Kelet-Közép Európában csak hazánkban van központja az Európai Unió által létrehozott Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) nemzetközi innovációs hálózatának. Az ELTE és a BME, valamint vezető telekommunikációs cégek együttműködésével létrejött hazai konzorcium kutatási és fejlesztési tevékenységgel, valamint új vállalkozások szakmai támogatásával is foglalkozik, azzal a céllal, hogy a fejlesztések eljussanak a piacra és a felhasználókhoz.

A résztvevő egyetemek által meghirdetett informatikai mesterképzésben a hallgatók nem csupán tudományos kérdésekkel, hanem üzleti ötletek megvalósításával is foglalkoznak. A képzés elindulása alkalmából látogatott Budapestre Willem Jonker, az EIT ICT Labs vezérigazgatója, vele beszélgettünk az európai innovációról.

Júniusban elvileg megszavazzák az Európai Parlament képviselői a következő hétéves, 2014-2020 közötti időszakra szóló büdzsét, amelyben nagy részt képvisel az innovációra is elkölthető keret. Hogyan látja a helyzetet az innováció és az EIT ICT Labs szempontjából?

Eredetileg 80 milliárd euró volt az igény az innovációra, de ez nagy nyomás alá került a gazdasági helyzet miatt. Hogy ez mit jelent majd az EIT-re nézve, azt még nem tudom, de abban bízok, hogy az emberek megértik, a kilábaláshoz az innovációba és a megújulásba kell fektetni. Az a küldetésünk, hogy a legjobb kutatásokból eredményt teremtsünk, hogy piacra kerüljenek a fejlesztések, és ezzel támogassuk az európai gazdaságot.

Egy korábbi prezentációban azt mondta, az EIT Labsszel olyan innovációs intézetet akarnak létrehozni, amely párba állítható a híres amerikai egyetemekkel. Az MIT-t és a Szilícium-völgyet akarják lemásolni, az ottani modellt meghonosítani Európában?

Nagyon izgalmas dolgok történnek az MIT-n és a Szilícium-völgyben, és ezek inspirálóan hatnak, de szó sincs másolásról, mert más az európai kultúra, más a dinamikánk. A hosszú történelmünk, a nemzetállamok régi tradíciói miatt eltérő véleményünk van bizonyos dolgokról. Ha előre akarjuk mozdítani Európát, akkor konszenzussal és vitával kell széles körűen támogatottságot elérnünk. Van egy szép afrikai mondás: ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül, ha messzire akarsz jutni, akkor menj másokkal. Erősen hiszek abban, hogy a nemzetek közt hidakat építve, egy platform közös támogatásával hosszú távon nagyon versenyképes pozíciónk lesz. Európa mindig is nagyon vállalkozó szellemű volt, de most újra kell építenünk az innovációs játszóteret, mert a többiek nem aludtak. Túlbecsültük a pozíciónkat, és meg kell tanulnunk, hogy be kell fektetni az innovációba, hogy versenyezni tudjunk a többi régióval.

Mi a legnagyobb hiba, amin változtatni kell?

Saját országom, Hollandia egy kereskedő ország, és a múltban nagyon gazdag periódusaink voltak. Még mindig jól megy nekünk, de a világ többi része elszalad mellettünk. Fel kell gyorsulnunk, és ehhez el kell fogadni, hogy az a jólét, amit megszoktunk, amit adottnak vettünk, azért valójában keményen meg kell dolgozni. Ha hátradőlünk, elmennek mellettünk. Az ICT Labs a kiválóságra fókuszál, de nem mindenki kiváló, ezért meg kell adni a lehetőséget a fejlődésre. Olyan ez, mint a futballban, ahol az olasz, spanyol és brit csapatok voltak a legnagyobbak, de a stratégiai befektetéseiknek hála most már németek is jönnek fel. Következetes helyi befektetésekre van szükség, és kapcsolatokat kell kiépíteni a világ többi részével.

Hogyan látja Magyarország stratégiáját, segít ezt a folyamatot?

Az ICT Labsben tisztán látszik ez a stratégia, hogy legyen Budapesten egy központ a régióban, és erős kapcsolatok alakuljanak ki a világ nagy cégeivel. Ezzel egy időben éledeznek a startup cégek is, és már csak az hiányzik, hogy az informatika területén számos nagy, nemzeti játékos legyen. Ez ma még nem látszik annyira. Fontos, hogy ezek a cégek valódi multikká bővüljenek, de ez nem történik meg gyorsan, a Google és a Facebook esetében is 10 évet vett igénybe, amíg nemzetközi szintre jutottak. Magyarország egyik erőssége a matematika, máshol pedig az üzletfejlesztésben erősek. Az az ICT Labs célja, hogy összehozzuk ezeket az embereket egy hálózatban, és gondoskodunk arról, hogy kiépüljenek a kapcsolatok. Ez a rendszer az az említett innovációs játszótér, amit létre akarunk hozni.

Mennyire fogadja el az ITC Labs a bukást? A Szilícium-völgy vállalkozói kultúrájában nagy jelentőséget tulajdonítanak a bukott projekteknek, mert azokból sokat lehet tanulni. Itt azonban uniós pénzről van szó, amivel el kell számolni a végén.

Az Egyesült Államokban sokkal toleránsabbak a bukással szemben, ez tényleg igaz, ezzel szemben az európai kultúrába nagyon mélyen van beágyazódva, hogy nem szabad megbukni. Hogy meg tudjuk-e változtatni ezt a gondolkodásmódot, az nagyon nehéz kérdés. Óvatosabb a hozzáállásunk, aminek sok köze van a gazdagsághoz. Ahol sok pénz elérhető, mint például a Szilícium-völgyben, ott az emberek valószínűleg hajlamosabbak kockázatot vállalni. Tehát az a nagy kihívás Európában, hogy miközben csökken a büdzsé, mégis legyen merszünk kockázatot vállalni. Ezzel egy időben meg kell tanulnunk azt is, hogy ez nem szerencsejáték, nagyban különbözik a pénzszórástól.

A pénzen kívül milyen eszközöket biztosít az ICT Labs a résztvevőknek, hogy sikerre tudják vinni az ötletüket?

Oktatást, hogy a résztvevők jobban megismerjék az üzleti világot, a piaci csatornákat, a riválisokat, a szellemi tulajdon védelmét. Ez nem egy MBA-képzés, mert az inkább egy cég futtatásáról szól, az innováció viszont arról, hogy miként kell egy technológiát piacra dobni. Ez vagy startupként oldható meg, vagy tudástranszferrel kell bevinni egy új ötletet egy működő cégbe, aminek a bonyolultságát sokan alulbecsülik.

Katalizátorként akarunk működni, hogy felgyorsuljon az innováció. Már nagyon az elején tudnunk kell, hogy mennyire ígéretes egy technológia, mert az akadémiai eredmények általában nem elég érettek, hogy bekerüljenek a termelői környezetbe. Nagyszerű egyetemeink vannak, nagyon jól képzettek kutatóink, de más országok jobban tudják a hasonló fejlesztéseket piacra vinni. Bizonyos szempontból előnyösebb helyzetben vannak az amerikai cégek, mert ott a belső piac 300 millió embert számlál, míg az uniós országokban ez néha csak 8-10 millió ember. Nagy hátrányból indulnak azok az innovatív kisvállalatok, amelyek csak a helyi piacra koncentrálnak.

Nagyon sok európai cég ezért eleve az USA-ban próbál elindulni. Jó példa a svéd eredetű Spotify, amely például Amerikában már elérhető, Magyarországon azonban még nem.

Az Európai Parlamentnek meg kell céloznia ezt a problémát, hogy harmonizáltak legyenek azok a törvények, amelyek a cégek piaci megjelenésére nagy hatással lehetnek. Azzal nincs gond, hogy az uniós technológiát itt fejlesztik ki és ott adják el, de az már nem jó, ha egyszer csak eltűnik innen a cég, mert nem itt nem tud kivirágozni.

Még egy aggasztó dolgot látok: egyre kevesebb fiatalt vonz a technológia, a fejlesztés. Nincs elég ember, az informatika nem vonzó pálya a nőknek. Persze a kereskedelem és a turizmus is fontos, de technológia és innováció is kell a növekedéshez. Fel kell kelteni az emberek érdeklődését, meg kell duplázni a számítástudományt választó hallgatók számát. Azt is tudatosítani akarjuk az emberekben, hogy a számítástechnikának óriási hatása van a mindennapi életünkre, mert ezt egyre inkább adottságnak tekintik. Ha belépünk egy terembe, és megkérdezzük, hogy kinek van okostelefonja, nagyjából mindenki felteszi a kezét. De ha azt a kérdést tesszük fel, hogy az informatikának milyen hatása van a gazdasági növekedésre, és hogy kell-e belefektetni pénzt, akkor az emberek csak legyintenek, hogy minek, már ott az internet. Nem tudják elképzelni, hogy húsz év múlva az okostelefon is elavult lesz. Ehhez kell kreativitás, hogy kitalálják, mi lesz az új okostelefon.