Intelligens közvilágítás, netre kötött mérőórák, gyalogosmentő rendszer – a technológiailag legfejlettebb országokban olyan ötletek születnek, amik Közép-Európában még sci-finek tűnnek. Az Ericsson innovációs fórumán adatcunamiból bontakozott ki az okosvárosok uralta jövő képe.
Az ember csodálatos dolgokra képes a ma elérhető technikával, de ezek közül a csodálatos dolgok közül csak kevés épül be a hétköznapokba. Az elvi lehetőségek és a gyakorlat között általában elég nagy szakadék tátong, bár egyes országokban ez a szakadék nem olyan mély. Például Japánban, ahol a zsúfolt nagyvárosok mindennapjaiban amit lehet, automatizálnak.
Tokió tömegközlekedése például annak a skálának a másik végén van, aminek az egyik végén Budapesté füstölő metrókocsistul, már megint nem működő jegylyukasztóstul, vágánykivetődésestül. Az ember a bő 30 milliós megapolisz bármelyik vasút- vagy metrómegállójában tucatnyi automatából vehet jegyet, fémpénzzel, papírpénzzel (akár nagy címletűvel) vagy kártyával, és nem gond, ha elszámítja magát és túl olcsó jegyet vesz, a célállomáson büntetés nélkül fizethet különbözetet.
Vagy ott vannak a kisebb éttermek, kifőzdék, ahol a vendég a bejáratnál egy automatát nyomkodva rendel, és rögtön fizet is. Mire leül, már készül az első fogás, és nem kell a desszert után még a pincérre várni (arról nem is beszélve, hogy az automaták borravalóra nem tartanak igényt). Tokió hatékony, fegyelmezetten szervezett, modern nagyváros.
Érthető, hogy az Ericsson itt rendezte ötödször megtartott innovációs fórumát, amin éppen arról volt szó, hogyan lehetne technológiai megoldásokkal élhetőbbé tenni a nagyvárosokat, akár már a következő években. Csatolják be magukat, sok számadat következik (szeretném, ha annyi millióm lenne, ahány százalékjelet láttam az elmúlt napokban).
A héten zajlott háromnapos rendezvény gerince az Ericsson több alelnöke és más vezetője által tartott előadás-sorozat volt, amihez témában hol szorosan, hol lazábban kapcsolódtak több iparág szereplői a saját előadásaikkal. Ez elsőre talán úgy hangzik, mint valami, amivel könnyen el lehet altatni a gyereket, pedig a fórum általános mondanivalója nagyon is érdekes volt. Eszerint nagyvárosokból egyre több lesz, ahogy nő a bolygó lakossága, és az okostelefonok megváltoztatják ezeket a nagyvárosokat azáltal, hogy új szolgáltatásokat hívnak életre.
Ezt alátámasztandó a cég egy friss felmérését is ismertette, amit szeptemberben készített 7500, 15-69 éves, nagyvárosi okostelefon-felhasználó megkérdezésével. Ebből az tűnt ki, hogy a válaszolók leginkább a gyerek- és idősgondozással, a hatóságokkal és hivatalokkal való kommunikációval, valamint a közlekedéssel elégedetlenek. Közös pont, hogy mindegyik problémára a technológiától várják a megoldást, bár néha az igényük csak úgy körvonalazódik, hogy „kell, hogy legyen erre valami app”.
De a megkérdezettek a legkedveltebb nagyvárosi tevékenységekben is némi fejlődést vártak. Az első helyen levő vásárlás terén mindenekelőtt az aznapi kiszállítás a legtöbbet említett igény, akár online, akár offline vásárlásról van szó. Új appokat várnak az éttermektől is (a mobilos menüktől és foglalási rendszertől az ételek hozzávalóit mutató alkalmazásig), a belépős szabadidős tevékenységek – sportesemények, mozi, színház, stb. – terén pedig azt várják, hogy három éven belül már mindenhol alap legyen a mobilos jegyfoglalás.
A fentiekből következően a fórum visszatérő buzzwordje a networked society volt, vagyis a mobilhálózatra kötött társadalom, aminek tagjai szinte mindenhez telefonos segítséget kérnek, mint egyszeri hülyegyerek Vágó Istvánál. Ulf Ewaldsson, a cég CTO-ja (technológiai vezetője, amolyan főmérnök) szerint ehhez most jött össze a szükséges négy feltétel: elég jó már a hálózati lefedettség, illetve ennek minősége, az okostelefonok száma elérte a kritikus tömeget, a mobilappokra épülő szolgáltatások szintén, és vannak mindehhez új üzleti modellek, amik profitálni tudnak a keletkező mobiladatokból.
Douglas Gilstrap Ericsson-alelnök, a cég stratégiai vezetője szerint Tokió ehhez jó példát ad majd, mert sok technológiai téren úttörő, és megmutatja, milyen kihívások várnak a jövő nagyvárosaira. Ázsiára egyébként is érdemes lesz figyelni – ez már Mast H. Olsson, a kontinensért és a csendes-óceáni régióért (APAC) felelős alelnök előadásából derült ki. Olssonnak hozzám hasonlóan valószínűleg az elterjedés, lefedettség mértékét jelző „penetráció” a kedvenc zsargonja, mert szinte csak ezzel dobálózott. De az mindenesetre tényleg elgondolkodtató, hogy a tíz legnagyobb LTE-nagyhatalomból öt APAC-ország, köztük az első három (Dél-Korea, Szingapúr, Japán).
Ez mind nagyon szép, de azért tegyük mellé a kérdést, hogy a mobilra kötött társadalom mikor gyűrűzik be vajon például Magyarországra. Az említett, több pontban a következő 3-5 évre becslő felmérés ugyanis csak öt nagyváros 40 millió emberére reprezentatív, mert az Ericsson São Paulo, Peking, Tokió, London és New York júzereit kérdezték meg.
Hogy a networked society a boldogabb országokban már az ajtóban kopogtat, az az iparági és egyéb, nem ericssonos előadásokból körvonalazódott igazán. Charley K. Watanabe, a japán informatikai és kommunikációügyi minisztérium szakértője szerint például a kormány éppen ilyen hálózaton lógó társadalmon fáradozik. Van minden hozzá, ami kell, készülékek, szenzorok, műholdas adatok, big data, felhő, szélessáv – most már csak egyenként meg kell csinálni a szükséges rendszereket. Például páciensfigyelő és betegségmegelőző rendszerekkel részben kezelni az ország legnagyobb problémáját, a növekvő átlagéletkort. Gyorsan reagáló, részben automatikus rendszert kiépíteni a csőtörésekre és vízszivárgásokra. Energiaspórolást, ahol csak lehet, például intelligens közvilágítást. Katasztrófa esetén azonnali információkat minden polgárnak arról, mi a teendő. Online bekötni az összes víz-, gáz-, és áramfogyasztás-mérőt. És így tovább, Watanabe könnyed természetességgel dobálta az olyan ötleteket, amik Magyarországon sci-finek tűnnek. Az okosváros szót használta, szerintem szokjunk hozzá.
Japán legnagyobb mobilszolgáltatója, a Docomo is delegált egy előadót, aki az eddigiekhez annyi újat tett hozzá, hogy a Google Glass és általában a viselhető technológia terjedése valószínűleg katalizálni fogja az okosvilágot. Japán után Dél-Korea jött, az ország legnagyobb net- és második legnagyobb mobilszolgáltatója, a Kt képviseletében Csi Jungha. Egészen hihetetlen volt, ahogy bejelentette, hogy jövő júliusra teljes LTE-lefedettség lesz az országban, aztán mindenki kap webes iptv-t, a háztartásokban pedig lesz egy-egy gusztusos, otthoni HUB (hálózati csomópont), hogy reccenés nélkül lehessen netezés közben tévézni és viszont, meg közben sms-t írni és még vérnyomást is mérni az okoskarperecünkkel, meg amit még akarunk. Gigabites net országszerte, LTE-n sugárzott élő adás – ő is a máshol megvalósuló sci-fikkel jött.
Tévézés közben egy második, kisebb képernyőt nézni persze nem fantasztikum, az amerikaiak többsége már ma is így tesz – ezt már a BBC-s Dan Simmons mondta. Mint kifejtette, e szokást a tévéműsorok mindenféle járulékos izékkel fogják kihasználni a jövőben. Már most is vannak ilyen próbálkozások, tableten követhető információk például a főszereplők ruházatáról, a műsorral párhuzamos kvízjáték, sőt márciusban Hollandiában bemutatták az első olyan filmet, amit tableten a szereplők nézőpontjából vett kameranézetekben is lehetett követni.
Az autóiparból a Honda egyik fejlesztési vezetője, Szatomura Maszasi tartott előadást, nagyjából arról, hogyan lehet kevesebb baleset azáltal, hogy az autók egymással vagy akár a gyalogosokkal kommunikálnak. Már javában folynak több kontinensen kísérletek autópályákhoz épített spéci mobilrendszerekkel, és persze spéci appokkal – például egy olyannal, ami figyelmezteti az útra lelépett, mobiljukba temetkezett figyelmetlen gyalogosokat, ha közelít egy kocsi. A cég 2018-ra szeretné 2500 alá vinni Japánban a halálos balesetek számát (a 128 millió lakosú országhoz képest most sem sok, 4600 – Magyarországon amúgy 600 körüli ez a szám, ami arányosítva sokkal rosszabb), 2020-ra pedig felére csökkenteni a dugók számát.
A szórakoztatóipar sem maradhatott ki, Jacob Navok, az egyik legnagyobb japán videojáték-stúdió, a Square Enix üzletfejlesztési igazgatója is kapott húsz percet. Leginkább a konzol nélküli videojátékokról beszélt: erről szó van már egy ideje, a Sony meg is vette az egyik ilyen szolgáltatót, a Gaikait. Az elv szerint a videojáték képét nem egy otthoni konzol számolja ki és állítja elő, hanem egy központi szerverpark, az egyszeri júzer csak kap egy videofolyamot, amit a tévé streamel. Navok szerint ez a következő években nagyot fog robbanni, mert a játékosok máris a hálózatra kapcsolt társadalom élpolgárainak tekinthetők, elég megnézni, mennyien játszanak folyamatos netkapcsolatot igénylő, sokszereplős online játékokkal, MMO-kkal.
A Gaikait kipróbáltam már tavaly a CES-en, és mivel a rendszer kimenete egy tömörített videó, érezhetően rondább volt, mintha konzolról játszottam volna. Ráadásul valahogy a Gaikai lassan is követte a mozdulataimat. Ez a két probléma nemcsak a játékipar sajátja, gyakorlatilag a hálózatok előtt álló két legnagyobb gond a videók minősége, illetve a rendszerek túl hosszú reakcióideje – a BBC-s Simmons is említi ezeket. Vagyis a felhasználói igényeket kiszolgálva az iparágak feladják a leckét a hálózatoknak, közel lehet az idő, amikor majd 4K-t akarnak mobilneten streamelni. Ezzel kanyarodunk vissza az Ericssonhoz és Ulf Ewaldssonhoz, akivel rövid interjút is tudtam készíteni.
Ewaldsson szerint a cég követni tudja majd a hálózattal szembeni igényeket, most is másfél évente duplázzák a kapacitást. Nagyobb gondnak érzi, hogy még mindig nincs mindenhol lefedettség, a következő években nyilván az LTE-t kell kihúzni, ahova csak lehet. Részben ez is javít majd a reakcióidőn (aki használt LTE-t, biztos érezte a különbséget közte és a 3G között), de szoftveres megoldásokkal is optimalizálnak, ezen kívül az új okosság hetnet, azaz a heterogén hálózat.
Ez gyakorlatilag mobilnettel kombinált wifi, az épületekre szerelt nagy antennákat kisebb beltéri egységek egészítik ki. Az egyik ilyen egységet épp pár hete mutatta be a cég Radio Dot System néven, Ewaldson a kezembe is nyomott egyet. Apró, kerek dobozka, de sokat jelenthet például egy irodai környezetben, ahol megelőzheti az adatforgalmi szűkületeket. Amikor mindenünk mobilneten szalad át, a személyes adatok védelme is megkerülhetetlen kérdés; a főmérnök szerint ezt nem lehet kizárólag a cégekről elvárni, csak a politikusokkal együtt tudják majd megoldani, és persze rengeteg pénzbe kerül majd.
Végül Ewaldsson fátyolos szemmel nosztalgiázott kicsit azon, milyen volt, amikor a kilencvenes évek elején fiatal mérnökként segített kiépíteni a magyar GSM-hálózatot. „Amikor még Trabant-korom borította az Andrássyt, a szakemberek közül sem sokan gondolták, hogy a mobiltelefon több lesz úri passziónál” – mondta. „Most meg olyan, mintha egy sci-fiben élnénk.”