a telefonos segítséget választottam, végül is a Sonynak is van supportja. Ott nagyon kedvesen el is mondták, hogy igen, a gépemhez azért nincs támogatás, mert bizonyos, nem a Sony által gyártott alkatrészekhez nincs meg a Windows 8-as driver, és a webkamera épp ilyen. Az ügyben forduljak a webkamera gyártójához. De ezt sem igazán értem, mért én forduljak, ők a Sony, beszéljék meg a partnerükkel, ne a felhasználót küldözgessék. Most itt tartunk, vagy szerzek valami működő drivert, vagy nem Skype-ozok, vagy visszateszem a Windows 7-et.
A végére illene valami konklúzió, de nincs, ha csak nem annyi, hogy nem kell attól tartanunk, hogy utódaink egy ágyon rohadva a virtuális valóságba menekülve sorvadoznak majd, mert ott is összeakadnak majd a driverek, és folyton fel kell majd kelniük a valóságba frissítést keresgélni.