Érintésérzékeny erő-visszacsatolásos képernyőt fejleszt a Microsoft, amit a videojátékokban és az orvostudományban is hasznosítani lehetne. A bemutató az orvosokat egyelőre nem győzte meg: ha rücskös lenne a képernyő, sokkal jobban tetszene nekik.
Új érintőképernyős technológiát fejleszt a Microsoft; a kísérleti projekten a vállalat redmondi székhelyén dolgoznak, Seattle közelében. Az új rendszer sajátossága, hogy nemcsak gesztusvezérléssel és tapintásokkal irányítható, de az ellenállást kifejtő szenzorokkal még az is megoldható, hogy a képernyőn megjelenő, nehezebbnek tűnő objektumokat valóban nehezebb legyen mozgatni, mint a könnyebbeket.
A rendszerhez egy lapos lcd-kijelzőt használnak, amit erővisszacsatolásos szenzorokkal és egy, a képernyőt előre-hátra mozgató robotkarral szereltek fel. Az ujjhegyekre kifejtett nyomásnak, illetve az erő-visszacsatolásnak köszönhetően a felhasználó sokkal jobban átérezheti, hogy milyen alakja és mekkora tömege van annak a tárgynak, amit megmozdított a képernyőn.
Az eszköz használata egyszerű. Ha egy személy megérinti a prototípust, az egy könnyed ellenhatást fejt ki, így biztosítva, hogy a felhasználó ujjai valóban kapcsolatban maradjanak a képernyővel. Ha az illető ezután megnyomja a kijelzőt, a robotkar elkezdi visszahúzni azt – ha visszahúzza a karját, a képernyő követi a mozgást. A kijelzőn eközben folyamatosan változik a megjelenített tárgy perspektívája, hogy minél élethűbb térhatást adjon.
A berendezésnek az a célja, hogy a folyamatos mozgással és a perspektíva változtatásával élethű térérzetet keltsen a felhasználóban. Ha például a képernyőn egy kődarab jelenik meg, azt viszonylag nagy erőkifejtéssel lehet megmozgatni, míg például egy szivacsot könnyen lehet ide-oda tologatni vagy húzogatni. Az eszköz ráadásul a megjelenített tárgy formáját is megpróbálja szimulálni azzal, hogy a képernyő változtatja a pozícióját, annak megfelelően, hogy a felhasználó miként mozgatja az ujjait az érintőképernyő felületén.
A Microsoft szerint az új eszköz az orvostudományban éppúgy hasznosítható, mint a videojátékokban. Bemutattak egy demót is, ami a mágnesrezonanciás képalkotást (MRI) szimulálta; ennek során a demonstrátor bemutatta, hogy egy orvos miként váltogathat az agy megjelenített területei között, csupán az ujjai mozgatásával. A kiválasztott rétegekhez ráadásul saját jegyzetek is készíthetők, hogy később könnyebb legyen megtalálni ezeket.
Egy orvostechnikai szakértő szerint a projekt ígéretesnek tűnik, de megjegyezte, hogy a korábbi erőfeszítések, amik az érintésérzékeny robotok, illetve más, egészségügyi vonatkozású eszközök fejlesztésére irányultak, nem voltak elég megbízhatók, mivel az ehhez használt eszközök nem voltak kellően rugalmasak. Peter Weller, a Centre for Health Informatics vezetőjének az nem tetszik, hogy a Microsoft kijelzője nem ad elég információt a vizsgált objektum felületéről: nem lehet érzékelni, hogy milyen formája van a megérintett felületnek.
Weller ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy kaliforniai cég, a Tactus már fejlesztett olyan kijelzőt, ami rücskös, domború felületet is meg tud jeleníteni. Ehhez apró csatornákat használnak, amik folyadékot vezetnek a képernyő alá, és valódi háromdimenziós felületeket szimulálhatnak. Weller úgy látja, ha ezt a technológiát kombinálnák a Microsoft érintésérzékeny képernyőjével, az az orvostudományban is jól hasznosítható eszközöket eredményezne.