Éppen akkor, amikor a Google I/O fejlesztői konferencián több ezer embert ajándékozott meg a keresőcég egy csúcskategóriás Chromebook Pixel laptoppal, mi is kölcsönkaptunk egyet. Ha nem kellene visszaadni, akkor a Chrome OS helyére egy komolyabb Linuxot vagy Windowst telepítenénk fel.
Még soha nem nézett ki olyan csúnyán egy full hd monitor, mint a Chromebook Pixel mellett. Az asztalunkon álló gigantikus kijelzőn egyszeriben homályossá váltak a betűk, mintha egy pillanat alatt elromlott volna a szemünk. A rendkívül vékony laptop 2560×1700 képpontos érintőkijelzője olyan gyönyörű, hogy a tesztgép átvétele után fél órán át csak a háttérképeket nézegettük. Ironikus módon pont a Pixel az a gép, amin nem látszanak pixelek.
A Google csúcskategóriás laptopja furcsa szerzet. Hardvere alapján pont olyan, mint a hagyományos számítógépek, csak éppen a rajta futó Chrome OS operációs rendszer annyira különbözik minden mástól, amit eddig láttunk, hogy több évtizedes tapasztalattal a hátunk mögött is nehéz volt hozzászokni.
A Pixel erős gépnek számít az 1,8 gigahertzes Intel Core i5 processzorral és 4 gigabájt memóriával, de a szerény 32 gigabájtos ssd háttértár épp csak arra elegendő, hogy lementsünk néhány aktuális dokumentumot/zenét/filmet. Minimalista dizájnjába csak a legszükségesebb csatlakozók fértek bele, van rajta egy mini DisplayPort a külső monitor csatlakoztatásához, egy jack a fejhallgatóhoz, két usb (sajnos csak 2.0-ás), valamint egy sd-kártya-olvasó. Bár egy kicsit szögletes és szürke, még így is a legszebb laptopok közé sorolnánk. Billentyűzete és touchpadje kiváló minőségű, élmény rajta gépelni. Az akkuja körülbelül 4,5-5,5 órát bír, amiből egy kicsit többet is el tudnánk viselni, akár a vékonyság rovására is.
A Chromebook Pixel annyiban rendhagyó a többi laptophoz képest, hogy nem felesleges játékdemókat és néhány hónapig érvényes MS Office csomagot vagy vírusirtót adnak hozzá, hanem egy szélsőségesen leegyszerűsített Chrome OS operációs rendszert, amihez extraként 1 terabájt online tárhely jár. Ez valóban hasznos, így talán nem okoz gondot a fizikai tároló szűkössége. A tárhely három évig áll a felhasználó rendelkezésére, és a Google Drive árazásából könnyen kiszámolható: aki egyszerű előfizetőként szeretne 1 terabájtot, annak 3 év alatt 1764 dollárt kellene elköltenie havidíjakra (nem számolva esetleges árcsökkenéssel). Tehát a tárhely sokkal drágább, mint maga a Chromebook Pixel, ami 1299 dollárért vihető. Április óta létezik már egy 1450 dolláros, 4G/LTE modemmel és 64 gigabájtos tárhellyel szerelt Pixel is, de még ez is annyival olcsóbb, hogy a különbözetből a felhasználó tud venni magának egy Nexus 4 mobilt (persze csak Egyesült Államokbeli áron számolva).
A fentiekből máris be lehet lőni a Chromebook Pixel célközönségét. Először is azoknak való, akik folyamatos interneteléréssel rendelkeznek, és meg tudnának tölteni 1 terabájtnyi online tárhelyet. Ez nem lehet túl nagy felhasználói kör, ha abból indulunk ki, hogy a munkaállomásként használt üzleti laptopoknak általában sokkal kisebb, 320-500 gigabájtos a merevlemezük, mostanában pedig már azokat is jóval kisebb ssd-vel szállítják. De azt is figyelembe kell venni, hogy a Chrome OS operációs rendszeren sok fájltípus használata eleve kizárt. Erre a laptopra nem tudunk Microsoft Office-t, Adobe Photoshopot vagy komolyabb 3D CAD tervezőprogramot telepíteni, és még hosszasan lehetne sorolni, hogy mi hiányzik.
Az sem tűnik reálisnak, hogy a több tízmillió dalt kínáló Deezer és Spotify, Netflix és Moziaréna korában a netfüggő felhasználó a saját, ilyen-olyan minőségű mp3-ai felmásolásával bajlódjon, hogy azokat a felhőből tudja lejátszani. Elég előfizetni egy tartalomszolgáltatónál, máris szól a zene és nézhető a mozifilm.
Az sem árt, ha a Pixel iránt érdeklődő felhasználó már jól ismeri a Chrome böngészőt és a Google online szolgáltatásait. Ebből a szempontból nem a Youtube videótár és a Google Plus közösségi oldal érdekes, hanem hogy a Google Drive eszközei tudnak-e olyan doksikat, táblázatokat és prezentációkat készíteni, amilyenekre nekünk vagy a cégünknek szüksége van. Érdemes körülnézni a Chrome Web Store kínálatában is, mert a laptopon nemcsak a Google alapszolgáltatásait lehet futtatni, hanem a katalógusban vannak egészen jó eszközökkel ellátott képszerkesztők (Pixlr), lakástervező (Floorplanner), de akár HR- és raktárkészlet-menedzselő, ERP és más üzleti appokat is találunk.
Ha megvannak a szükséges alkalmazások és a tárhelyigényünk nagy, akkor ki tudjuk használni a Chromebook Pixel által nyújtott lehetőségeket. Csak nehogy eszünkbe jusson érdeklődni egy jó számítógépes játék iránt, mert ami egy kicsit is bonyolultabb az Angry Birdsnél, azt valószínűleg nem tudjuk feltelepíteni a Pixelre.
Az Indexnél évek óta a Google böngészőjét és szolgáltatásait használjuk, és a szerkesztőségi munka minimális igényekkel jár, de még így is belefutottunk apró hibákba, kényelmetlenségekbe. Hiányoztak például a Mac OS X több ujjal végrehajtható gesztusai és a Windows billentyűkombinációi, amelyekkel gyorsan és hatékonyan lehet elrendezni az ablakokat. Ennél zavaróbb, hogy a klaviatúrán lenne hely a hosszú í betűnek a z gomb mellett, a rendszer mégsem oda osztja ki, hanem az AltGr-j kombinációra. A magyar kiosztást nem tudjuk megváltoztatni, nincs 101, 102 gombos vagy másfajta változat, hanem csak egyféle.
A Linuxra épülő Chrome OS-től elvárna az ember néhány profi rendszerbuherló eszközt, de amikor beírjuk a programindító menü keresőjébe a terminal szót, akkor nem egy parancssor kerül elénk, hanem elindul egy Google keresés, és Tom Hanks azonos című filmjét hozza csúcstalálatként. Oké, a Ctrl-Alt-t kombinációval előhozható a Chrome OS úgynevezett terminálja, de az nagyon kevés parancsot ismer. Az informatikusoknak jó hír, hogy legalább SSH van, tehát be tudunk lépni egy másik számítógépre.
Meglepő módon éppen a Google-függőségünk okozta a legnagyobb fennakadást a Google laptopján. Egyszerre csak egy fiókkal tudunk bejelentkezni, tehát választanunk kell a céges Apps és a személyes Gmail közül. Bár a Chrome OS böngészője egyszerre meg tudja nyitni mindkét levelezést, a csevegőkliens már nem ilyen kifinomult, csak egy fiókot kezel, és az alternatív megoldások közül egyikkel sem voltunk elégedettek. Az eBuddy Web Messenger felületét egy nagy reklámcsík uralja, az IM+ pedig túl nagy helyet foglal a karcsú Google Talk klienshez képest. Nincs mese, ha Pixelt akarunk használni, akkor egységessé kell tenni a személyes és céges névjegyalbumot.
Ha a saját gépünk lenne ez a Chromebook Pixel, akkor raknánk rá egy rendes operációs rendszert, amelyben kiforrottabb ablakkezelőt és több beállítási lehetőséget kapunk. Könnyen lehet, hogy már az ingyenes Ubuntu Linux is tartalmaz annyi pluszt a böngészőre kihegyezett Chrome OS-hez képest, hogy a Pixel közel tökéletes munkagéppé válna. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy már az Android is sokkal kiforrottabb rendszer, mert nem akad fent azon, hogy egyszerre két-három Google-fiókot kell kezelnie, és olyan billentyűzetet telepíthetünk rá, amilyet akarunk.
A Chrome OS sok fölösleges korlátozással van tele, pedig enélkül is érthető a felhőben elvégzett munka előnye. Hogy a Chromebookon a Google Drive-ban elkezdett dokumentumot androidos mobilon és táblagépen is tovább szerkeszthetjük, hogy a feltöltött fájlokhoz, névjegyekhez minden eszközön hozzáférünk, hogy a Chrome böngészőben megnyitott weboldalakat egy gombnyomással megnyithatjuk bármelyik másik eszközünk Chrome böngészőjében.
Egyelőre úgy érezzük, a Chrome böngésző és az androidos telefonok, tabletek bőven elegendő eszközt adnak a kezünkbe, hogy ki tudjuk használni a felhő előnyeit, és a Chrome OS-nek még sokat kell fejlődnie, hogy versenyképes alternatíva legyen.