A Bell Laboratories kutatócsoportja bejelentette, hogy egy első hallásra roppant egyszerűnek tűnő technikai trükkel a többszörösére tudták emelni az üvegszálas kábelek adatátviteli sebességét. Ilyen kábelek alkotják az internet gerincét, a kontinenseket összekötő tenger alatti vezetékhálózatot, vagyis ha ezeknek sikerülne a sávszélességét drasztikusan emelni, az a teljes interneten éreztetné a hatását. A kutatók másodpercenként 400 gigabites adatátviteli sebességet értek el egy 12800 kilométer hosszú optikai kábelen, ami a 400-szorosa a világszerte irigyelt Google Fiber hasonló üvegszálas kábelekkel kiépített sávszélességénél.

A megoldásról a kutatást vezető Xiang Liu a BBC-nek azt mondta, egészen egyszerű, évek óta ott volt mindenkinek a szeme előtt, és igazán meglepő, hogy senkinek nem jutott eszébe. Nagyjából ugyanarról a trükkről van szó, amit a zajszűrős fejhallgatók alkalmaznak, amikor egy apró mikrofonnak felveszik a környezet hangjait, majd ennek a hanghullámnak az inverzét adják hozzá a fejhallgató hangszórójához érkező jelhez. A külső zaj, és ez az inverz kioltja egymást, és így semmi nem fogja zavarni az eredeti zenét.

A hosszú távú adatátvitelnél a külső zaj hasonlóképpen problémákat okoz. Minél nagyobb távolságra akarjuk eljuttatni az optikai kábelben az adatokat, annál nagyobb energiájú fényjelekre van szükségünk. Viszont minél nagyobb az energia, annál inkább reakcióba lép a jel magával a kábelnek az anyagával, annál erősebb a tükröződésből, visszaverődésekből álló zavaró hatás. A jelet ezért időnként meg kell vizsgálni, hibaellenőrzést futtatni rajta, megtisztítani a zajtól, és erősítőkön átküldeni, ez pedig sokat lassít a sebességen. A Bell Laboratories technikája a zaj hatását csökkenti le a minimumra, így feleslegessé teszi ezeket és lassító állomásokat, illetve csökkenti az adatfolyamhoz adott hibajavító és ellenőrző kód mennyiségét.

A kísérletben a szokásos egy jel helyett kettőt küldtek át az optikai vezetéken, amelyek egymásnak tükörképei voltak. Amikor az ikerjeleket az üvegszálas vezeték túlsó oldalán egyesítették, a két jelt érő zajhatás kioltotta egymást, és az eredeti adatok hibátlanul dekódolhatóak lettek. Ezzel a megoldással az optikai vezetékeken átküldendő hullámok energiája megnövelhető anélkül, hogy a zaj torzító hatásától és ezáltal az adatvesztéstől tartani kellene.