Valóban képes az 500 kilométeres óránkénti sebességre a legújabb, egyelőre tesztelés alatt álló japán szupervonat. A jármű nem hagyományos síneken közlekedik, hanem mágneses lebegtetéssel halad, ami nemcsak a hatalmas sebességet teszi lehetővé, de a vonatot kipróbálók szerint az utazás valóban olyan, mintha az ember csendben suhanna előre.

A csőrszerű mozdonnyal húzott, egyelőre öt kocsiból álló szerelvény egy frissen elkészült, negyven kilométeres tesztszakaszon száguld ide-oda. A rajta ülők szerint nagyon kényelmes a leginkább a repülőgépek utasterére emlékeztető belső kialakítás, kívülről nézve azonban már nem ilyen mesés az élmény. A bemutatón részt vett újságírók egyike szerint az elhaladó vonat durva menetszelet generál, ami olyan hangos, hogy a mellette állók szavát se hallotta.

A mágneses lebegtetés nagy előnye, hogy (leszámítva a gyorsulás első szakaszát) a vonat sebességét nem korlátozza a kerekek gördülési ellenállása, ráadásul a szupravezető mágneseken alapuló működési elv automatikusan korrigálja a szerelvényt, ha az kimozdulna a megfelelő pozícióból.

A 2027-es indulással tervezett szerelvénnyel kapcsolatban nem is a technikai jellegű kérdések a legfontosabbak. A számos előny mellett a gazdasági hátrányokkal is számolni kell. A működtetés költségei ugyan jóval alacsonyabbak a hagyományos vasúténál, azonban a fejlesztéshez és a megoldás telepítéséhez kellő 91 milliárd dollár visszatermeléséhez jó nagy halom jegyet kell majd eladnia a vasúttársaságnak.

Japán 1964 óta fejleszt nagy sebességű, úgynevezett Sinkanszen-vonatokat. A sikerre való tekintettel a hálózatot a legtöbb honsúi és kjúsúi nagyvárosra is kiterjesztették. Azóta Japán a világ legmodernebb, a tömegközlekedésben használható vonatait tervezte: a Sinkanszen-vonatok átlagosan 320 kilométert tesznek meg óránként, a vasútvonalak hossza több mint 2250 kilométer.