Új szoftvereket ígér az adóhivatal a májusi határidejű szja-bevallásra, hangzott el nemrég a közrádióban. Ebből azt gondolhattuk, hogy idén végre tényleg egyszerűsödik a bevallás. Megnéztük, és azt láttuk, hogy a telepítés könnyebb lett, de a bevallás egy kicsit sem. Az ötleteink egy része viszont már a közeljövőben beépül az szja-bevalló szoftverbe.
Érdekes képződmény az elektronikus adóbevallást segítő szoftver, az Abev, illetve annak java környezetben megírt változata, az AbevJava. A kitöltés elkezdéséhez eddig három lépés kellett, mármint akkor, ha megtaláltuk a megfelelő linket a NAV oldalán. A három lépés a keretprogram letöltése, a nekünk kellő nyomtatvány letöltése, és végül, ha nem vagyunk biztosak az adózási képességeinkben, letölthettük a nyomtatványhoz tartozó súgót is.
Eredetileg azzal (is) foglalkoztunk volna, hogy ugyan milyen ördögi logika mentén kell ezt a három, amúgy tökéletesen egybe tartozó lépést külön-külön elvégezni, de közben áttételesen bizonyságot nyert, hogy a NAV-nál sem csak a felhasználó életét megkeserítő gonosz programozók élnek. A már említett új szoftver ugyanis nem más, mint egy alaposan leegyszerűsített, a korábbi részfeladatokat önállóan elvégezni képes telepítő. Az összképet egy picit lerontja viszont, hogy a futtatáskor már az eredeti, körülményes, papír alapú adóbevalló szoftver várja a vállalkozó kedvűeket.
Kicsit a részletekbe menve azért meg kell hagyni, a NAV kitett magáért. A telepítő használatával sok bosszúságtól megszabadulhatunk, a most kitalált rendszer valóban platformfüggetlen (kivéve, hogy Chrome-ban nem fut), és akkor sem esik kútba a mutatvány, ha a felhasználó gépéről hiányzik a futtatáshoz szükséges Java környezet.
Korábban ezt úgy pótolhattuk, hogy a NAV elnavigált minket a Javát gondozó Oracle oldalára, ahonnan némi kattintgatás után letölthettük, ami kellett. Ennek a megoldásnak (azon túl, hogy angolul ment) volt egy olyan hátránya, hogy a nem elég szemfülesek a szükséges csomag mellé kaptak ajándékba egy plusz eszköztárat a böngészőjükbe. Az ilyesmit az IT-szakértők hivatalos megfogalmazásában úgy lehet olvasni, hogy crapware települt a gépbe, de mi ne finomkodjunk: a Java összeszarta a gépet valami szeméttel.
Mostantól ez már a múlté. Ahogy azon sem kell már izgulnunk, hogy a temérdek lehetséges űrlap közül pont egy rosszat töltünk le, mert a program automatikusan leszedi nekünk azt, ami kell. Egy fokkal elegánsabb lett volna, ha egy legördülő menüben biztosítják a készítők a szabad akarat szárnyalását, mert miért ne akarhatnám én épp a 1308INT vagy a 1393 jelű nyomtatvánnyal múlatni az időmet. Persze ez csak kukacoskodás, hiszen pont azért kattintottam a honlapon a végre megfelelő méretben és színben kitett SZJA-feliratra, hogy a személyi jövedelemadómat valljam be.
Az indítás után viszont rögtön kiderül, hogy az adatlap, a kitöltés menete, de még az idegesítő apróságok is pont ugyanolyanok, mint tavaly vagy tavalyelőtt voltak. Eleve érthetetlen, hogy miért kell már az első oldalon azzal sokkolni az embereket, hogy „magánszemélyként” vagy „csökkentett adattartalommal” kívánom kitölteni a lapokat. És nem azzal van baj, hogy választani kell, hanem hogy az egyes lehetőségek alatt szereplő szövegek nem segítik a döntést.
Az egy állással rendelkező emberek legnagyobb része attól függetlenül választhatná az utóbbit, hogy teljes fizetésre van bejelentve vagy sem, vagyis a csökkentett adattartalmas űrlap szükségességére néhány kérdéssel rá lehetne vezetni őket.
Ezen a gondolatsoron továbbmenve az egyes lapok szükségességét is simán össze lehetne kattintgatni olyan kérdésekkel, mint „van-e adókedvezményt biztosító gyereke”. A számítógépes bevallás legnagyobb gondja jelenleg ugyanis az adóhivatal ragaszkodása a papír alapú űrlapokkal való összeegyeztetés biztosításához. Márpedig ezt – legalábbis az átlag munkavállalók legnagyobb részénél – nyugodtan el lehet felejteni.
Egy átlagembernek ugyanis a személyes adatai megadásán túl csak két dolgot kell beírnia: mennyi bruttó fizetést kapott az adott évben, és a munkáltató mennyi pénzt vont le ebből adóelőleg címén (igaz, ő választhatná az önadózás helyett a adónyilatkozat kitöltését is, de azt kevesen választják, talán azért is, mert a NAV honlapján a már említett SZJA-linken nem is találunk ilyen opciót).
Ha a bérszámfejtő jól dolgozott, akkor a bruttó jövedelem és az azt terhelő, néhány extra tétellel (például gyerekek számával) csökkenthető adó előlegekben levont összege annyi volt, mint amennyi adót tényleg fizetnünk kell. Ha többet vontak le, az a kisebbik rossz, olyankor visszakapjuk azt a pénzt, amit évközben szükségtelenül vontak le a fizetésünkből. Az igazi baj akkor van, ha kevesebb volt az előleg, és most utólag kell pótolni a hiányt – igaz, ez csak akkor fordulhat elő, ha nagyon béna a bérszámfejtőnk, vagy nemcsak a munkahelyről, hanem egyéb forrásból is volt jövedelmünk.
A fenti példából látszik, hogy a söralátét méretű adóbevallás nem hülyeség, tényleg össze lehetne hozni. Ennek pillanatnyilag két akadálya van: egyrészt az űrlapon a többség szempontjából feleslegesen hemzsegő extra sorok, másrészt pedig a személyes adatok felesleges bekérése. Az elsőt már csak azért is ki lehetne iktatni, mert a munkaadótól kapott nyomtatványok amúgy teljes közérthetőségét lövi térden az a tény, hogy nem két-három sort kell kitölteni, hanem több százból kell kikeresni azt, aminek a szövegezése a legjobban hasonlít arra, ami a papíron áll.
Ennél sokkal nagyobb kérdőjel azonban az, hogy miért kell megadni egy teljes oldalnyi személyes adatot. Sokan tudják, hogy az adóazonosító szám (tudják, ez a 8-assal kezdődő tízjegyű kód) olyannyira egyértelmű azonosító, hogy a tulajdonosa születési dátumát is ki lehet belőle számolni. Felmerül a kérdés, hogy miért nem elég akkor csak ez az egy számsor, hiszen az adóhivatal munkatársai az ellenőrzéskor nyilván csak ezt az egy azonosítót használják arra, hogy a gép kidobja az adott ember adatait. És amikor adatokról beszélek, akkor nem anyám nevére vagy a lakcímemre gondolok elsősorban, hanem arra, hogy náluk megvan az is, amit a többi, pénzügyekkel kapcsolatos sorba kell beírni.
Van ugyanis a magyar lakosságnak egy elég széles köre, aki, mint írtuk, megkérheti az adóhivatalt, hogy legyen olyan kedves, és küldje el nekik a rendelkezésre álló adatok alapján összeállított adóbevallást, amit aztán otthon csak le kell ellenőrizni, és aláírva visszaküldeni nekik. Felmerül a kérdés, hogy vajon miért nem megy ez elektronikusan úgy, hogy az SZJA-linken ezt az opciót is felkínálják? (Érthetően leírva persze, hogy ki jogosult erre.) És hát hirtelen nehéz is annál csábítóbb ajánlatot kitalálni a pont ilyen célokra kitalált Ügyfélkapu népszerűsítésére, mint a két perc alatt elintézhető adóbevallás.
Aki szerint a technokrata libertariánus beszél belőlem akkor, amikor automatikusan kitöltődő adóbevallásról hadoválok, az kapaszkodjon meg: nyugaton bizony van, ahol ez így működik. A svédek például akár hazafelé vezetve, két piros lámpányi idő alatt összedobhatják a dolgot az államtól kapott jelszóval megszemélyesített okostelefonos alkalmazáson keresztül. Belépnek, megadják a személyes kódjukat, a program letölti az adatokat, a derék svéd meg kattint, hogy Ja. Az ehhez képest a pattintott kőkorszakban élő osztrákoknál is van netes felület állítólag, ahol az adózási szempontból átlagos polgár összekattintgathatja magának a dolgot. Hollandiában sincs sokkal nehezebb dolguk az embereknek, és van egy olyan érzésem, hogy a cikkre kapott levelekből nagyjából negyed óra alatt felrajzolható majd Európa adózásügyi térképe.
Természetesen nem elvárható, hogy a magyar szoftver is egyik pillanatról a másikra ebbe a magasságba ugorjon. Azonban ha már mindenképpen a bevallás papíros változatát veszik alapul az adóhivatal programozói, annyit megtehetnének, hogy néhány, az internet pillanatnyi állapotában agysebészetnek finoman szólva sem nevezhető egyszerűsítést elvégeznek.
Például ha már a családi kedvezmény igénybevétele miatt kénytelen vagyok a hároméves gyerekemnek még az adóazonosító számát is beírni, akkor legyen már annyi belátás a programban, hogy egyetlen pipával hagyja elintézni a gyerek lakcímét – pláne, ha egy kétévesről van szó –, ami azért valószínűleg az esetek döntő többségében megegyezik a családi kedvezményt igénylő adózóéval.
Szintén furcsa, hogy az egy+egy adószázalék felajánlásánál csak a mára szomorú mértékben megfogyatkozott az egyházak és állami kötelezettségvállalások esetében van benne a rendszerben a technikai szám, az alapítványok, civil szervezetek és egyebek esetében már a kitöltőnek kell kikeresnie azt valami egyéb forrásból.
A fent felvetett problémákkal természetesen a NAV sajtóosztályát is megkerestem, és még most sem könnyű eldönteni, hogy a válasz tartalma az álmaimmal vagy a rémálmaimmal egyezik. Mindenki szeretne nyomot hagyni a világban, de sosem gondoltam volna, hogy az adóbevalló program jobbá tétele lesz az, amire a legbüszkébb lehetek majd, ha meghalok.
Márpedig most ez a helyzet, az adóhivatal ugyanis a problémák és ötletek egy részével kapcsolatban nem magyarázkodik, hanem azt mondja: ha csak ez kell, hát belerakjuk. Van, amit már a következő változatban láthat majd az adóbevallók tömege, ilyen lesz például a családi adózással kapcsolatos lapról hiányolt, a címet és az egyéb alapadatokat másoló kis gomb (ilyet egyébként a főlapon is el lehetne helyezni a név és a születési név mezők közötti másolásra, ezt ugyanis a lakosságnak vélhetően jóval több mint fele használná). A kitöltést egyszerűbbé, átláthatóvá tevő, személyre szabható extra mezők ötletét is köszöni szépen a NAV, ezzel azonban majd csak jövőre találkozhatunk.
Arra a kérdésre, hogy miért nem elég csak az adóazonosító szám, sőt miért nem lehet eleve online bevallani az adót, az a meglepő válasz érkezett, hogy a középtávú tervek szerint ez is változni fog, ott ugyanis már szerepel az online bevallás lefejlesztése is. Addig is kiderült, mi a megoldás akkor, ha valakinek problémát okoz az operációs rendszer újratelepítésekor, hogy fogalma sincs, hol tartja az Abev a törzsadatokat.
A C:\Documents and Settings\<felhasználóinév>\abevjavatorzsadatok mappában megtalálható repository.xml lesz az a fájl, amit el kell menteni, aztán az új rendszerre nagyjából ugyanide visszamásolni. A folyamatos online kapcsolatra a NAV szerint adatvédelmi okokból nincs lehetőség, szerintem meg sokan vannak olyanok, akik kevésbé félnek attól, hogy valaki pont az ő adóbevallásukra kíváncsi, és örülnének egy „Tisztában vagyok a veszélyekkel” feliratú lehetőségnek.
Az egyszázalékos felajánlással kapcsolatban azt a választ kaptuk, hogy egy a kiválasztást segítő adatbázis bevezetése napi szintű verzióváltással járna, hiszen a lista folyamatosan változik, nemcsak új civil szervezetek kerülnek be, de mivel a felajánlások csak a köztartozástól mentes szervezetekhez juthatnak el, kiesők is rendszeresen előfordulnak, így csak álom marad, hogy legördülő menüből válasszuk ki a nekünk szimpatikus állatmenhelyet vagy hagyományőrző csoportot.
Ne tartsa magában, látja, a mieinkből is valóság lesz. Ha van valami, ami évek óta szúrja a szemét, vagy hibát talált az idei űrlapon, írja meg nekünk!
Ahogy az sem várható, hogy érthetőbbé, emberbarátibbá váljanak a hibaüzenetek és a kitöltési útmutatók. A NAV szerint egyrészt az elmúlt évek statisztikái alapján csökkennek a hibás bevallások, vagyis alapvetően nincs baj az üzenetekkel, hiszen ha lenne, továbbra is ugyanolyan kevesen tudnák bevallani az adót. Meg különben is, „a hibaüzenetek funkciója kettős, azaz nemcsak az adózóknak szólnak, hanem az alternatív SZJA-bevallás kitöltő programokat készítő szoftverfejlesztő cégeknek is”.
Ez a kettősség valószínűleg elbírná azért, hogy az adóbevallásban ne jöhessen szembe olyan üzenet, hogy „Ha ALAPBEVALLÁS és [FŐLAP] 70C > 100 vagy 81C>100 vagy 82C>100 vagy 83C>100 vagy 84C>100 vagy 86C>100 vagy 88C>100, akkor a Főlap (C) blokkban a teljes összeget visszakéri, átvezetést kér, számlán kívánja tartani kódok közül egyet ki kell tölteni. (Hibakód=<307707/R080>)”.