Egyre dagad a csütörtökön kipattant amerikai megfigyelési botrány. Az első hírek még csa arról szóltak, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálata, az NSA tulajdonképpen korlátlan adatgyűjtést végez az egyik piacvezető távközlési szolgáltató, a Verizon hálózatában lefolytatott beszélgetésekkel kapcsolatban. A Washington Post értesülései szerint azonban az NSA és az FBI kilenc nagy internetes vállalat szervereit is figyeli, hogy onnan hang- és videofájlokat, fényképeket, e-maileket, dokumentumokat és adatforgalmazási naplókat vegyenek át.
A PRISM fedőnevű akció 2007-ben kezdődött, a Microsoft volt az első cég, aki megadta magát az amúgy a Patriot Actban meghatározott államvédelmi indokok miatt jogilag teljesen tiszta titkosszolgálati igényeknek. Az évek során sorrendben a többi nagy is a titkosszolgálat figyelmébe került, a Google, a Facebook, a Paltalk (ez egy kisebb, de az Arab Tavaszban és a szíriai eseményekben kulcsszerepet kapó szolgáltatás), az AOL, a Skype, a Youtube, végül 2012-ben a legtovább tiltakozó Apple is.
A Washington Post által megszerzett dokumentum egy olyan prezentáció, amit az NSA vezető elemzőinek készítettek. A 41 oldalas dokumentum 2013 áprilisában készült, és csak mint az elnöknek átnyújtott napi jelentés legfontosabb eszközeként hivatkozik a PRISM-re. A prezentáció szerint az NSA jelentései egyre nagyobb mértékben építenek az így megszerzett adatokra, jelenleg minden hetedik hírszerzési jelentés alapul valamilyen PRISM-es információra. Ez különösen akkor ijesztő, ha tudjuk, hogy az NSA évente több billió adatforrást elemez, ráadásul az NSA dolga elméletileg a külső elhárítás és a külföldi kommunikáció lehallgatása, a PRISM-mel szerzett adatok döntő többsége az Egyesült Államokban élő amerikai polgárokról szól.
A prezentációból az is kiderül, hogy az NSA kívánságlistáján az ingyenes tárhelyszolgáltatás miatt népszerű Dropbox is szerepel azzal a megjegyzéssel, hogy hamarosan már működő kapcsolat lesz ott is, a szolgáltató már mentességet kapott a megfigyelés miatt esetleg felmerülő jogi ügyekben, ezt a főügyész és a hírszerzés igazgatója biztosítja számukra.
Azonban az értesülést szintén leközlő Guardian szerint a cégek nem tudtak a PRISM-program létezéséről, és ennek megfelelően nem is működtek vagy működnek közre abban. A Google tagadta, hogy a cég bejárást biztosítana a szerverekre a szövetségi szerveknek. A keresőóriás szóvivője azt nem tagadta, hogy a cég együttműködik a különböző nyomozóhivatalokkal, de mindezt a törvényi keretek között, minden egyes adatszolgáltatási igényt alaposan megfontolva teszik. A szóvivő szerint attól még, hogy időről időre előkerül az a gyanú, hogy a cég direkt nyitva hagyott néhány hátsó bejáratot az állami szerveknek, de a „Google-nál nem nyílnak hátsó ajtók privát felhasználók adataira”.
Az együttműködés tényét a Yahoo is tagadta. Egy külön a Skype-ról szóló prezentációs anyagból kiderül, hogy a csevegőprogram hangkapcsolata akkor is lehallgatható, ha az egyik fél hagyományos telefonon beszél, de természetesen bármilyen egyéb hang-, videó- vagy csetbeszélgetés adatait meg lehet szerezni, ahogy a küldött és fogadott fájlok elfogása is megoldható. A Google-nál a levelezés, a hang- és videócset, a Google Drive-on őrzött fájlok, fotók érhetők el, illetve az adott keresési feltételek folyamatos, valós időben történő figyelése is lehetséges.
A Facebook esetében a terroristagyanús személy teljes kapcsolati hálója nyitva áll, továbbá az összes olyan megfigyelési és keresési feltétel is, amit csak a közösségi háló nyújtani képes.
A PRISM egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nem dragnetről, vagyis olyan eljárásról van szó, amikor a titkosszolgálat minden adatot lemásol, amit csak talál. Nehéz eldönteni, hogy megnyugtatóbb vagy még ennél is ijesztőbb az a tény, hogy az elemzők ehelyett inkább bármihez hozzáférnek egy webes felületen keresztül böngészve a lehallgatott szervereket, amihez csak szeretnének. A keresőfeltételek úgy vannak összeállítva, hogy 51 százalékos bizonyossággal csak külföldinek tűnő emberek adatait hozzák fel találatnak. A prezentáció arra kéri az ügynököket, hogy negyedévente tegyenek jelentést az ennek ellenére véletlenül összeszedett adatokról, de a készítők hozzáteszik, hogy „nincs mitől tartani” az ilyen esetekben sem.
A Washington Postnak egy hírszerzési tiszt adta át a dokumentumot. A forrás elmondta, hogy mikor kipróbálta a rendszert, megrémült attól, hogy a titkosszolgálat szinte az emberek épp formálódó gondolatait is látja. A dokumentumból az is kiderül, hogy a történelem leghatékonyabb kémhálózata mindössze húszmillió dollárjába kerül az amerikai adófizetőknek.
James Clapper, az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója (DNI) csütörtökön azonban elismerte az adatbányászás tényét, de közleményében még mindig csak arról beszélt, hogy az a törvény, amely lehetővé teszi a kormányzati ügynökségek számára, hogy kommunikációs adatokat gyűjtsenek internetes szolgáltatóktól, kizárólag az Egyesült Államokon kívüli, nem amerikai személyek célba vételét engedélyezi.
Ron Wyden demokrata szenátor, a felsőház hírszerzési bizottságának tagja csütörtökön nyilvánosságra hozott egy videót, amelyben egy meghallgatáson a témába vágó kérdéseket tett fel James Clappernek.
"Gyűjt-e az NSA bármifajta adatot az amerikaiak millióiról vagy százmillióiról?" – tudakolta a szenátor a videó tanúsága szerint a hírszerzési igazgatótól. "Tudatosan nem. Vannak olyan esetek, amikor talán, véletlenül gyűjthet, de tudatosan nem" – felelt a megismételt kérdésre James Clapper.