Jurij Gadjukin szovjet filmrendező szócikke közel négy éven át szerepelt az online enciklopédiában, felkerült az IMDB mozis adatbázisba, volt saját Facebook-csoportja és rajongói blogja is. Gadjukin életének lebilincselő története szerint a második világháború előtti szovjet mozi igazi csillaga volt, sorra nyerte a díjakat és a vasfüggöny mögötti filmfesztiválok elismeréseit a kommunizmust dicsőítő munkáival. A háború után Angliába emigrált, ahol különféle alvilági ügyletekbe keveredett, kölcsönt vett fel egy maffiózótól, amit nem fizetett vissza. 1960-ban eltűnt, a testét egy hónap múlva húzták ki a Temzéből. A koponyáját pisztolygolyó roncsolta szét. Utolsó filmje, a kommunizmus bűneit leleplező The Graven Idol (A faragott bálvány) sosem készült el. Gadjukin élete a Wikipediára gazdagon illusztrálva került fel, rengeteg linkkel, archív filmrészletekkel, egy ötvenes évekbeli interjúfelvétellel a BBC riporterével, korabeli újságok címoldalaival a halálhíréről. Amelyekben az a közös, hogy egyetlen betű, hang és pixel sem igaz belőlük.

A gigászi átverést egy Hollandiában élő orosz egyetemi tanár, Jaroszlav Blanter leplezte le, aki régóta elismert önkéntes Wikipedia-szerkesztő, és az orosz témákra specializálta magát az enciklopédia angol kiadásában, mivel ezeken az oldalakon sok pontatlanság és hibás információ szokott szerepelni. Blanternek a rendező szócikkénél a fiktív rendező első filmjének címe (Where the tractors roam, Amerre a traktorok vándorolnak) lett gyanús, lévén ilyen címmel az ötvenes évek Szovjetuniójában aligha kaphatott volna egy rendező állami támogatást. Gadjukin neve is máshonnan volt ismerős az orosz kutatónak: ez orosz gyerekmese főhősének családneve. Miután a rendező angolosan írt nevére a Google százával adott találatokat, a cirill betűs eredetire viszont az orosz keresők hallgattak mint a sír, Blanter kiterjesztette a nyomozást.

A Wikipedia-oldal hivatkozásai mind hitelesnek tűntek, de amikor a linkek mögötti oldalakat is tüzetesebben megvizsgálta az orosz tudós, sorban elkezdtek kiderülni a turpisságok. Kiderült, hogy a bukaresti filmfesztivál (a fiktív rendező pályájának fontos állomása, ahol az első díjait nyerte) sem létezik, és a halálhíréről beszámoló korabeli újságcikkek is hamisak, nem különben a filmjeinek hivatalos poszterei. A rendezővel kapcsolatos YouTube-os videók (egy interjú, néhány filmrészlet) aztán elvezettek az egész átverés kiagyalójához, egy Leonard Brabkin nevű amerikai íróhoz. Akiről hamarosan szintén kiderült, hogy nem létezik, két brit filmes, Gavin Boyter és Guy Ducker találta ki a több mint tíz éven át tartó gigászi átveréshez.

Boyter és Ducker 2002-ben kezdték el a Nitrate című áldokumentumfilm tervezgetését, ami Jurij Gadjukin orosz rendező életéről, és az ő legendás utolsó, soha el nem készült filmjéről szól. Mivel a nagy stúdióknál esélytelen lett volna támogatást találniuk, a filmhez aprólékosan kidolgozott online víruskampányt terveztek a Blair Witch Project mintájára, csak annál sokkal profibban, már-már megszállottan a hamis történet felépítésére törekedve, és igazán hosszú távon tervezve. A Wikipedia-oldal 2009-ben készült el, ekkorra már készen állt a Nitrate-hoz leforgatott néhány filmrészlet, hamis újságcikk és hasonlók, előre betárazva a YouTube-ra és szétszórva az internetre.

A duó arra is ügyelt, hogy létrehozzon egy sor hamis személyiséget, akik Gadjukin Facebook-oldalán, vagy a vele foglalkozó videók alatt kommentelnek, hogy azok még valósághűbbek legyenek, ismerősök által futtatott művészfilmes blogokra csempésztek be a fiktív rendező filmjeivel foglalkozó posztokat. Az illúzió annyira tökéletes volt, hogy egy brit színházi rendező majdnem lebuktatta az egészet, amikor a fejébe vette, hogy átdolgozza, és színpadra viszi Gadjukin egyik klasszikusát, amiről annyit olvasott a neten, és megpróbáltra beszerezni az eredeti forgatókönyvet illetve a megfelelő engedélyeket.

A Nitrate egyébként máig nem készült el, csak egy trailer létezik belőle, a brit duó azt reméli, 2014-ben elkezdhetik a forgatást.

A Wikipedián nagy hagyománya, és saját szócikke van a leleplezett kamu bejegyzéseknek, eszerint a leghosszabb ideig, nyolc évig Gaius Flavius Antoninus fiktív szócikke kerülte el a törlést, ami a kitalált római államférfiról azt írta, hogy egy Julius Caesar elleni merénylet kiterveléséről volt ismert. Híres eset még Chen Fangé, a harvardi diák egy kínai város polgármesterévé nevezte ki magát a Wikipedián egy tudományos kutatás illusztrálásaként, amiben az online enciklopédiák megbízhatóságát vizsgálta. Hét év múlva vette észre egy szerkesztő, és törölte.