Brit mérnökök olyan radart fejlesztettek, ami a delfinhez hasonló módon kommunikál; az új eszköz nagy segítséget nyújthat a pokolgépek észlelésében. A detektor különlegessége, hogy nem egy, hanem két impulzust küld ki; hasonló módon jelölik meg a delfinek is a zsákmányukat. A TWIPR (Twin Inverted Pulse Radar) még az elszórt fémek és a robbanószerkezet között is különbséget tud tenni, tehát igen nehéz megtéveszteni.

A szakértők szerint a berendezés ígéretesnek tűnik. A fejlesztést a Southampton Egyetem professzora, Tim Leighton vezette, aki a University College London kutatóival építette meg a prototípust. A végső eszköz csupán 2 centiméter hosszú, és mindössze egy fontba kerül az előállítása.

Leightont elsősorban a delfinek kommunikációja inspirálta: az állatok a kettős impulzussal találják meg a zsákmányukat a zavaros vízben. Egyes delfinek buborékokat fújnak a vízbe, hogy egy csoportba tereljék össze a rajokban úszó halakat, de ilyenkor a buborékok miatt nehezebb megkülönböztetni a zsákmányállatokat – ezt próbálja áthidalni a delfinek trillázása, amivel radarként különítik el a buborékokat a halaktól.

Leighton berendezése hasonló elven működik, csak nem hang-, hanem rádióhullámokkal. A hagyományos radarok többnyire egy impulzust küldenek ki, Leighton radarja viszont kettőt, amiből a második az elsővel ellentétes polaritású. Ha az impulzus egy elektronikus eszközzel érintkezik, a polaritása pozitív lesz, és ez igen erős jelet küld vissza.

A teszteléshez a radarjeleket egy antennára továbbították; ennek az áramkörei hasonlóak voltak azokhoz, amiket a robbanószerekben használnak. Az antennát fémdarabokkal szórták körül, hogy megállapíthassák, nem zavarja-e a fémtörmelék a radarjelet. Az aggodalom fölösleges volt, az antennáról 100 ezerszer erősebben verődött vissza a radarjel, mint a fémdarabokról.

A tesztek szerint a készüléket remekül lehet használni bombadetektorként, de Leighton úgy látja, a technológia más területen is fölhasználható, például tűzjelző rendszerekhez vagy MRI-hez is.