Az 1964-es New York-i világkiállítás szervezői úgy döntöttek, ugranak egyet a jövőbe és megpróbálják leírni, milyen lesz majd a világ ötven évvel később, vagyis 2014-ben. Isaac Asimov, a legendás sci-fi író is részt vett az ötletelésben, a New York Timesnak írta le elképzeléseit. Amelyek meglepően pontosnak bizonyultak.

Az első gondolata a témával kapcsolatban az volt, hogy az ember még jobban eltávolodik a természettől, hogy olyanná alakítja környezetét, ami jobban megfelel neki. 2014-re teljesen általánosak lesznek az elektronikusan vezérelt panelek a házakban: a halványan világító falak színét például érintésre is meg lehet változtatni. Ezek ugyan még nem terjedtek el, de az már teljesen általános, hogy az úgynevezett okosházakban mindent egy központi számítógép irányít. Ehhez tartozik még, hogy az ablakok funkciója is megváltozik, a napfény erősségétől függően változtatja a szűrőképességét. Az ablakoknál még drága lenne ez a napszemüvegekben már régóta ismert technológia.

Asimov sokat beszél a különböző kütyükről, elsősorban a konyhai eszközök fejlődéséről. Olyan tárgyakat képzel a jövőbe, amelyek maguktól készítik el az ételeket, felmelegítik a vizet és kávét készítenek belőle, megpirítják a kenyeret, megsütik a tojást és a szalonnát. Be is állíthatjuk, hogy pontosan hány órára legyen kész a reggeli. Lesznek félkész ételek is, amelyeket a fagyasztóban tárolunk és csak fel kell melegíteni vagy meg kell sütni ahhoz, hogy fogyasztható legyen. Ismerős, ugye?

A robottörténeteiről ismert író már szkeptikusabb volt, amikor robotokról volt szó. Úgy látta, hogy 2014-re még nem lesznek általánosan elterjedtek a robotok a háztartásokban. Az IBM világkiállításon bemutatott robotját hozta fel példaként, ami képes volt oroszról angolra fordítani. Ha ilyen okosak most a robotok, mi lesz itt ötven év múlva – tette fel a kérdést, majd gyorsan meg is válaszolja: lesznek olyan apró számítógépek, amelyek a robotok agyául szolgálnak majd. Az IBM 2014-es standján valószínűleg bemutatnak egy nagyon lassan és lomhán mozgó robotot, amely el tudja látni az alapvető háztartási feladatokat - írta.

Ebben Asimov kicsit visszafogott volt: az első emberformájú robotok már nagyon régóta megjelentek, sőt manapság már emberi mozdulatokra válaszoló robotokat is készítenek, amelyeknek arca érzelmeket is tükröz. Az más kérdés, hogy ezek az humanoid robotok még nem terjedtek el a háztartásokban, de más, egy-egy feladatra specializálódott robotokkal helyettesítjük őket.

Talán a legpontosabb előrejelzése a 3D-ről szólt, mert azt jósolta, hogy 2014-re már 3D-filmeket mutatnak be a mozik. Még a 3D-s lapostévét is előre látta, bár ennek méreteiben tévedett: azt gondolta, ekkorra már az egész falat beborító tévéképernyőnk lesz. Közelítünk ehhez, de azért még ennél kisebbek a tévék.

Asimov vezeték nélküli világot képzelt el, amelyben az elektronikai eszközöket nem vezetékeken keresztül látják el árammal. Valóban tele vagyunk már akkumulátorral működő eszközökkel, például mobilokkal, mp3-lejátszókkal, de attól még messze vagyunk, hogy például a televízió is akkumulátorral működjön. Az író tippje szerint jövőre az emberiség felének energiaellátását fúziós energiával oldják meg, 2014-re legalább kétféle ilyen reaktor létezik majd. Na, ez az ami még nem valósult meg, bár már dolgoznak rajta.

A közlekedésről is egészen átfogó elképzelései vannak, hosszan ír például a robotaggyal rendelkező, önműködő autókról. Szerinte a 2014-es világkiállítás legnagyobb látványossága egy olyan autó lenne, amelyben be lehet állítani, hova menjen és magától oda is vezetne. A Google által már tesztelt autó pont ezt tudja.

A telekommunikáció fejlődését is egészen jól látta: a telefonokon nemcsak hallani, hanem látni is lehet majd a hívott felet - írta. De a kijelzőt ennél többre is lehet használni, például dokumentumokat olvasni, fénykepet nézegetni, könyveket olvasni. Műholdas kapcsolaton keresztül bárkit el lehet majd érni a világ bármely pontján, még az antarktiszi kutatóállomásokat is. A jóslat valóra vált, nézze csak meg bárki a zsebében lapuló okostelefont.

Volt persze néhány olyan jóslat is, ami nem vált valóra és úgy tűnik, még sokáig nem is fog. Nincsen például holdbázisunk, nem költöztünk a tengerfenékre víz alatti városokba, nem járunk algabárokba hamis sztékeket enni, és nincs központi születésszabályozás a túlnépesedés miatt (kivéve persze Kínát).

Asimov jóslataiban semmi olyan nem volt, amit a korszak jövőkutatói ne írtak volna már le. Sőt az 1962-63-ban sugárzott Jetsons-rajzfilmsorozatban is szerepelt már a legtöbb találmány. Ez nem fricska Asimovnak, inkább azt mutatja, hogy a jövőről alkotott képünk ugyanúgy változik, mint bármely más ötlet: lassan és a környező kultúra által befolyásolva.